Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-01-15 / 2. szám

тяттшиШ

1959. január 15-én emléknapot rendeznek Rosa Luxemburg tiszteletére nemcsak a német dolgozók, de velük szolidárisán a világ valamennyi dolgozója. Egyik legjelen(ősebb alakja volt az európai munkás- és nömozgalomnak. Negyven évvel ezelőtt bérgyilkos suháncok, Noske-banditák százezer márka vérdíj ellenében kioltották életét.

Életművéről Lenin elvtárs úgy emlékezik meg, hogy az „a kommunisták egész nemzedékeinek nevelése szempontjából példás, hasznos és tanulságos."

Vajon mi indította el ezt a mély érzésvilógú, éles eszű írónőt, hogy az elnyomottak segítségére siessen, s életét önzetlen barátságuknak szentelje?

Rosa Luxemburg, akit a német proletariátus különösen a szívébe zárt, 1871. március 5-én Zamosc-ban, egy Lublin melletti kisvárosban született. Édesapja kereskedő, anyja finom lelkű, nagyon művelt asszony volt. öt testvére közül ő a legfiatalabb. A család bizonytalan jólétét gyakran váltotta fel a keserves ínség, de azért a fellépő szükség ellenére sem uralkodott odahaza nyomott, kétségbeesett hangulat. A szülők gyermekeiket a kultúra iránti érzékre nevelték s a legjobb iskolákba járatták.

A rendkívül eleven és értelmes Rosa már 5-éves korában tudott írni és olvasni. Első politikai áldozatát akkor kellett meghoznia,

amikor az érettségiig mindvégig kitüntetéssel végzett tanulmányaiért nem kapta meg a megillető aranyérmet. Az iskolában tanúsított lázadó magatartása és a szülői házban szerzett benyomásai lehettek az indítóokai annak, hogy Rosa Luxemburgot a forradalmi szocializmus felé vezették. Az iskolában szigorúan tilos volt a lengyel anyanyelv használata. Ez tiltakozásra késztette a tanulókat s mi sem természetesebb, hogy Rosa Luxemburg is az ellenzékkel tartott. A gimnázium elvégzése után külföldre kellett menekülnie, mert kapcsolatba került a forradalmi munkásmozgalommal s letartóztatási parancsot adtak ki ellene.

1897-ben Zürichben kitüntetéssel fejezte be egyetemi tanulmányait s elnyerte a jogi doktori fokozatot. Magas színvonalú doktori munkája, „Lengyelország ipari fejlődése”, nemcsak elméleti feladatot jelentett, de azt a cét szolgálta, hogy utat mutasson a lengyel munkásmozgalomnak. Már fiatal diáklány korában mesterien forgatta a vita fegyverét és az egyetemet mint ismert forradalmi harcos és publicista hagyta el.

Svájcból Németországba költözött, ahol tagja lett a Német Szociáldemokrata Pártnak. Határozottan haladt útján, magabiztosan képviselte nézeteit és harcba hívta a tömegeket a militarizmus, majd később a készülő imperialista háború

ellen. Fáradhatatlanul járta a vidéket, be szédeket mondott, számos cikkében lelkesen propagálta a tömegsztrájk-mozgalom gondolatát. A tömegsztrájkokkal a munkások nemcsak, gazdasági követeléseket érnek el, de döntő ezekben a harcokban a proletárok osztályöntudatának fejlődése.

Ö állt annak a kis baloldali csoportnak az élén, amely a Német Szociáldemokrata Pártban a századfordulótól kezdye fáradhatatlan harcot folytatott az opportunizmus és revizionizmus ellen, aki minden igyekezetével azon volt, hogy az imperializmus korszakában a munkásmozgalom számára Németországban is új utakat találjon.

Rosa Luxemburg sohasem félt sem a fogságtól, sem a terrortól, meg nem rettenő, hajlíthalatian maradt élete végéig. Sohasem volt kishitű. Legfontosabbnak tartotta világosságot és céltudatosságot virtni a nép közé.

A börtön rácsai mögül írt röplapjai és cikkei, minden akadály ellenére utat találtak kifelé és harcra buzdították a német népet a háború befejezéséért. De Rosa Luxemburg írt a természet szépségeiről, madarakról, virágokról, költőien szárnyaló dallamokról is. Wronkeból, ahol „védőőrizetben" tartották, egész kötetre való levelet írt Karl Liebknecht feleségének, amelyek minden sorából kiérződik érzékeny szíve, anyai részvéte, segíteni akarása.

Rosa Luxemburg idealizmusra való hajlandósága főleg közgazdasági elméleteire nyomta rá bélyegét. Hét esztendőn át tanított politikai gazdaságtant, mégis a marxi politikai gazdaságtan alapjainak meg nem értésén alapult gazdaságtani munkája.

Rosa Luxemburg több elméleti kérdésben tévedett, de a bírálat után tévedéseinek nagy részét kijavította.

Hibáiból, tévedéseiből is tanulunk annak a nagy ügynek érdekében, amelyért Rosa Luxemburg élt, harcolt és elesett.

Fred Oelssner könyve nyomán L. Z.

Karl Liebknecht Rosa Luxemburggal együtt folytatott küzdelmet a német nép ellenségei, a reokció ellen, harcba hívta a munkásokat a háború ellen és az egységért, a békéért, a demokráciáért harcolt. Karl Liebknecht mártírhalála 40 évvel ezelőtt következett be. Gyilkosai ma újra a fasizmus szikráit élesztgetik.

3