Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-02-15 / 4. szám
az AKROPOLISZ hősének életét! Valamennyien elítéljük az EDA ellen, egy olyan mozgalom ellen indított támadást, amely a szabadságért és a demokratikus jogokért harcol, s a legutolsó választásokkor a választók százezreinek bizalmát nyerte meg. Az NDNSZ csatlakozik az olyan megmozdulásokhoz, melyek Glezos Manolisnak, Görögország nagy nemzeti hősének — aki a fasisztaellenes harcokban a világ népeinek tiszteletét érdemelte ki —, valamint a többi fogvatartott nőnek és férfinek szabadon bocsátását követelik. Görögország a köztársaság gondolatának forrósa. A görög nemzet a haladás és a demokrácia vívmányai után vágyik. Ennek ellenére a görög iskolákat mégis az a politikai irányzat befolyásolja, mely az utóbbi 20 év alatt Görögországra nehezedik. Sem elméletben, sem gyakorlatban nem haladnak a demokrácia útján. Ezrével bocsátják el a haladó Munkásfeleség nápolyit árul. P. Hogarth*rajza ,,A mai Görögországból” című ciklusából. szellemű tanítókat. Magasak a tandíjak, nagy a megkülönböztetés a gazdag és a szegény diákok között. A szegény gyermekeket gátolják a tanulásban és az iskolákban alárendelt helyzetük van. A hivatalos statisztika szerint még 6 268 alapfokú és 4 792 középiskolára lenne szükség. Az iskolánkívüli nevelésről sem az állam, sem az iskolák, s csak nagyon kevés esetben a szülők gondoskodnak. A katasztrofális életfeltételek kihatással vannak a gyermekek viselkedésére. xxx Görögországban is van nyugdíjbiztosítás. Nyugdíjra 60. életkoruktól azoknak van igényük, akik alkalmazásban voltak. Háztartási alkalmazottaknak, földmunkásoknak, vagy akiknek nem volt munkalehetőségük, nincs igényük nyugdíjra. Milyen szomorú öregség vár ezekre. Milyen szégyen egy országra, ahol ilyen nagy számban vannak szegények! Időről időre hallani, hogy a királynő megnyitott egy 1 000 ágyas új kórházat. Ha közelebbről utánajár az ember, megállapíthatja, hogy valóban nagyon jó kórházakról van szó, de 900 ágy jut a fizető betegeknek, míg 100 ágy a szegényeknek. Az aránynak fordítva kellene lennie, ha az állam tekintetbe venné a tényleges helyzetet. x x x- Ciprust illetőleg nagy fontossággal bír, hogy elsősorban fel kell szabadítani Ciprust, megadni önkormányzati jogát és beszüntetni a halálos ítéleteket. — Az angolók azt hiszik, hogy ezen fontos stratégiai ponton bármikor offenzívába kezdhetnek az arab világ ellen, holott Ciprus feladata biztosítani az arab-görög barátságot. így ecsetelték hazájuk és Ciprus helyzetét az NDNSZ IV. kongresszusán Vasso Thanossekou képviselőnő és Elza Hadjiarghyris, rtőszövetségi titkáraő. Z L A Pantheonról Glezosz távolította el resztes zászlót. a horogke-A bezárt hazafiak várják a hozzátartozók látogatását. foglalhatjuk össze: a békeszerződést mindkét német állam képviselőivel kell megkötni. Mindkét német állam kötelezi magát, hogy kilép azokból a tömbökből, melyeknek tagja. A nagyhatalmak szentesítik Németország második világháború utáni határait és a két Németország egyesítéséig szabad várost alakítanak Berlinből. Németországnak tilos haderejét tömegpusztító fegyverekkel felszerelni, és Németország területéről minden idegen megszálló csapatnak távoznia kell. Az így függetlenített semleges és teljes önrendelkezéssel bíró Németország könnyen megtalálná az utat az egyesítéshez. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok álláspontja ugyanis az, hogy Németország egyesítése elsősorban maguknak a németeknek az ügye. Sajnos, a nyugati államok kormánykörei nincsenek ezen a reális állásponton. Ismeretes, hogy a nyugatnémet Bundeswehr felfegyverzése erőteljes iramban folyik, és hogy ez ki ellen irányul, azt is tudjuk. Hogy ennek a hadseregnek az élén olyan „fenegyerekek*' állnak, mint Heusinger, Speidel, Röttinger, Kamhuber és mások, akik katonai karrierjüket még Hitler dicstelenmúltú hadseregében alapozták meg, szintén jól ismert dolog. Bizonyára az sem újdonság olvasóink számára, de azért mégis említésre méltó, hogy az előbb említett nyugatnémet tábornokok ma mint az Észak-Atlanti Szerződés katonai egységet vezérkarának tagjai ellenőrzik Franciaország, Belgium, Hollandia és a skandináv államok hadseregeit is, tehát azokat a hadseregeket, melyek tizennégy évvel ezelőtt részt vettek a hitlerizmus elleni harcban. Feltehető tehát a kérdés, hol a győző és hol a legyőzött? Ilyen körülmények között nem csodálkozunk rajta, hogy Adenauer elsőnek sietett visszautasítani a Szovjetuniónak a békeszerződés aláírására irányuló javaslatát. Ez a cselekedet a diplomácia történetében eléggé egyedülálló, hogy egy kormány a saját békeszerződéséről ne legyen hajlandó tárgyalni és ilyen felelőtlen álláspontra helyezkedjék, amikor a világbékéről van szó. A békéért és a kollektív biztonságért folytatott harc a nyugati hatalmak vezető köreinek negativ állásfoglalása ellenére is új szakaszba lépett. A szovjet javaslat humanisztikuson, nem a bosszúállás, de az igazság, az emberiség boldogulása szempontjából javasolja a német kérdés megoldását. Távol áll tőle, hogy gazdasági, vagy politikai megtorló intézkedéseket követeljen, pedig a győzőnek erre is joga lenne. De a Szovjetunió kizárólag a biztonság szempontjából, katonai korlátozásokat követet, okulva a múltból. A szovjet békeszerződés-javaslat a nyugati államok egyszerű dolgozói előtt ismét bizonyítja, ki viseli igazán szivén az emberiség jövőjét és biztonságát. NÉMET Szgy OEMOKR*TIKBS KÖZTÁRSASÁ6 Berlin 3
