Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-02-15 / 4. szám
j Ma éppen a munkából jöttem, amikor a parkban két leány előzött meg beszélgetésbe merülve. Az egyik azt mondta: „Egyáltalán nem érdekel az élet. Nem is tudod, hogy milyen elkeseredett vagyok." Megdöbbentem. Hogyan beszélhet így egy fiatal leány, aki előtt még ott áll az egész élet. Egy úton haladtunk, tehát akarva nem akarva tanúja voltam a további beszélgetésüknek. A másik megkérdezte, hogy mi keseríti így el. „Az otthoniak" — válaszolt az első nyersen. „Folyton csak körülöttem ugrálnak, mintha hároméves gyerek lennék és nem tizenhat. Egyetlen önálló lépést sem tehetek. Csoda, hogy nem kísérnek el még az iskolába is, nehogy útközben valami bajom történjék. Ha otthon meg akarom öntözni a virágokat, anyám rögtön kikapja kezemből a kannát, hogy ő majd megöntözi, én csak tanuljak. Ha rendbe akarom szedni a könyvszekrényünk könyveit, nem engedik. Inkább tanulj, mondja az apám. Szeretnék testgyakorlásra járni, de még gondolni sem lehet rá. Először is: mivel ott eltörhetem a lábamat, másodszor pedig azért, mivel jobb, ha a tananyagot tisztázom le és ismételem át. Még gondolnom sem szabad arra, hogy az ifjúsági gyűlésekre elmenjek. Mivel ott először is elromolhatok, másodszor pedig helyesebb, ha nekiülök a tanulásnak. így van ez nálunk naponta. Mást sem hallok, mint: „Nézz a leckéd után és mással ne törődj." Ha ezt hallom, össze kell szorítanom a fogamat, nehogy valami szörnyűséget mondjak a szüleimnek. Ezt azonban már nem bírom ki sokáig." A hangja elcsuklott és majdnem elsírta magát. Ez a lány a te Györgyikéd volt. Ha a Györgyitől hallottakat átgondolom, több dolog válik világossá előttem, amit eddig nálatok különösnek — mondhatnám beteges tünetnek találtam. Ha Györgyi tanul, lábujjhegyen jártok, suttogva beszéltek és még az ablakot is becsuknátok, nehogy valami kívülről jövő hang megzavarja őt. Nem engeditek, hogy a legcsekélyebb házimunkát elvégezze, közben magad alig győzöd a sok tennivalót. Hiszen szép, ha arra törekedtek, hogy Györgyi főiskolát végezzen. Független, önálló, modern nőt kívántok belőle nevelni. Ez helyes. Miképpen akarjátok azonban önállósságra nevelni, ha így elzárjátok a való élettől? Nem álltok majd mindig mellette az életben, högy még a trolibusz jegyét is megváltsátok, És mi lesz, ha Bratislavába megy tanulni? Mindenki kineveti, ő pedig kétszeresen szerencsétlennek érzi majd magát. Az életet rettenetesen komplikáltnak fogja látni, még elégedetlenebb lesz mindennel, mint most. Amáliám, beszéljétek meg a dolgot a férjeddel, és próbáljátok meg magatokat beleélni egy tizenhat éves leány lelkivilágába. Igyekezzetek Györgyit megérteni. Értelmes leány, nem kell miatta félnetek. Meglátjátok, ha megértőbbek lesztek vele szemben, milyen víg és derűs élet lesz majd nálatok. Csókol Az 1959. évi Lenindíjakro ajánlott filmművészek között van M. Strauch is, a lenin-filmek kitűnő címszerepalakítója. A növények elárulják az érclelőhelyet. A levelek és virágok elváltoznak és hamujukban olyan elemek fordulnak elő, melyekből bizonyos, a talajban levő ércekre lehet következtetni. Prágában elkészült a Fauszt című új bábfilm. Érdekessége, hogy olyan 150 éves bábuk is játszanak benne, melyek még Kopeckynek, a cseh bábművészet megteremtőjének tulajdonai voltak. A franciaországi áremelkedésre jellemző, hogy száz százalékkal felemelték az állami múzeumok belépődíját. R. Wright neves amerikai néger író bejárta Fianco Spanyolországát és „Pogány Spanyolország" című most megjelent könyvében így ír róla: — Az afrikai erdők mélyén meztelenül élő néger ötven év múlva messzebb fog tartani, mint a hagyományaira olyan büszke spanyol. 