Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-07-15 / 14. szám
A ruhákat az embereknek készítjük. Szolgáljon örömükre és kényelmükre, járuljon hozzá jókedvűkhez és magabiztonsagukhoz. Végre is, jó divatot csinálni annyit jelent, mint a kultúrát, az öltözködés kultúráját kialakítani — mondotta rövid jellemzésében a csehszlovák küldöttség vezetője És ez a cél vezette a X. nemzetközi divatkongresszus minden részvevőjét, a Szovjetunió, Bulgária, Románia, Magyarország, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia divatszakembereit, amikor eljöttek a jubiláns, tizedik divattalólkozóra a prágai ■nternacional-szállóba. ötletességet, jóízlést és kitartó munkát árult kívül 360 modell technikai leírását viszi haza, amelyet szabadon gyárthat. Ehhez járult még az egyes országok szakembereinek műszaki tanácskozása és a műszaki vonatkozású tanulmányok kidolgozása. A textil-kiállításra minden ország kétméteres legújabb textilanyagot hozott. Komoly munkát jelentett tehát a divattanácskozás 14 napja. A terem, ahol az esztétikai értékeléssel egybekötött bemutatók folytak, állandóan telt volt. A 7 ország 25 tagú küldöttségének vezetői és tagjai külön asztaloknál ültek, s mellettük a négytagú kínai küldöttség. A kínai elvtársak csak megfigyelőként érkeztek, de bemutatták színpompás, pazar kollekciójukat. Я X. nemzetközi divatkongresszus el az a 60 modell, amellyel minden ország részt vett ezen a 14 napos divatkongresszuson. Mert nem könnyű egyszerű divatot létrehozni, amely ugyanakkor szép, ízléses és nem érdektelen, egyhangú. Valóban nem volt az. A kongresszus minden kollekciójában ott* szerepelt a gyermekruhák, sportra és üdülésre szánt öltözékek, kabátok, kosztümök, kötött felsőruhák és ünnepi együttesek széles skálája A bemutatott modellek mindegyike az előre megbeszélt és elfogadott feltételekhez igazodott. Ezen feltételek fontos pontja о ruhák célszerűsége és korhatára volt, anyagjuk pedig — főleg a különféle műanyagok — csak olyan lehetett, amely az illetékes országban már sorozatgyártásra került. Az idei kongresszusnak még két komoly, nagy feladata is volt: megoldani a 12 éves leányok, fiúk és a 40 éves molett nők öltözködését. Ezért a gyermekruhák a tizenkétéves korosztály számára készültek, a női ruhákat pedig három csoport jellemezte. Képviselve láttuk a fiatal nőt, aki szívesen fogadja és érvényesíti a divatújdonságokat, a középkorú asszonyt, aki inkább a klasszikus, kiegyensúlyozott vonalak felé hajlik, de semmiképpen sem konzervatív. A harmadik nagyon fontos csoportot a kövér és idősebb nők ruházata képezte, melynek megoldása nemcsak hazánk és a népi demokratikus országok, de az egész világ divattervezői képességének próbaköve Es éppen az ilyen problémák megoldásával jelenjenek divatkongresszusaink felbecsülhetetlen segítséget országaink ruházati ipara szempontjából A bemutatott modellek szaktervét, szabását, technikai rajzát, az anyagok mintáját minden részvevő ország о kongresszus rendelkezésere bocsátja és így minden részvevő a saját 60 modelljén Az első napon a legigényesebb korosztály, a 12 évesek ruházata került sorra. Mivel gyermekmanekenek nem érkeztek a küldöttségekkel, a prágai iskolák tanulói vonultak be az egyes országok kis zászlóival és kollekciójában. A ruhákkal nem is volt bai. Olyan alakú gyermekeket választottak, akikre éppen ráillettek, de a cipővel már igen. Megtörtént, hogy a ruha bemutatásakor a küldöttség vezetője kézben mutatta a hozzá való cipőt, melyet a kisfiú semmiképpen sem tudott lábára szorítani. Pedig a bizottságok nemcsak a ruhákat, azok célszerűségét, szabását és színösszeállítását nézték, hanem az összes kelléket, az egész megjelenést. Ez főleg a női és férfidivatnál érvényesült a további napokon. A szebbnél szebb mailekének a bemutatókon és „civilben" is hegyes orrú, pasztellszínű cipőket viseltek, de a tüsarok mellett ott láttuk az alacsony megoldású vékonyodó, úgynevezett kecskesarkú körömcipőt és az egészen sportos, lapos sarkú papucscipöt. A ruhák csak éppen takarták a térdet, a néme és lengyel modellek gyakran még ezt sem. A bő szoknyákat nagyon széles, elálló alsószoknyákkal viselték. A teljesen sportos ruhákat kivéve, kalapot és könyökig érő vagy rövid szilon és bőrkesztyűt láttunk a bemutatókon. S végül, hogy milyenek voltak a bemutatott ruhák? Nehéz volna beszélni a 420 modellről, amelyek híven visszatükrözték az egyes országok népművészeti, éghajlati és sajátos viszonyait, inkább képekben számolunk be egynéhányról. Kívánságunk csak az volna, hogy a divatkongresszus tapasztalatai, meglátásai és szép modelljei (a táskákat és cipőket is beleértve) minél előbb érvényesüljenek készruha iparunkban. Újvári Magda Szovjetunió - A szürke-fehér kockás mintájú sima ruha és a vállkendő érdekessége a gyönyörű kivitelű újfajta anyag. Románia - Szürke-fehér halvány csikozású szövetből készült a háromgombos, délutáni ruha. A nadrág hajtókanélküli. Lengyelország - A délutáni nyáriruhát szürke-rózsaszin-középkék szinü biedermeyer mintájú műselyemből készítették. A szoknya körben rakott. ff 0 Ei-“ |is SS c w C-•« о iá-g Г Й-5 j °2 5 g-Ő 5c 5 x • a 8 2 5 a«| * w 0 ~ m 1 I * o 3 o 2-® *a *3 <л a-o M О Л ő >* ° о ** и > “О :0 Л м " a •О CL С О f-o м «Г 4л ■5-S о « «5 о . о о а> о S * Z о-о *о J* л 1-О I •Л W о *! л2 Л л i Í. •= JК 2-515 о-оэд Н 5 °1 = ■ “5 sZi 11? •ill isi т
