Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-02-15 / 4. szám

1938. decemberében a pedagógiai hivatás jelentőségével kapcsolatban a következő sorokat intézte N. K. Krupszkaja egy falusi tanítónőhöz:

„... On azt írja, hogy mint az ifjúsági szervezet tagja, hű leánya szocialista hazájának, szereti szülőföldjét... Ha így áll a dolog, éreznie kell, hogy azok a teljesítmények, amelyektől el van ragadtatva, nem az égből pottyantak alá, hanem hosszú, kitartó küzdelem eredményei ... Ismeri a Párttörténet azon részét, mely az értelmiségiekre vonatkozik? On, mint tanítónő tagja a falusi értelmiségnek. Ez a falusi értelmiség éjt, napot eggyé téve dolgozik, mert tudja, hogy emelni kell a falu műveltségi színvonalát, ön tiszteli a mi hőseinket, olvas újságokat is és így következtetéseket kellett levonnia saját feladataira nézve is. Azt hiszem, hogy ezt a kommunistához nem illő mondatot: »Nem tudok falun élni, miután elvégeztem a főiskolát- csak azért írhatta le, mert nem végez társadalmi munkát, nem kapcsolódott bele a falu életébe, nem igyekszik bevonni a társadalmat a kultúráért folytatott harcba. Igyekezzék megváltozni, vegyen részt mindennél élénkebben a társadalmi munkában. Olvasson sokat, tanulmányozza továbbra is a párt történetének határozatait."

к К. K

ru

p

s

z

k

a

ja

1869. II. 26.-1939. II. 27.

Mintha nem is 20 évvel ezelőtt írták volna ezt a levelet.

Ha Nagyezsda K. Krupszkaja, Lenin élettársa, barátja és harcostársa válogatott pedagógiai munkáinak gyűjteményében olvasgatunk, mindig találunk a társadalom, az élet megváltoztatásának kérdéseivel foglalkozó hasznos tanácsot iskolai és iskolán kívüli nevelési problémák megoldására.

Fiatal korában Oroszországban a haladó társadalom kérdéseivel foglalkozó jó könyvek hiányoztak, a munkások szervezetlenek voltak, munkáspárt még nem létezett. Mint életrajzában említi, húsz éves korában nem tudott még arról, hogy Marx létezett, sohasem hallott még a munkásmozgalomról — kommunizmusról. Később, amikor a diákmozgalom felnyitotta szemét, nekilátott Marx műveinek tanulmányozásához.

„Hogyan lettem marxistává?" írásában világosan láthatjuk, milyen az igazi marxista.

........Alkonyodik. A tornác lépcsőjén üldögélek és Marx. A tőke című művéből olvasom az »ütött a tőkés magántulajdon végórája, a kisajátítókat kisajátítják«. A szívem hangosan ver. Magam elé bámulok és nem értem, hogy mit motyog a mellettem guggoló kis dada, aki a házigazda gyermekét ringatja . . . Gondoltam-e akkor, hogy megérem azt az időt, amikor a »kisajátítókat kisajátítják«? Ez a kérdés akkor egyáltalán nem érdekelt. Csak egy valami érdekelt: világos előttem a cél, világos az út. És azóta, valahányszor fellobogott a munkásmozgalom lángja: 1896-ban a pétervári textilmupkásck sztrájkja idején, az 1903—1905-ös években, 1905. január 9-én, 1912-ben a lénai események idején, 1917- ben — mindig a kapitalizmus utolsó órája

jutott eszembe, az, hogy egy lépéssel közelebb jutottunk ehhez a célhoz. A kapitalizmus utolsó órájára gondoltam, amikor a szovjetek II. kongresszusán a nép tulajdonának nyilvánították a földet és az összes termelőeszközöket. Hány lépés van még hátra a célig? Megérem-e az utolsót is? Ki tudja? De ez nem is fontos. Mindegy most, így is közelivé és megvalósíthatóvá vált az álom. Megfoghatóvá vált. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy megvalósulását nem lehet sem elkerülni, sem feltartóztatni . .

