Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-02-01 / 3. szám
/3 rdikes kis hívek Tobolszkban 1834. február 8-án született Dimitrij Ivanovics Mengyelejev orosz kémikus, ki már 1856-ban a pétervári (Leningrad) egyetem tanára lett. Elvitathatatlan érdemeket szerzett az elemek periódusos (szakaszos) rendszerének megállapításával, melyből kifolyólag előre kiszámította és bejelentette több ismeretlen elem létezését (germánium, gallium, skandium), melyeket azután utólag fel is fedeztek. Kutatásainak eredményeit: „A kémiai alapvonal" cimen jelentette meg orosz nyelven, melyet azóta minden kultúrnyelvre lefordítottak. x „Austerlitztől Szent Ilonáig" lesz a cime a tervezett francia-csehszlovák koprodukciás Napóleon-filmnek, melynek főszerepét Gérard Philippe játssza. Louis Braille, a vakok pontirásának feltalálója születésének 150. évfordulójáról az egész világ megemlékezik. 8 éves gyermek volt, mikor megvakult. A műveltség utáni olthotatlan vágya vezette rá a pontozott írás összeállítására. Ma Braille módszer szerint az irodalom legjobbjainak alkotásai jelentek meg a világnyelveken. x Az egyik francia kisváros határában az országút kanyaróban ilyen felirású tábla van kiakasztva: „Hajts lassan, egyetlen orvosunk szabadságra ment!" 150 évvel ezelőtt, február 3-án született Hamburgban Félix Mendelssohn-Bartholdy német zeneszerző (M. Mendelssohn, a nagy filozófus unokája). Már 17 éves korában megírta egyik legszebb és legérettebb müvét, a „Szentivánéji álom" nyitányát s tizennyolc éves volt, mikor szinre került „Camacho lakodalma" című daljátéka. 1835-től a lipcsei hangversenyek karnagya volt és az ö működése fejlesztette Lipcsét európai jelentőségű zenei központtá. Rövid, de annál tartalmasabb éle'tét - 38 évet élt csupán - levelezéséből ismerhetjük meg. Levelei irodalmi értékűek és zenetörténeti dokumentumok. Fernandel, a népszerű francia filmkomikus kihúzatta egyik fogát. Fogorvosa nemsokára rá nagyobb pénzösszeget küldött a művésznek azzal a megjegyzéssel, hogy egy rajongója megvette tőle a kisméretűnek éppen nem nevezhető fogat. Egyiptológiai intézetet létesít Kairóban a prágai Károly Egyetem. Az intézetben csehszlovák és arab tudósok dolgoznak majd együtt. A Louvre egyik büszkeségére, a Milói Vénuszra 1820-ban bukkant rá kertjében ásás közben egy Jurgosz nevű görög paraszt. A vevők - köztük igen gazdag befolyásos diplomaták is - versengése közben a szobor leesett és letört a két karja. 8 S. M. Ai eddigi nehei és hosszadalmas kéziszertlés helyét! teljesen gépesítettek a MAR 90-es önműködő cséplőgép szerelését. A közkedvelt Motorobot alkatrészeinek lakkozása. szél bolondosán kergeti a hópelyheket, de mókás táncukat megszakítja az előretörő napsugár. Mintha igazolni szeretné kísérőnk szavát: sok minden emlékeztet még a régi gyár életére, de lassan felülkerekedik az új. És valóban. A kis műhelyek szomszédságában magabiztosan nyújtanak támaszt a modern termelési csarnokok, és a faburkolatú irodahelyiségekben már nem a konkurrencia a termelési terv barométere, hanem a szükséglet. Az eltelt 80 év folyamán a technika tért hódított a legkülönbözőbb munkaszakaszokon s nem kerülte el a mezőgazdaságot sem: Nem volt véletlen, hogy 80 évvel ezelőtt mezőgazdasági gépgyárat, jobban mondva műhelyt létesített F. Wichterle a termékeny morvái Hanó-síksóg központjában, Prostéjovban. Huszonhat évvel később ugyanez jutott J. Kovarik eszébe és a két gyáros vetélytárssó vált a bel- és külföldi piacon egyaránt. Csakhamar rájöttek, hogy két dudás valóban sok egy csárdában, s 1919-ben részvénytársaság alakult a két cég egyesüléséből. A tulajdonosok elérték számításukat. S a munkások? Azoknak még sokáig kellett várniok. „Munkafeltételeink nem voltak rózsásak. Sötét, szellőzetlen műhelyek, mosdók helyett vödrök, fogas helyett két szög - emlékezik Kadlecik elvtárs. - És mégis, művészet volt mm Zuzka, a ted Jegyelővételi pénztár előtt állok sorban. Előttem két nő beszélget. — . . . aztán bementünk Margittal az Odevába teddykabátért, kis Jutkának akarta megvenni. Kértünk egy ilyen kabátot hároméves gyermek számára. — Nincs - volt a villámfelelet. Vagy, várjon csoki - moi Jta az elárusitónő és odaszólt a vezetőnőnek: - Azért a kabátért, amit X. nének eltettünk, már eljöttek? — Nem — szólt a vezetőnő, nevezzük az egyszerűség kedvéért Zuzkának, - mór egy hete ott van a pult alatt. Akkor biztosan nem kell neki - mondja suttogóro fogva hangját az elárusítónő. — A szomszédasszonyának sem kell? — Nem - súgja vissza Zuzka —, annak adtam még az ünnepekre. — No és a daueros nőnek, Húsnak? - pereg most már a kenetteljes jósággal telített beszéd kettőjük között. — Az irhabundát vett a gyerekének. De várjunk csak, ha jól emlékszem, a hentesem említette a múlt héten. Megálljon, telefonálok neki. És tárcsáz. A hentes jelentkezik, öt percig társalog. Végre Zuzka leteszi a kagylót és odafordul az elárusítónőhöz.- Odaadhatja - mondja halkan. - Egye fene, holnap úgyis leltározás lesz, avval az eggyel nem érdemes babrálni. A kabátot becsomagolták, át is kötötték, sőt ót is nyújtották a szerencsés vevőnek. 150 koronát fizetett Margit, blokkot nem kapott! Kifogyott talán a blokk? Dehogy fogyott, csak mert 133 korona a kis teddykabát ára, hát minek ide blokk? Nem igaz? Miután a csomag már biztonságban a kezében volt, megkockáztatta a kérdést Margit:- Én csak akkor kaphatok, ha mór az „ismerőseinek” nem kell? Az én pénzem nem olyan, mint másé? Zuzka különben alt hangja hirtelen a magasba lendült:- Még beszél? örüljön, hogy kapott. Hagyja
