Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-05-01 / 9. szám
Öröm volt hallgatni. Olyan világosan, pontosan és őszintén beszélt az élelmiszeriparban dolgozó nők problémáiról, mint aki biztos kézzel körvonalaz egy teljes képet. Szavait viharos taps követte. És joggal, mert ott, a Szakszervezetek szlovákiai konferenciáján Bratislavában is bebizonyította, hogy tisztában van a munkaproblémák egész skálájával, az összes nőket érintő kérdésekkel. De olvasóink nem ismerik őt. Fekete, vidám szeme a szemüveg mögül csillog, energikus, jólelkű és olyan jó beszélőtehetséggel van megáldva, ahogy az egy jó „galgócihoz" illik. És mennyire respektálják! Margita Hornová, a Hlohoveci Kozmetika n. v. üzemi bizottságának elnöke, az Élelmiszeripari és Felvásárlási Dolgozók Szakszervezete elnökségének tagja mindeddig törhetetlen akarattal győzte le a nehézségeket. A munkalendület és egy szilárd elhatározás jellemezte: mindig előre... csak előre ... Nem véletlen — kezdte felszólalását — hogy csak egy szakszervezeti szövetség, a miénk élén áll nő. Végül is az élelmiszeripar szorosan összefügg az asszonyok mindennapi munkájával, akár a mezőgazdasági termelést, akár a termények feldolgozását vagy fogyasztását is tekintjük." És teljes egészében szórta már e szövetség dolgozó nőinek problémáit. Beszélt feladataikról és munkájuk jelentőségéről, amelyről tényleg beszélni kellett ezen a legmagasabb szlovákiai fórumon és amelyről bizonyára szó lesz a Szakszervezetek IV. kongresszusán Prágában is. Szlovákiában az élelmiszeripari dolgozóknak csupán 43 %-a nő. Ennek több oka van — jegyezte meg Hornová elvtársnő. Az egyik fő ok, hogy sok üzemben még nem tudják értékelni a nők. munkáját, sőt az a vélemény uralkodik, hogy nő nem alkalmas vezető helyre. Ezért van, hogy a gazdasági és politikai életünk vezető helyein az összalkalmazottaknak csak 3 %-a nő. Ezt az arányt főleg azon üzemekben kell megváltoztatniok az elvtársaknak, ahol az előírt női munkaerők százalékarányát sem érik el, mint a Pálmában, a sörgyárakban, bortermelő-üzemekben és a keményítőgyárakban. Bennünk is van ám hiba folytatta Margita Hornová. A haladás mérföldes lépéseket tesz előre és ezért sokkal több szakmailag és politikailag fejlett női munkaerőre van szükségünk, és bizony nem kielégítő, hogy például csak az élelmiszer iparban dolgozó összes ' nő 52 százalékának van csak megfelelő szakképzettsége. Csak nagyon kevés nő fordít gondot szakképzettségére. Igaz, hogy az üzemi funkcionáriusoknak is jobban figyelembe kellene venniök a nők kívánságát, mint például az iskolázás időpontját. A hlohoveci KozmetiA KONFERENCIA JEGYZETFÜZETÉBŐL kában például hétfőn tartják az üzemi munkaiskolát, mivel hétfőre nem kell főzniük a háziasszonyoknak. A szakszervezet feladata az is, hogy az iskolázás időtartamára biztosítsák a bölcsődékben és óvodákban a felügyeletet, akár ott, akár az üzem helyiségében, ahol a gyermekek egy elvtársnő felügyelete alatt várják édesanyjukat. így van ez Hlohovecen. Helyes volna ezt máshol is megoldani. Azután már nem lenne kifogás, hogy nem tudnak tanulni. Margita Hornová további javaslatokkal is előállt. Kihangsúlyozta, hogy a dolgozóknak a termelés irányításában való részvétele széles lehetőségeket nyújt a nőknek a közös cél eléréséhez. Jöjjenek tehát elő a nők a termelési értekezleteken javaslataikkal. Indítványozzák, miként kell eltávolítani a hiányosságokat, javítani a termelést és főleg a gyártmányok minőségét, ahol bizony még sok a kritizálni való. A dolgozóknak a termelésben való részvételét hatásosan segíthetik az összüzemi gyűlések. Ezek is szolgáljanak a nők egyéni problémáinak megoldásához — hangsúlyozza Hornová elvtársnő. Ha a cukorgyárakban, szeszfőzdékben, konzervgyárakban dolgozó nők az üzemi gyűléseken helyesen vetették volna fel problémáikat, nem történt volna meg, hogy még ma sem gyártunk az ilyen nedves munkahelyen dolgozó nők számára megfelelő lábbelit, vagy hogy még nagyon sok üzemi konyhán az árleszállítás ma sem tükröződik vissza az ételek jobb minőségében. Viharos helyeslést váltott ki ennek az asszonynak a szava, aki olyan jól ismeri az élelmiszeripari munkahelyeket és az egész helyzetet. És ezek a problémák — amint azt nem egy további női felszólaló is megerősítette — nemcsak az élelmiszeripar problémái. Margita Chlebusová Teplá Vodáról és Betka Liptáková a Rudnanyi Vasércbányából nem szólaltak fel. Figyelemmel követték azonban az egész konferencia mene8 tét, szorgalmasan jegyeztek és a szünetben már saját üzemükre vonatkoztatták a hallottakat. — A beszámolónak azt a részét azonnal meg kell hogy tárgyaljuk a részlegbizottságon - mondja Betka, aki a műszaki ellenőrzésnél dolgozik Rudnanyban. És jól látják, hogy sok még a tennivalójuk a nők szociális és munkafeltételei javítása terén. Az ember azt hinné, hogy /ebben a bányában alig akad nő. Pedig a szalaggyártásnál százhúszon vannak és három műszakban dolgoznak. - Piszkos munka ez bizony — mondja Betka — és pines hol mosakodniok, legfeljebb csak lavórokban.“ A jegyzetfüzetek telnek-Az asszonyok beszélni már tudnak problémáikról, de elmaradoThak-még az üzemi gyűlésekről és ha ott is vannak, sokon bátortalanok ... — Én sem voltam elég bátor — gondolja magában Betka. Most már ismeri kötelességeit, de jogaival is tisztában van. És ezt a többi női dolgozónak is tudnia kell — határozza el magában. Tudják ők is, mire van joguk, mit követelhetnek, hisz tehetségesek a mi lányaink, asszonyaink. Női ifjúsági munkabrigádot is létesítettek. Csendes szomszédnője is megszólal. — Egy asszony sincs az üzemi bizottságunkban, Volt ugyan titkárnőnk, de mióta férjhezment, nem dolgozik már az üzemi bizottságban. Ugyanakkor Jelsavában az előkészítőben és a laboratóriumban is nők dolgoznak. Van tehát mit javítani. Javítani és nagyobb tempóval dolgozni. És akik megértik problémáikat, nyújtsanak is segítő kezet megoldásuknál. Hogy a dolgozó nő a munkahelyen és otthon is végre teljesen érvényesüljön, hogy mind kevésbé terheljék a háztartási munkák. Hogy élete még szebb legyen. Ezért tárgyaltak problémáikról a szakszervezeti konferencián és ezért kerülnek ezek a kérdések a legmagasabb szakszervezeti fórum, - a Szakszervezetek prágai országos kongresszusának programjára is. O. GRÜNNEROVA