Nem elégedett meg csak az önképzéssel, tanárnői állást vállalt 1891-ben Szmolenszkben, a vasárnapesti iskolában. Akkoriban még о marxizmust Marx nevének említése nélkül lehetett csak tanítani. Kerülgetni kellett a „sztrájk", a „forradalom" és hasonló megnevezéseket. Mindamellett’-nem félt a propagandamunkától és bátran terjesztette a munkások között a forradalmi irodalmat.

öt évig tanítóskodhatott ebbeh az iskolában, míg le nem tartóztatták. Még jó egynéhányszor bezárták, utána pedig száműzték. A száműzetés alatt, 1898-ban felesége lett Vlagyimir lljics Leninnek, Nem csak élettársa, de segítő munkatársa, támasza férjének. Lenin levelezését végezte, s az oroszországi mozgalommal fenntartott összeköttetés fontos tényezőjeként résztvett a fegyveres felkelés előkészítéseinek munkálataiban. 1905-től 1907-ig a Központi Bizottság titkára volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a népoktatás területén dolgozott, mert ezt tartotta egyik legfontosabb feladatának és tevékenységének is.

Életén, mint vezérfonal húzódik végig az erős akarat, a tudásszomj, a fáradhatatlan tanítás, az agitáció és a meggyőző munka.

N. K. Krupszkaja írásai nyomán L. Z.

V. I. Lenin és N. K. Krupszkaja a Moszkva melletti Gorkijban 1922-ben,

Gondoskodjunk gyermekeink sokoldalú fejlődéséről

....A mi feladatunk: öntudatra ébreszteni a gyermekeket. Ebben a munkánkban segítségünkre vannak a könyvek. Szaporítanunk, bővítenünk kell a gyermekkönyvtárakat. De nemcsak erről van szó, hanem az is fontos, hogy a gyermekek hozzászokjanak az olvasáshoz, jelentős ezenkívül a könyvek helyes megválogotása is. Most, amikor közelebb kell hoznunk a falusi kultúrát a városi kultúra szinvonolához, igen lényeges, hogy jusson olvasnivaló a falusi gyermekeknek is, fontos, hogy minél több könyv kerüljön a falusi iskolákba. Jó, igaz, a gyermekekhez közelálló, könnyen érthető, látókörüket tágító irodalmat kell nekik nyújtanunk.

... Az iskolai könyvtár könyveinek összeállításánál tartsuk szem előtt a gyermek érdeklődését, szellemi szinvonclát; ezen belül czonban engedjünk szabad teret az önálló választásnak. Nagyon helytelennek tartom, amikor olyanokat hallok, hogy „ebben a korban ezt kell olvasni, később meg amazt". Ne gyámkodjunk túlságosan a gyermekek felett, adjunk nekik lehetőséget a szabad választásra, önálló kezdeményezésre. Ha a gyermek valamit kitalál, nagy lendülettel kezd hozzá a megvalósításához, megtanul ennek kapcsán szervezni, fegyelemhez szokik. Olyan munkát kell nekik adni, amely felébreszti érdeklődésüket, magával ragadja őket.

... Olyan gyermekeket kell nevelnünk, akik folytatni tudják majd atyáik müvét. Vlogyimir lljics olyan gyermekeket kívánt, akik be tudják fejezni azt a müvet, amelyet elődeik építeni kezdtek. Azt szokta mondani, hogy gyermekeink még jobban megtanulnak majd küzdeni, mint mi tudtunk — és győzni fognak.

... Gondoskodjatok arról, hogy gyermekeink jobban megedződjenek, jellemük megszilárduljon, akarjanak hasznos emberekké válni, közösségi emberekké fejlődjenek. Gondoskodjatok sokoldalú fejlődési lehetőségekről. Nagyszerű gyermekeink vannak, csak meg kell tanulnunk megérteni őket, csak elő kell segítenünk, hogy Lenin, Sztálin ügyének méltó harcosaivá válhassanak.

(N. К. K.)