2 500 év előtti görög írások csupán négy színről tesznek említést. 500 évvel később a római irodalom már több színről beszél. A szem látási képessége állandóan fejlődik és bármennyire finomnak is tűnnek érzékeink, fejlődésük még nincs lezárva. Újra hallat magáról Callas, a világhírű, nagyszerű énekesnő. Bár összeférhetetlen természete miatt a Scala és a Metropolitan után majd minden nagy operából kizárták, a párizsi Opero most szerződtette, és a franciák lelkesen ünnepük. Már aki meg tudja fizetni a jegy árát! S. M. / AZ ÍZLÉS ISKOLÁJA Azonos az ízlés a divattal? A divat áll az ízlés befolyása alatt, vagy fordítva? Ha helyesen akarunk válaszolni az előbbi kérdésekre, tudatosítanunk kell, hogy a divat és az ízlés nem ugyanaz, bár hatnak egymásra. Az állandóan változó divat megadja az öltözködés irányvonalát. De a divattervek közül ízlése szerint mindenki azt választja, amit számára a legmegfelelőbbnek tart, s ízlése abban nyilvánul meg, hogyan és mit választ. Nem mindenki tudja, hogy alkotó készsége az öltözködésben is érvényesül. Hiszen a ruha segítségével még jobban érvényre juttathatjuk egyéniségünket, mint Jan Nerudc is mondja: „Csak az a ruha szép, amelyik igaz fényben mutatja a természetes szépséget." . Lev Nyikoláj Tolsztoj Karenyina Anna című regényében leírja, milyen hatást keltett a bálon a szép és szellemes Anna. „Anna szépsége abban rejlett, hogy ő maga mindig kifejezőbb volt ruhájánál és ruhája csak egyénisége hátterét alkotta. A csipkés estélyi ruha sem tűnt fel rajta. Ez csak keret volt, melyből kitűnt ő, az egyszerű, elegáns, de emellett vidám és élénk Anna." Anna igazán elegáns volt, mert természetes viselkedése, ruhája és mozdulatai harmonikus egységet alkottak. Olyan ruhát tudott választani, melyből kitűnt egyénisége. Ez sikerült is neki, mert kellő ízléssel rendelkezett. Sikerülhet ez nekünk is? Mindannyiunknak van ízlése? Velünk született tulajdonságunk az ízlés, amellyel vagy rendelkezünk, vagy nem? Bizonyos, hogy nincs egyformán fejlett ízlésünk, ahogy nincs egyformán fejlett festői tehetségünk sem. De sok mindent megtanulhatunk. Ha igyekezünk, ízlésünket is kifejleszthetjük. Ahhoz, hogy jól tudjunk öltözködni, mindenekelőtt saját magunkat kell ismernünk. Tudnunk kell, miben rejlenek alakunk szépségei és hibái. Erről a tükör világosit fel bennünket. Ha erős alakunk van, nem fogunk karcsú termetre illő szabásmintát választani, ha idősebbek vagyunk, nem fogunk kislányesan öltözködni stb. Aszerint válosztjuk meg ruhánk színét, hogy a legjobban megfeleljen arcbőrünk, hajunk, szemünk színének és végül helyesen egészítjük ki ruhánkat cipővel, táskával, kesztyűvel, ékszerrel, művirággal stb., úgy, hogy mindez harmonikus egységet alkosson. Mikor már összeegyeztettük ruhánk részleteit, nem szabad megfeledkeznünk a ruhaviselés művészetéről sem, hiszen a legszebb ruha is hatásosságát veszti rossz testtartás, csúnya járás vagy helytelen viselkedés esetén. Testünknek, ruhánknak és viselkedésünknek egyetlen harmonikus egységet kell képezniük, úgy, mint ezt minden idők festőinek és szobrászainak müveiben láthatjuk, M. BENDOVA (Folytatjuk) HELYREIGAZÍTÁS 1959. január 1-i számunkban a »Jogász tanácsol" rovatban a 6. pont alatt munkaosztályrói és nem munkásosztályról kívántunk írni. 13
