Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-05-01 / 9. szám
Г"Oil I s j I i No i *J 3'i P Á 7 *М*Ш ~-~g Як L__ 1^ ?=«k рк -r jp 0е f ¥ >' Száz esztendeje, hogy május 15-én egy párizsi szabadgondolkozó orvos, Eugéne Curie második gyermeke: Pierre megszületett. Nem keresztelték meg s később nem járatják iskolába, mert ott kötelező a vallásoktatás. Anyja és bátyja tanítja. A növekvő, komoly, zárkózott fiú legmélyebb emléke e korból az 1871-es francia kommün. A házuk közelében emelt barikád tájáról hordágyon szállítja be udvarukba a sebesülteket két fia segítségével Curie doktor, hogy ápolásban részesítse őket. Pierre a családi hagyományokhoz hűen a természettudományok, főképp a fizika iránt érdeklődik. 18 éves korára kezében van az egyetemi képesítés. Párizs Fizikai és Kémiai Intézetének laboratóriumában dolgozik s testvérével együtt végeznek felfigyeltető eredménnyel járó kutatást a villamosság s a mágnesesség terén. Majd az intézet tanára lesz a már ekkor ismert nevű fizikus. 1895-ben szerez doktorátust és megismerkedik Marie Szklodovszkával, ki a cári önkényt szenvedő Lengyelországból Párizsba jött, hogy itt végezze egyetemi tanulmányait. Pierre Curie naplója elárulja, hogy tudományos kutatásnak szentelt életében nem szerepel a szerelem, hiszen ,,a zseniális nők ritkák". De a kiváló szellemű, nemes szépségű, tudományos célkitűzéséért keményen küzdő Marie iránt legyőzhetetlen vonzalmat érez. összeházasodnak. Felesége szenvedélyes kutatótermészete idővel eltéríti őt saját terepéről s ezután együtt folytatják a kísérleteket. Közösen fedezik fel a rádióaktivitást. Ez a jelenség néhány anyagnak az a képessége, hogy látható erőforrás nélkül állandóan sugárzó energiát bocsát ki. A tudomány és a társadalom szempontjából korszakalkotó jelentősége van felfedezésüknek, hiszen ebben gyökerezik a modern atomfizika. A tudós házaspár egészségüket aláásó hősiességgel dolgozik négy éven át megfelelő laboratórium híján egy rozzant hangárban. Közben a nap nagy részében iskolában tanítanak, hogy puszta megélhetésüket biztosítsák. Marie a lángész biztonságával érzi, hogy a már ismert sugárzó elemen, az uránon kívül más, még' erősebben sugárzó alapanyagnak is kell lennie. Áldozatos fáradozásuk eredményeképp 1898-ban felfedezik a rádiumot, melyben nem sejtett hatalmas energiák szunnyadnak. Orvosokkal együtt folytatott kísérleteik igazolják, hogy a rádiumsugarak a rákbetegség gyógyítására is alkalmasak. Nemcsak a francia tudósok, de az egész tudományos világ érdeklődése kíséri munkájukat. 1903-ban elnyerik a Nobel-díjat s a legnagyobb angol tudományos kitüntetést. Alkalmuk lenne hatalmas vagyon szerzésére, ha találmányukat szabadalmaztatnák. De ezt a gondolatot, — mely a tudományos szellemmel összeférhetetlen — elvetik s kutatásuk eredményét teljes egészében önzetlenül közlik a rádium gyártása iránt érdeklődő vállalkozókkal. Végre a francia kormány is feleszmél s Pierre Curienek felajánlja a Becsületrend keresztjét, amit ő visszautasít s helyette megfelelő munkatermet kér, — de nem kap. Csak 1905-ben nevezik ki a Sorbonne fizikai tanszékére. Most már méltó helyen tarthatja meg előadásait. De még egy esztendő sem telik bele, amikor Curie 1906 áprilisában gondolataiba elmerülve akar egy szűk utcán átvágni s egy súlyos teherszállító kocsi kerekei aló kerül. Pillanatok alatt zúzódott össze a megalkuvást nem ismert, tiszta erkölcsű tudós koponyája a tudománynak s az emberiségnek örök kárára. BARKANY JENÖNÉ • • Üdítő, mint a tavaszi rét. A Banská Bystrica-i származású Háberernová apjától, Bellus asztalosmestertől örökölte művészi hajlamát. Lánykorában sokat rajzol, de már két gyermek anyja, mikor beiratkozik a Bratislavában Rózsaszín szalagos kisleány. éppen megnyíló Képzőművészeti Főiskolára, hol 1943-ban fejezi be tanulmányait. Első modelljei 1 és 3 éves lánykái voltak. Érdeklődése elsősorban az ember felé fordul, - sok arcképet fest. Mint igazi asszony és anya szenvedélyesen szereti a gyermekeket. Gyöngéd odaadással figyeli a csöppségeket a játszótereken, a napközi otthonokban, az óvodákban. Ellesi arckifejezésüket, mo'idulataikat az első tipegésnél, majd ahogy magukhoz ölelik a bábut, röpítik a labdát, tarka bögréjükből kortyolják a tejet, vagy majszolják a gyümölcsöt. A gyermek érzi a feléje áradó melegséget s bizalommal viszonozza. Vidám és természetes, ha a ,,festő néni" képet akar róla készíteni. így születnek meg a közvetlen, derűs vásznak, az életszerű kompozíciók, amelyek nagyszerűen tükrözik, milyen boldog, egészséges nemzedék nő fel ma nálunk s milyen türelmes szeretettel nevelik őket az életre az óvónők, míg az anyák üzemekben, hivatalokban teljesítik kötelességüket. A művésznő legújabb alkotásaiból rendezett kiállítást a bratislavai Hviezdoslav téri tárlati helyiségben. A sebesvízű Felső-Garam nyájas lankás tájain, faragásos faházas falvain vezet végig s megismerkedhetünk a varkocsos Marusákkal és Hankákkal, a virgonc, kerek szemű Jozókkal, a költői bájú, sajátos népviseletbe öltözött menyasszonnyal, vőlegénnyel, a szemérmesen szerelmes új házasokkal. Látjuk, hogyan élnek ma, hogyan indul munkába a főkötős, kontyos menyecske, milyen elégedett a csecsemőjét karján tartó anya. Emlékeztet a múltra is, az elszánt, napbarnított arcú partizánnővel. Komolyan néz szembe velünk a KráCová Hol’a tiszta tekintetű jellegzetes juhásza. Háberernová kitűnő ösztönnel válogatja meg modelljeit. Nemcsak egyént fest, de meglátja, megkeresi bennük a jellegzetest, a tipikusát. Nem a mesterkélt, tarka ünneplőbe öltözött régimódi népábrázolás ez. Nem is hangsúlyozza, csak érinti a népviseleti sajátosságokat, a külsőségek részletezése helyett elmélyül a lélekrajzban. Ezzel a nagyon érző egyéniségén átszűrt, élményből fakadó ábrázolásmóddal éri el, hogy képei élő valóságot mutatnak s hogy őszinte közösséget érzünk velük. Tehetséges színkeverő. A kedves derűs színek, a sok fehér üdítő, mint a tavaszi rét. Csokrai is melegen ragyognak felénk és éreztetik, hogy élni jó és élni szép. O. B. Anya a gyermekével.
