Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-09-01 / 17. szám

Harmincnégy fegyver Vietnom történelmében szeptember 2-o nagy jelentőségű nap. 1945 szeptember 2.-án, a japán megszálló hadsereg ellen vezetett győzelmes népfelkelés után Hanoi­ban kihirdették a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Az idegen elnyomók várain azóta a szabadság vörös zászlaja leng. „Virágzó rizs, amely a miénk!'' — a vietnami nép ősrégi forró kívánsága. Ezért harcoltak a Tay Son testvérek a 18. szá­zadban. Ezen jelszó alatt száz évvel ké­sőbb Ham Bős rizst termelő parasztjai a francia flotta csapatai ellen vívtak hősi harcot. Vietnam férfiai és női nemzedé­keken át küzdöttek belső és külső ellen­ségeik ellen. „Virágzó rizs, amely a miénk!" Ezt az évszázados vágyat megvalósítani azon fér­fiak vágya is volt, akik 1944 egyik korai decemberi estjén Tran Hung Dao erdejé­ben, nem messze Cao Bang városkájától, összegyűltek. Lélegzetüket visszafojtva hall­gatták egy férfi szavait, oki a fiatal for­radalmi mozgalom új útját mutatta. Ho Si Minh volt, aki éppen olyan egyszerűen volt öltözve, mint ők.- Az idő a mi oldalunkon van — mond­ta —, hiszen tudjátok, hogy a szovjet csa­patok mindjobban sarokba szorítják a né­met fasisztákat, olasz társaik mind nagyobb vereséget szenvednek, a japánok egyik csa­pást a másik után kapják . . . Most hazánk azt kívánja tőlünk, hogy fegyverrel vivjuk ki hazánk szabadságát.. . Nemcsak fegy­verrel kell tudni bánnotok, házról-házra járva győzzétek meg a parasztokat, hogy itt az ideje, szabadítsák fel a hazai föl­det ... De ne feledkezzetek meg az asz­­szonyokró! sem, akikre szükségünk van. Két gépfegyver, 14 puska, legnagyobb részük mintha még az özönvíz előtt készült volna, egynéhány kimustrált vadászfegyver, egy vízhűtéses gépfegyver, még az első vi­lágháborúból s alig valami muníció, kez­detben ez volt az egész hadikészlet. A népi demokráciák családjában a leg­fiatalabb testvér a Vietnami Demokratikus Köztársaság. A lerombolt városok helyén újak épültek. Egykor Vietnam északi része csak a délről behozott rizsből tudta - s még abból sem tudta, hiszen minden év­ben többhónapos rendszeres éhínség dúlt itt a múltban — ellátni lakosságát. Most észak több rizst termel, mint dél. Virágzó kávé- és gumiültetvények szaporodnak az országban. A szocialista országok segítsé­gével új üzemek emelkednek, öntözőmű­veket építenek, szivattyúállomások öntözik a rizsföldeket. Vietnami technikusok irányít­ják mór az üzemeket. A 40—60 méter vastagságú szurokfekete antracitfalak mellett csákánnyal, lapáttal dolgozó munkásokat hovatovább szovjet ekszkavátorok váltják fel, csehszlovákiai Tatra teherautók viszik az értékes rakományt. A vietnami föld mélyében minden iparcikk gyártásához szükséges nyersanyag megta­lálható. S a szorgalom, a határtalan lel­kesedés minden akadályon átsegíti a viet­nami népet. Vietnamban 1939-ben 80 000 emberre jutott, ma 10 000 emberre jut egy orvos vagy felcser. Jelenleg 1100 orvostanhallga­tó készül erre a hivatásra. 1958-ban 40,4 %-kal több gyermeket Írattak be az iskolákba, mint 1955-ben. Az analfabétizmus felszámolása teljes erővel Vietnami népművészeti bemutató. Oanh-Oanh és Truong Quan Thuá örök hűséget esküsznek egy­másnak. folyik. Vannak tartományok, ahol már fel is számolták. Iskolák, gyermekotthonok, óvodák, böl­csődék rohamosan épülnek, de még min­dig nem elegendő. A földreform következ­tében a falusi gyermekek élete is nagyot változott. Jobban esznek és jobban öltöz­tethetik őket. Ideje jut már a falusi anyá­nak is gyermekeivel eljátszani, őket dédel­getni. Amíg az anyák a földeken vannak elfoglalva, ha bekukkantunk egy-egy ház­ba, láthatjuk, hogy a gyermekek nincsenek már felügyelet nélkül, öreg anyókák vi­gyáznak rájuk, akik szervezett munkát vé­geznek. Reggel, mielőtt munkába indul­nak az anyák, elvezetik gyermekeiket vala­melyik idős szomszédnőjükhöz, aki ügyel reájuk. Az öreg nénike vigyáz s közben karikára vág burgonyát, a napon szárítja s elteszi téli eledelnek. Kis földecskéjére nincs gondja, azt a gyermekek szülei mű­velik. Kukoricát és földi diót ültetnek. Este, ha munkából hazajönnek, rozsét, rizst hoz­nak, felvágják a tűzifát, vizet hordanak s mindig kedveskednek valamivel azért, hogy nyugodtan végezhetik feladataikat. Jó kezekben vannak a gyerekek. Észak-Vietnamban 5 év alatt nagyot for­dult a világ, szabad, boldog lett népe. De a szöges drótsövény másik oldalán az új gyarmatosítók korbácsaikat о dél-vietnami hazafiak hátán csattogtatják, s a suhintás Észak-Vietnam felé irányul. A felszabadult nép lelkesítő eredményeivel új erőt és bá­torságot önt a közös célért, az ország egyesítéséért küzdő dél-vietnami testvérei leikébe. összeállította: LZ Ho-thi-Huong volt munltósnö, most ipariskolai tanuló gyakoilaton о 41 sz. útvonal építésénél. Egy a sok bölcsőde kóziii.

Next

/
Thumbnails
Contents