Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-03-15 / 6. szám
z elmúlt esztendő őszén orszógszer-Ate megemlékeztünk о müncheni döntés 20. évfordulójáról, az akkori tragikus napokról és az azt követő súlyos megpróbáltatásokról. Most ismét szomorú évfordulóhoz érkeztünk: húsz éve, 1S39. március 15-én a német csapatok ellenállás nélkül beözönlöttek hazánkba és néhány óra alatt megszállták Cseh- és Morvaország még csehszlovák közigazgatás alatt álló részeit. Szlovákia ugyanakkor „függetlenitette" magát a Tiso-féle vezetés alatt, ami lényegében szintén egyenrangú volt a német megszállással. Idáig jutott az akkori köztársaság, Európa iparilag egyik legfejlettebb, katonailag nagyszerűen felszerelt országa. Természetesen a müncheni döntés után, mely megfosztotta az országot területeinek jelentős és legvédhetőbb részeitől, az ellenállás igen nehézzé vált. De az ellenálláshoz — az igazat megvallva - az agrárpárti Beran kormánynak semmi kedve sem volt. A kormány fő gondja a nagytőke megmentése és a kommunisták elleni megtorló hadjárat volt. Erre a korra nemzetközi viszonylatban is a kommunizmusnak, mint ,mumusnak' a feltüntetése jellemző. Ebben a náci Németország göbbelsi propagandahivatala igazi mestermunkát végzett. A nyugati világot elárcsztotta a bolsevista veszedelemről szóló koholmányokkal. A francia iparmágnásoknak és az angol lordoknak több sem kellett. Mindig mindent megadtak Hitlernek, csakhogy megvédje őket a „bolsevizmus veszélyétől". Hitlerék persze jót nevettek a markukba, hogy a nyugati hatalmak milyen szépen beveszik a mézes madzagot. Evés közben jön meg az étvágy - szokták mondani. Hitlernél is így volt ez. Mikor látta, hogy minden, amit akar, az ölébe hull, újból és újból csak követelt. Például a müncheni döntés idején kijelentette, hogy Németországnak nincs több területi követelése Európában. És fél év „KI MINT VET, ÜGY ARAT” sem telt bele, 1939. március 14-én este magához rendelte Háchát, a köztársaság elnökét és Chvalkovsky külügyminisztert és bejelenti, hogy megszállja Cseh- és Morvaországot. És ha a cseh urak ellenkeznek, akkor hat órán belül Prágát a föld színével egyenlővé teszi. Mire az urak megijednek és beadják derekukat. Nem célunk, hogy Ítélkezzünk ezek felett a vezetők felett, hisz a történelem már úgyis rég kimondotta felettük az ítéletet. Ma okulnunk kell a történelemből, mert a nyugati világban egyre csak a régi nótát fújják és Adenauer a hitleri lant húrjait pengeti. Érdekes, hogy Chvalkovsky akkori külügyminiszterben volt annyi önkritika, hogy kijelentse: „A nemzet ezért a lépésért elátkoz minket." Nagyobb igazságot nem is mondhatott volna. A nemzet elátkozta az áruló burzsoá vezetőket, akik eladták az országot. Tudjuk, hogy a történelmi felelősség nemcsak Háchát és Chvalkovskyt terheli 1939. március 15-ért, de egy húsz évig fennálló rendszert, annak egész uralkodó klikkjét. Ki mint vet, úgy arat - mondja a közmondás. Amit az ország urai 1918 után elvetettek, annak 1939-ben szomorú aratása volt. S. Gy. JlázadáUnak neac&ik öUet . A felkelők győztek, Batista, Kuba diktátora, húszezer kubai hazafi gyilkosa, éjnek idején eltűnt, mint a kámfor. 1959. január 2-án Kuba fővárosába, Habannába bevonultak a nagy kubai hazafi, a haladó szellemű személyiség, Fidél Castro vezetésével a felkelők, hogy véget vessenek Kuba népe nyomorúságos helyzetének Kubát 1492-ben Kolumbus fedezte fel. Sokáig spanyol gyarmat volt. 1898 óta formailag független köztársaság, de valójában teljesen az USA politikai és gazdasági befolyása alatt állt. Kuba gazdag ásványkincsekben, ezek: vasérc, króm, magnézium és réz. Legfontosabb ipari növénye a cukornád, amelynek termelésében a világon a vezető országok sorába tartozik. Valamennyi természeti kincsét úgyszólván mind az USA monopóliumai aknázzák ki. Külkereskedelmében az USA kb. 90 %-kal részesedik. A kétéves kubai polgárháború győzelmében nagy szerepe van a Népi Szocialista Pártnak, amely kezdettől a tömegmozgalom talaján állott. Ez a párt követeli, hogy a parasztoknak osszanak földet (a legjobb, legtermékenyebb földek 70%-án jelenleg amerikai tulajdonban levő nagyültetvények vannak), csökkentsék az adókat, dolgozzák ki az ország iparosításának tervét, mert iparának fejlődését az USA monopóliumai eddig elfojtották. Továbbá követelik, hogy biztosítsák a polgári demokratikus szabadságjogokat és az ország békés nemzetközi politikát folytasson. Ez a párt Kuba függetlenségi mozgalmának egyetlen következetes ereje. A kubai forradalom erői előtt még nehéz harcok állnak, jóllehet a forradalom szétzúzta a Batista-diktatúra államapparátusát. A nagy forradalmi tradíciókkal rendelkező kubai nép elszántan és tömegesen vesz részt a politikai életben, javítani kíván helyzetén. Kuba földrajzilag Latin-Amerikához tartozik. Latin-Amerika az éhezők kontinense. Lakosságának kétharmada rosszul táplálkozik. A 21 millió km2-t kitevő gazdag földrészen a kapitalista világ eddig feltárt ásványkincseinek 68 %-a van. Az észak-amerikai monopóliumok „gazdálkodása" . a lakosság számára még a létminimumot sem biztosítja. Latín-Amerikában az utóbbi időben sokat írnak a „kommunizmus veszélyéről". Kommunizmusnak neveznek mindent, ami a kizsákmányolás érdekeit sérti. Kétségtelen, hogy a kommunisták a szak- és más tömegszervezeteken keresztül jelentősen befolyásolják azt a harcot, amit a népek országuk önállóságáért és életszínvonaluk emeléséért vívnak. Foto: CT К ЧШ CG m •O H < X о <л 3
