Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-01-15 / 2. szám

— Ugyan már, hagyj békén, — mosolyog kelletlenül Málek, — mi bajod vele, miért nem nyughatsz tőle? Értsd meg, egyszerűen lusta fickó, amilyen már nem egy volt az építkezésen, nem érdemli meg, hogy gondokat okozz magadnak miatta. Minden nyájban akad fekete bárány, de mi majd rendre tanítjuk, ahogy rendre tanítottuk a többieket is.

Závara lassan cigarettára gyújt, s úgy nézi a gyufa lángját, mintha tőle várna magyarázatot.- Hát akkor megyek a dolgomra, Tóni, de azért mégis ... — a mondat felében elhallgat, legyint s kimegy az irodából.

A diákbrigád tagjai akkora nagy igyekezettel dolgoznak, hogy észre sem veszik a közeledő Závarát, csak amikor megáll mellettük és vidáman rájuk szól:

— Na, mi van építészek, kérgesedik mór a tenyeretek? Úgy látom, túlságosan nagy igyekezettel láttok munkához. Csak aztán el ne fogyjon időnap előtt! Aki nem szokta meg a nehéz munkát, annyit markoljon, amennyit elbír, egy csöppel sem többet, mert a vége az lesz, hogy két hétig sajog a dereka és moccani sem bír. No de tréfán kíviyf, három nap alatt annyit végeztetek, hogy bárkinek becsületére válnék.

— Ne féltse a derekunkat, — vág vissza a brigád vezetője, — előbb megszokjuk mi a munkát, mint n cigány lova a koplalástl

— Annyi azonban szent, ha egy hónap múlva hazamentek, senki sem ismer majd rótok. Ha látni fogiák, hogy valami miatt rossz a kedvetek, mindenki kitér előletek, hogy véletlenül el ne lássátok a baját.

Závara mosolyogva, elégedetten nézi a fiúkat — mind kedvvel, igaz igyekezettel dolgozik. Meglepetésére észreveszi, hogy egyesek már rájöttek a munka fortélyára is, és sokkal jobban végzik a dolgukat, mint az első napon. örül neki. Elnézi, hogya-n hasad a föld a csákányok csapása nyomán, hogyan röpülnek a rögök a lapátok hátán egy rakásra. Egyengetik a terepet a fiúk. Kézzel kell, mert gép ide nem jöhet.

Inkább magának mondja, mint nekik:

— Ma még itt dolgoztok, fiúk, s ha elvégzitek, viszlek betonozni.

Szavát néhányon elkapják, s kiváncsi várakozással merednek rá.

— Meg kell ismernetek mindenféle munkát, hogy tudjatok valamit, ha hazamentek. Mélyítek vállalkoznék a betonkeverőgép kezelésére? — kérdi, s körbejártatja a tekintetét. Persze mindegyik ráfeleli: „Én, én".

— Bátorságban tehát nem volna hiány. Akinek nem jut masina, kordéval hordja majd a habarcsot, vagy talicskán a cementet. A mai váltás elfogyaszt mindent, amit odakészített a gépekhez, s újat kell hoznia a raktárból. Ne féljetek, mindegyiktekre sor kerül... Te meg miért hallgatsz, Maliva, talán nem tetszik itt nálunk? — fordul a hallgatag fiúhoz, aki ügyet sem vetve a többiekre lapátolja félre a kiásott földet.- Nekem egykutya, mit csinálok, ha már mindenképpen dolgoznom kell, — rándítja a vállát Maliva.

— Már egy hete rossz napja van, — szól közbe az egyik diák, - úgy jár, mintha a saját temetésére készülne, s úgy látszik, nem felel meg neki a társaságunk.

Závara elkomolyodik, eldobja a cigaretta csonkját s megjegyzi:

— Hát akkor nem tartalak fel tovább, fiúk. Váltásig van munkátok bőven.

Lassan elfordul, elmenőben még egyszer Malivát keresi a pillantása, a fiú gépiesen dolgozik, ügyet sem vet a többiekre, akik munka közben vidáman, várakozással eltelten beszélnek a holnapi betonozásról.

Rajzolta: ANDRÄSSY

(Folytatása következik.)- Értem — mondta tárgyilagosan Vaszja énekért is?- Azért is. öt rubelt?- Igen, öt rubelt.

Vaszja szeme felragyogott.- Magaviseletért is?- Magaviseletért is. öt rubelt.

Az apa gúnyosan köhintett, de eszébe jutott, hogy lemondott a nevelésről és ezért csak

némán rándított egyet a vállán. Vaszja magába mélyedve, összeráncolt homlokkal gondolkozott. A homlokára hulló fürtjeit hátrosimítva, megkédezte:

— Hetenként?

Mit hetenként?

Hetenként fizetsz, vagy hogyan másként?

— Hetenként, hetenként.

Vaszja még egy darabig gondolkodott.

És mennyit kapok a kettesért?

A kettesért négy rubelt kapsz, a plusz kettesért négy és felet.

Az apa ezt nem bírta tovább és mosolyogva kiment a szobából.

— Mehetek már, mama?

Hová?

Sétálni.

És mi lesz a feladattal?

A feladatokat este.

— Tégy, amit jónak látsz. Am ne feledd, hogy így esetleg rosszul járhatsz! Számolj vele!

— Számolok — mondta Vaszja könnyelműen és vidáman kiszaladt az utcára.

Ott papirhajókat indított a pocsolyában, de gondolatai messze elkalandoztak.

összeráncolt homloka öszpontositott gondolkodást sejtetett:

(Egyes — öt rubel, plusz kettes — négy és fél rubel, kettes — négy rubel, plusz három — három és fél rubel . . .)

Egy szép napon egész izzadton szaladt haza Vaszja az iskolából és az előmeneteli naplót az asztalra dobva, lelkendezve szólt:

Hát, ide azzal a tizennyolc ötvennel! Tizennyolc ötven? — csodálkozott az anya. — Ez különös szám. Úgy látszik, tévedtél. Roszszul számoltál. Talán tíz, vagy tizenöt?

— Nem. Tizennyolc ötven. Jól számoltam. Ide a pénzt! Megígérted!

— Hogy lehet az? — kérdezte az anyja sápadtan.

— Hát így! Egész egyszerűen. Egész héten igyekeztem. írásbeli ötös — az egy rubel; számtanból házifeladat négyes — az két rubel. Számtanból a táblánál szekunda - az egy rubel. Énekből egyes - az öt rubel. Magaviselet kettes - az négy rubel. Szorgalom négyes - az két rubel.' Rajzból plusz három - az három és fél rubel, összesen tizennyolc ötven. Tisztességesen megszolgáltam. Mindenki beláthatja.

Az apa mondani akart valamit, de eszébe ötlött, hogy lemondott a nevelésről; a pamlag párnáiba hanyatlott és kárörvendő kacagásba kezdett. Az anya fehérebb lett a falnál, szeme majd kiesett. Reszkető kézzel fogta meg fia gömbölyű arcát és kék szemébe nézve borzalommal suttogta:

— Vaszenka! Drágám! Kedvesem! Kincsem! Hogy tehettél ilyet? Én napsugaram!

— Én azt a napsugarat nagy kedvvel elpáholnám — kacagott az apa.

— Igen, csakhogy ez nem nevelés ... ez nem nevelési módszer... — suttogta bizonytalanul az anya.

15