Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-04-01 / 7. szám
Zsuzsi és Pityu Becsapjuk a mamát, ma bolondos nap van. Nem keil a tréfához csak egy darab szappan. Ide kríksz, oda kraksz, s a mókának vége, és most csapjunk lármát, mintha a ház égne. Berohan a mama, haja égnek mered: Hívom apátokat, most kaptok gyerekek! Pityu, Zsuzsi sem rest, rongyot, spongyát ragad, S működik, mint egy gyors nemzeti vállalat. S mire bejön mama, azt hiszi csak álom, Ilyen még nem történt széles e világon. Április elsejei kacag a két gyerek, S papa, mama, de még a vén nap is nevet. Vers: SIMKÖ M. Rajzok: SUDA P. 18 KÉSŐ bAnat (Az ezeregyéjszaka meséiből) Egyszer egy király vadászni ment. jobbkeze mutatóujján ült kedvenc sólyma, amely a legszebb madarakat hozta le neki a levegőből. Vadászat közben egy szép szarvas került a király elé. Hátrahagyta társaságát, utána vágtatott. Egy tisztavízű patak mellett elejtette a vadat, de a hajszában elfáradt és megszomjazott, úgyhogy örömmel telepedett meg a patak mellett. Sólyma vállára szállt, ő pedig elővette nyeregtáskájából ivópoharát és megtöltötte a forrás vizével. De mikor a poharat szomjúságtól elepedö ajkához emelte, a sólyom szárnyának egy csapásával kiütötte a kezéből. A király meglepetten es szemrehányóan nézett kedvenc madarára, és újra megtöltötte a poharát, de a sólyom másodszor is kiütötte a király kezéből, és kiütötte harmadszor is. A király méregbe jött, megragadta sólymát és olyan erővel vágta a földhöz, hogy a madár kiadta páráját. Ekkor ért oda egy lovász, akit a király keresésére küldtek és ijedten látta, hogy a király inni akar a patakból.- Most mentem el ennek a pataknak foirása előtt és láttam, hogy a forrásban egy döglött kígyó hever, és annak mérge az egész patak vizét megmérgezi! Ne igyál, óh, király! Mikor a király ezt meghallotta, szeme előtt elsötétedett a világ. — Mit tettem! — kiáltott fel. — Elhamarkodottan, vak mérgemben megöltem hű madaramat, pedig az életemet mentette meg! Az okos állat tudta, hogy a patak vize halált hozott volna rám! A király élete végéig bánta elhamarkodott cselekedetét. OKOS FIÚ (NÉMET MESE) Volt egyszer egy parasztember, aki a városi iskolában taníttatta a fiát. A nyári szünetre aztán hazajött a fiú, s az apa a szorgalma, meg az előmenetele felöl kérdezgette. — Rengeteget tanultam — felelte büszkén a fiú — rengeteget, de a legtöbbet talán mégis a latin nyelvből. — No - biztatta az apja — akkor most mondd meg mindannak a latin nevét, amire rámutatok. - S mert éppen az udvaron összelapátolt szemetet akarta a talicskára felhányni, ujjúval először a talicskára bökött. — Ez egy talicskusz — felelte habozás nélkül a fiú.- Úgy - morgott az apja és a lapátra mutatott. — Ez pedig egy lapátusz. — Hm. Lapátusz. Na és mit rakok a lapátusszal a talicskuszra? Szemetuszt - mondta a fiú.- Szemetuszt - bólogatott a paraszt. — Szép. De ez a latinnyelv nagyon ismerős nekem. Azt gondolom, én is könnyen megtanulnám. Figyelj csak ide. Kapd fel gyorsan a lapátuszt, és dobáld fel a szemetuszt a talicskuszra, mert ha nem, hát a botuszommal menten ráhúzok egy párat a fenekuszodra! EBÉDKE Kis babának kis lakása, Párolog a tejbekása. Asztalkámon csésze áll, Virágszál a kiskanál. Fuss te felhő, hess el párái Ne borulj a kiskanálra, Hogy a napocska is lássa: ízlik nekem ez a kása. TAMAS MARIA: ЖаъафШ а дМца Fölébredt az egész ház. Mi van? Macska kotorász kora reggel óto? KISS JENŐ: A BARIKA Göndör szőrű birka . .. dédelgesd csak, Palika, újszülött ö, gyenge még, lásd, mily szédelegve lép. Hallod, mit mond? „Be, be, be", pedig menne kifelé - csakhát szólni most tanul: nem tud még jól magyarul. No azért baj ne legyen, nemsokára kimegyen s ugrabugrál a mezőn kedvesen, nevettetőn. Szél sétál, vagy ember megy a tetőn és sepreget s a kéményt kotorja? Nos ki jár fönt, ki motoz? Régi fészkén tataroz -hazajött a gólya.
