Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-04-15 / 8. szám
'Zsuzsiés Pityu Felvirradt о nagy nap, Zsuzsi alig várta, boldogan öltözik ünneplő ruhába. Nemcsak ö, a terem is díszbe öltözött, hal Zsuzsi sorban áll kis társai között. Nem néz jobbra-baira, csak szívére hallgat s csengő hangon teszi le о fogadalmat. Pityu váltig lesi az ünnepély végét, elsőnek köszönti virággal testvérét. Anyukám, apukám! ~ kiált Zsuzsi nagyot Mai naptól kezdve én pionír vagyok! Ajándéknak, csóknak se szeri, se száma,. Piros kendő került Zsuzsika nyakába. Szöveg: SIMKÖ M. Rajz: SUDA P 18 Jóreggelt, bíró uram! (Dán mese) Egyszer kora reggel egy paraszt belovagolt a városba. Mikor elhaladt a törvényszék előtt, a bíró nyitott ablaknál állt és pipázott.- Jóreggelt, Pedersen! - szólt ki a bíró a parasztnak. - Mi újság a nagyvilágban?- Minden a régi, - felelt a paraszt. — Még mindig úgy van, hogy a kis tolvajokat felakasztják, a nagy tolvajok előtt kalapot emelnek. És azzal levette sapkáját és mélyen meghajolt:- Jóreggelt, bíró uram! „O'ó” és „'Jaj'jaf (Guineái mese) Egy gazdag ültetvényes munkásokat fogadott. Jó bért ígért nekik, de mikor fizetésre került volna a sor, azt mondta: — Csak akkor fizethetem ki a béreteket, ha hoztok a városból „Ó-ó"-t és „Jajjaj"-t. Ilyen nevű holmit persze sehol sem árultak és így a gazdag ember sok négert becsapott. Egyszer beállt hozzá egy néger fiú. Bérfizetéskor annak is azt mondta a gazdag ember. A fiú átlátott a szitán. Vett egy fekete üveget, abba betett egy skorpiót és egy darazsat. Aztán visszament a gaz dag emberhez és azt mondta:- Meghoztam, amit parancsoltál. Dugd csak be ebbe az üvegbe az ujjadat és megtalálod. A darázs akkorát szúrt a gazdag ember ujjába, hogy felkiáltott: — Jaj-jaj! A fiú nevetett: Most dugd be a másik ujjadat is, és meglátod, lesz „Ó-á" is. A gazdag embernek nem volt mit tennie, kifizette a fiú bérét. ■■IBII (Mongol mese) Történt egyszer, hogy egy kisbárány elszakadt о nyájtól és eltévedt. Arra jött épp a farkas és kergetni kezdte szegényt, befelé az erdőbe, a farkastanya felé, gondolva addig is menjen a maga lábán, s ott majd nyugodtan elfogyaszthatja. Lotto a kisbárány, hogy bizony ütött oz utolsó órájo. De hirtelen elébe ugrott egy nyúl.- Jaj nyulacska, segits rajtam! — rimánkodott a bárány. — Mindjárt felfal a farkas!- Fel hát, - bömbölt a farkas. - Látod azt a szakadékot, ott eszlek meg! így szólt a nyúl:- Ha a farkas azt mondja, hogy felfal, az úgy is lesz. De azt mondom, jobb, ha vártok egy kicsit, elfutok a szakadékhoz, megnézem, nincs-e vadász arrafelé.- Okos gondolat! — ismerte el a farkas. - Fuss, nézd meg! A nyuszi elfutott, de nem a szakadékhoz, hanem egy kerek tisztásra, ahol nemrég egy darab színes rongyot meg egy darab tarka papírt látott. Felkapta, vitte a farkashoz.- Vadászt nem láttam, — jelentette, - de megtaláltam az uralkodó rendeletét. Itt van. - Azzal leterítette a földre a színes rongyot, ráült és nagykomolyan olvasta az üres papírosról: „Én, a Nagy Kán elrendelem, varrjanak nekem hatvan farkas bőréből bundát még a mai napon. A gallér egyetlen farkas bőréből legyen. Aki farkast lát valahol, azonnal jelentse." Amint végére ért a nyúl a mondókájának, szedte is a lábát, elfutott. A farkas meg megijedt, hogy a Kánhoz fut, és megjelennek az erdőben a vadászok.- Belőlem ugyan nem varrat bundát a Kán! — kiáltotta a farkas és szedte az irháját, otthagyta a bárányt, meg sem állt, amíg el nem ért a szomszéd erdőbe A kis nyúl pedig visszajött a bárányhoz és nagyot nevet:- Eredj haza, bárány, és ne feledd ezután, hogy ésszel még a nyút is legyőzheti a farkast!
