Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-06-01 / 11. szám

TÁj ünneped megtesz, hogy a szocialista emberek életében új tartalmú ünnepeket te­remtsen. így van ez Rozsnyón is, az ősrégi bányászvárosban.' „Lányka, hozzám jössz-e? Ifjú, hozzád megyek" (Petőfi) Elhangzott Mendelssohn nászindulója és a násznép megáll a feldíszített esketőteremben. Vasas Béla villanyszerelő és Plontisz Ilona tanítónő kötnek házasságot, ünnepélyes csend támad, amikor a HNB elnöke nyakába teszi a nemzetiszínű szalagot köztársaságunk címerével. Az ünnepség kezdetét veszi.. . Eljöttek a tanító néni kis tanítványai. Itt vannak a szülők, ro­konok. A meghatódottságtól harmatosak a szemek. Szépen beszél az elnök. — önöket én most köztársaságunk nevében házastársaknak nyilvánítom — szól a HNB elnöke, majd felcsendül a 12 tagú férfikórus dala: — Szív küldi szívnek, szívesen. A harmonium hangja mellett a HNB elnökével az élén valamennyien jókívánságaikat fejezik ki az ifjú párnak. Jelen van a nőbizottság, a pio­nírok, a CSISZ és a Csemadok vezetősége is. A kicsinyek verssel köszöntik a vőlegényt és a menyasszonyt, akik már aláírták nevüket az anyakönyvbe, akik immár együvé tartoznak és szocialista társadalmunk sejtjévé váltak. — Városunknak régi munkáshagyományai vannak. Ezt tette szükségessé, hogy újszerűén ünnepeljük polgáraink nagy családi eseményeit. A fiatalok, akik már tisztán látnak a vallási kérdésekben, kéréssel fordultak hozzánk, hogy ünnepélyesebben kívánják megtartani házasságkötésüket. Ebben a munkában mindenki segített. A húsz tagból álló polgári ügyek­kel megbízott albizottság a tömegszervezetekből tevődik össze. Van köz­tük bányász, paraszt, értelmiségi és háziasszony. Mindenki szívvel és lé­lekkel dolgozik — mondotta el az ünnepség után a rozsnyói HNB elnöke. XXX Mikor elindultunk Együtt kéz a kézben, Bizony az már rég volt Éppen ötven éve. Nemcsak névbejegyző és házasságkötő ünnepségeket rendez a rozsnyói HNB, hanem ezüst- és aranylakodalmakat is. Nemrégen volt a Gáspár és Pipusz házaspár házasságának 50. évfordulója. Olyan emberek ők, akik egész életükben a szebb holnapért küzdöttek. A helyi nemzeti bizottság az ünnepség keretén belül megajándékozta az aranylakodalmasokat 50 termékeny évet jelképező 50 szál aranyozott búzakalászból levő csokorral. Tömve volt az esketőterem a két öreg házaspár gyermekeivel, unokáival és dédunokáival. A pionír dédunokák köszöntötték először azokat az öre­geket, akik sokszor szűkös körülmények között, de becsületes embereket, a szocializmus építőit nevelték hazánknak. Amikor Pipusz néni 50 év után ismét aláírta nevét az emlékkönyvbe, a kórus Dunajevszkij szovjet zeneszerző „Vén keringőjét" dalolta, így ünnepük szerte az országban új embereink új ünnepeit. A Nagy Igen LEVAY ERZSÉBET EMBER SZÜLETETT Ügy vigyázunk, mint »tmOnkr«, kis virágok, .tirátok. Pompázzatok mosolyogva, toljosedve, sokasodva: arany jövő «go ontja fényét szirom arcotokra. Iván az ötödik a családban. Nem is az első f i ú, s még­­is, amikor néhány napos volt, olyan fogadtatásban része­sült, mint valamikor réges-régen legalábbis egy trónörö­kös. Iván közüggyé vált a városban, pedig négy testvérkéje is már a békevilág gyermeke. Amikor egy-kétéves időkö­zönként születtek a Navrátil-gyermekek, nagy volt az öröm, mégis csupán szűk családi eseménynek számított a gyer­mekáldás. Az apa munkahelyén és a családban koccin­tottak a szülők és az újszülött egészségére, s a „gálya­­mama" bejelentette a HNB-n a családi szaporulatot. Egy számmal meggazdagodott a matrika, egy rövid száraz ki­vonat bizonyította, hogy lakosságunk egy személlyel sza­porodott. Navrátilnét néhány nappal Iván világrahozatala után a város asszonyai nevében hivatalos minőségben ugyan, de őszinte szeretettel és testvéri melegséggel egy virág­csokorral üdvözölte Procházka Teréz, a nőbizottság elnök­nője. Gratulálni jött és egyben felkérni Navrátil főhadna­gyot, engedje meg, hogy gyermekük, akit egészséges, be­csületes, igazságos és a dolgozó néphez ragaszkodó, gyönyörű hazánkhoz hű polgárrá akar nevelni, olyan úton induljon el, mely méltó kezdete az új szocialista ember nevelésének. Navrátil Emil és felesége a legközelebbi gyönyörű, or­gonaillattal teli vasárnapon elhozták a helyi nemzeti bi­zottságra Ivánt, hogy ünnepélyes keretek között Ígérjék: fiúkat szocialista emberré nevelik.- Hogy tetőtől talpig becsületes embert nevelhessenek a szülők, ahhoz a társadalom segítsége is szükséges — mondja Martin Mudroch, a HNB elnöke. - Ezt minden té­ren biztosítani akarjuk. -Navrátil főhadnagy bajtársai katonazenével, a HNB el­nöke és a nőbizottság elnöknöje, mint „házigazdák" elé­jük siettek, hogy méltóképpen fogadják hazánknak ezt az új állampolgárát. Pionírok sorfala között a ceremóniás­­terembe léptek, ahol Smetana: Bölcsődalának lágy ze­néje fogadta a vendégeket. Az anyakönyvbe való bejegy­zés felejthetetlen, ünnepélyes formában történt. Utána két pionír verset mondott, s virágot nyújtott át a szülőknek. A nöbizottság és a helyőrség kedves ajándékai átnyújtása utón terített asztal várta a vendégsereget. A vendéglátó a nöbizottság volt. Öröm, nóta, jókívánságok indították el Ivánt útjára. Jdi is csatlakozunk ehhez, és azt kívánjuk, legyen mindig egészséges, nőjön szülei, szülővárosa, hazája örömére. ZL. 13

Next

/
Thumbnails
Contents