Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1960-03-01 / 5. szám
növénytermesztés, a takarmány - mindéit siker alapja (V. tézis) Ha biztosítani akarjuk a mezőgazdasági termelés növekedését, növelnünk kell minden növény, elsősorban a takarmány hozamát, mivel a növénytermesztés mezőgazdasági termelésünk alapja. Erre figyelmeztet harmadik ötéves tervünk is, amikor a búza átlagos hektárhozamát a mostani 21,1 mázsáról 26 mázsára, az árpáét 20,2 mázsáról 23 mázsára, a kukoricáét 28,4 mázsáról 36 Ш т Г ■ шпшш mázsára, a cukorrépáét 279,7 mázsáról 305 mázsára irányozza elő, a széna és a többi évelő takarmányok termelését pedig 8 mázsával növeli hektáronként. Merész számok ezek, de elérhetők. Csak ki kell használni minden lehetőséget. Tudni kell azonban, hogy 94 %-kal kell növelni a műtrágya használatát az 1959. évivel szemben. Ha helyesen, a 'talajelemzések alapján használjuk fel a műtrágyákat, ez lesz az első lépés a föld termelőképességének növeléséhez. A második lépés a vetőmagvak és az ültetőanyag jó felhasználása a rajonizáció érvényesítésével. Leginkább a kukoricatermelés növelésénél játszik szerepet a jó minőségű vetőmag. A hibridkukorica termesztése 20—25 %-kal növeli a hozamot. Hasonló lehetőségek vannak a gabonafélék, a burgonya és más termények termelésének növelése terén. A nagy hektárhozamok elérésénél fontos szerepe van a helyes agrotechnikának is. A gépállomány növelése lehetővé teszi az idejében való és hatásos agrotechnikai intézkedéseket. Legfontosabb a kellő időben elvégzett tarlóhántás, az őszi mélyszántás, a talajművelés általában a vetéstől egészen az aratásig. Az új technika és technológia — mint pl. a kukorica négyzetes-fészkes vetése — csökkenti a kultiváció költségeit. A helyes agrotechnikát, melynek célja a gyom elleni harc és a talajnedvességgel való gazdálkodás, jól kiegészíti a vegyi gyomirtás, az öntözés és a helyes vetésforgó bevezetése. Ezen intézkedések minőségétől és mennyiségétől függ nagymértékben a növénytermesztés intenzitása. A növénytermesztés növeléséhez nagymértékben hozzájárul az aratás fokozott gépesítése is, mint például a gabona háromszakaszos aratása, valamint a kukorica, len, cukorrépa és burgonya betakarításának gépesítése. A talajmiíivelési és betakarítási munkákat eddig nagyrészt az asszonyok végezték. Fontos tehát, hogy megtanulják az új módszert. Ezzel a termelés növelése mellett megszabadulnak a nehéz testi munkáktól is. A növénytermesztés legfontosabb feladata az elegendő és jó minőségű takarmány termelése. Ez megköveteli az eddigi vetésforgók, az agrotechnika, a betakarítás, a silózás és a takarmányozás módszereinek megváltoztatását. Vetésforgóban 30 %-kal szerepeljenek a takarmányfélék. Természetesen ez az arány nem lesz mindenütt egyenlő. Más lesz délen és más a hegyi és hegyaljai területeken. Emellett természetesen olyan takarmányt kell választani, mely a leghasznosabb és a legtöbb tápanyagot tartalmazza. Döntő szerepet fog játszani a legtöbb emészthető fehérjét adó lucerna és here, melyek egyben kedvezően befolyásolják a talaj termőképességét is, mivel azt szerves anyagokkal és nitrogénnel gazdagítják. A takarmányterület növelése megköveteli az elegendő vetőmag biztosítását, ezért meg kell javítani az évelő takarmánymagvakról való gondoskodást. Növelni kell a silókukorica termelését is, melynek előnyeit nem használjuk ki eléggé. Ki kell szélesíteni termelését és tovább kell terjeszteni az északi területek felé. Ha talaját megfelelően ellátjuk mesterséges és természetes trágyával, vegyi gyomirtást alkalmazunk és hibridvetőmagot vetünk, 1000 mázsa silót is nyerhetünk hektáronként. Meg fogja könnyíteni a betakarítást az újonnan beszerzett 300 darab szovjet silókombájn. Ezen alaptakarmányokon kívül nagy gondot kell fordítanunk az őszi keverékek termesztésére, melyek gazdag termést adnak. Emellett betakarításuk után a talajt más termékek vetésére is kihasználhatjuk. Nagy tartalékaink vannak a betakarítás és konzerválás új módszereinek bevezetéséfe. Növelni kell a siló mennyiségét, mivel ez a legolcsóbb konzerválási módszer és teljesen gépesíthető. Nagy gondot kell fordítanunk a rétekre és legelőkre, melyek nagy területekkel lényegesen befolyásolják az állattenyésztés fejlődését. De réteink és legelőink „éhesek", amin csak a felszíni javítással és alapos trágyázással segíthetünk. A másik lehetőség a felszántás és a vetésforgóba való besorolás. Mezőgazdaságunk távlatai nagyszerűek. Megvalósításuk azonban attól függ, hogy szövetkezeti tagjaink hogyan fogják kihasználni azokat az eszközöket, melyeket államunk rendelkezésükre bocsát. A magasfokú gépesítés, a szakosítás és a rajonizálás, valamint a munka új formái nagymértékben járulhatnak hozzá mezőgazdaságunk fellendítéséhez. Ezeknek a gyakorlatban való érvényesítéséhez asszonyainknak is hozzá kell járulniuk. Ing. M. SANTA, a Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal dolgozóid 5. Sllen&zzű kétdéáek a) Hogyan készül fel EFSZ-ük a termelés növelésére. Bevezettek-e új munkaformákat? Milyeneket és mit nyer velük az EFSZ? (Négyzetes-fészkes vetés, sűrűsoros vetés, stb.) Milyen százalékban gépesítették a növénytermesztést? Vannak-e már saját gépeik? Jól vannak-e azok karbantartva és kihasználva? Felhasználjók-e a kemizálást (talajjavítás, a gyomok és kártevők elleni harc). b) Lesz-e elegendő takarmányuk? Hány mázsa takarmány jut egy állatra? A szántóföld hány százalékán fognak takarmányt termelni és hogyan növekedik a takarmányfélékkel bevetett terület az ötéves terv időszakában? c) Mit tesznek az asszonyok az elegendő takarmány termelése érdekében? Segít-e ebben a szövetkezetnek a nőbizottság? (Az asszonyok kötelezettségvállalásai a rétek és legelők feljavítására, a cukorrépa takarmányul való felhasználása és a silókukorica termesztése?)
