Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-06-01 / 11. szám
Semmit sem akartam.- Ne csalj! Látom a szemedről, hogy hazudsz! Jaj, Szaska, sose lesz belőled valódi katona! Mi az, tán a nyelved viszket? — Viszket bizony! — vallotta be őszintén Szaska és kiöltötte a nyelvét.- Nézd, Szaska, mi megállapodtunk valamiben, emlékszel? — Emlékszem. Mert ha nem, akkor elnadrágollak! De nem kell! — Hát akkor vigyázz magadra! A legnagyobb kínlódás este kezdődött, mikor Natália Ivanovna hazajött a tanfolyamról és apu azt telefonálta, hogy későn jön, mert gyűlése van. Szörnyű, hogy a titok most mit művelt! Nemcsak izgett-mozgott, de már bukfencet hányt és ugrándozott Szaska szívében, a nyelvét csiklandozta és kifelé kívánkozott. De Gena erősen figyelte Szaska minden lépését s ahogy anyjukhoz közeledett s ha az nem nézett oda, megfenyegette az öklével. Szaska, hogy a titkot elcsititsa, nagy zajt csapott és végigrohant a lakáson. Ez sem használt, mert a titok is vele rohant. Borzasztóan viszketett a nyelve, már nyelni sem bírt, úgy megfájdult a torka. Erre Szaska hangosan elbőgte magát. Natália Ivanovna megtapogatta a homlokát és haragosan rászólt: — Agyonfutkározod magad! Hisz te lázas vagy! Szaska válaszolni sem ért rá, máris a hónaljában volt a hőmérő. 37,8-at mutatott. Öt perc múlva hálóingben feküdt az ágyában. Éjjel a kétlábú, félig megrajzolt ló farkát csóválva beszáguldott Szaska szobájába. — Én vagyok a titok! — nyerítette, hangosan. Jaj, ez olyan rémes volt, hogy Szaska sírva fakadt és felébredt. Natália Ivanovna kék pongyolájában, melyből kedves, meghitt illat áradt, bejött a gyerekszobába.- Mi van veled, Szaska? — kérdezte és fölé hajolt. Szaska feltérdelt az ágyban, anyja nyaka köré fonta a karját és hozzásimult. Félszemmel alvó bátyjára sandított, aztán sírásán súgta: Tudok rólad egy titkot! Miféle titkot, csacsikám? — Hogy hármast kaptál! De mi neked semmit se szólunk, nevelési okokból! Natália Ivanovna jót nevetett és azt mondta:- Az tegnap történt. Ma már egyesre feleltem. Kijavítottam a hármast. Most már nem kell miattam szégyenkeznetek, gyerekeim! Anya Szaskát visszafektette, gondosan betakarta a paplannal. De a fiúcska tovább szipogott. — Hát most miért sírsz? - kérdezte Natália Ivanovna. Szaska hüppögve és szepegve válaszolt: M 1 1RNIKELL! Mellettem a moziban egy meglett férfi végigsírta az előadást. Fájdalmas hallgatni a nő sírásót, de a férfi sírása ezerszer megdöbbentőbb. A férfiember már gyerekkorától azt hallja: — Egy fiúnak nem illik sírni. Ha tehát ez a férfi itt mellettem nem tudja visszatartani a könnyeit, nagy oka van annak. Az ok itt vonul el a szemünk előtt. Gyönyörű nyugodt tájra visz bennünket a felvevőgép. Tavasz van. A virágok nyílnak, a pillangók ott libegnek a réten, zöld fű selymétől pompázik a határ. Sehol egy lélek... A gép forog, míg csak a lencse meg nem pihen egy fabarakkokkal teli tájon. Dohányszárítók vagy búzaraktárak talán? Nem! Ez az emberiség szégyene, örök memento - a haláltábor. A francia filmesek karöltve az angol-amerikai dokumentum fiimezőkkel bemutatják a történelem legnagyobb tömeggyilkosságainak színhelyeit, tízmillió ember borzalmas szenvedéseinek, megalázásának, nemtelen halálának, majd elégetésének színhelyeit, a rafinált kiszámítottsággal megszervezett tömegpusztítást. A csontvázzá aszott élőkből szappant gyártottak — ezzel mostátok véres kezeteket? A selymes, hullámos gyermekhajból matracok készültek — ezeken henteregtetek szeretőitekkel? A finom női bőrből lámpaernyők lettek — ezek fényénél táncoltatok az ötórai teákon? A kitört arany— Gena azt mondta, há a titkot elárulom, sosem lesz belőlem valódi katona. De én igazán senkinek sem árultam el, csak neked szóltam most.- Ne sírj! Katona lesz belőled is, ha megnősz. Most már aludj! Anyu megcsókolta Szaskát és kiment. Szaska végre megkönnyebbülten lélegzett fel ez után a rémes nap után. A titok elhagyta megbízhatatlan rejtekét és nem kínozta tovább Szaskát. Az élet újra szép lett. Szaska behúnyta a szemét és egy perc múlva már mélyen aludt. Fordította: BÁRKANY JENÖNÉ fogak karikagyűrűkké változtak - ezzel mentetek az esküvőre? A felszabadító szovjet és amerikai hadsereg a napsütéstől oszlásnak indult holttesthalmokat talált a haláltáborok udvarán. Az utolsó napokban már fejvesztetten csomagolt a fasiszta sereg, nem volt idő bedobálni őket a kemencébe, sem végképp eltüntetni a még csodával határos módon megmenekült mártírokat, akik ott imbolyognak a szövetségesek fényképezőgépei előtt. Nem ok nélkül hozta forgalomba a francia filmprodukció az Éj és köd című minden eddigi dokumentum-film közül talán legcéltudatosabban megrendezett hangtalan filmet. A francia népet is megtizedelték, számtalan francia polgár is eltűnt a horogkeresztes Moloch telhetetlen gyomrában. E film intő jel akar lenni kiváltképp a franciáknak, hogy vigyázzatok emberek! Fogjatok össze, hogy ez még egyszer meg ne ismétlődhessék! Legyetek erősek! Nem sírni kell! A múltat nem lehet megváltoztatni, csak a jövőt! SIMKÓ MARGIT 15 OVI
