Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-04-01 / 7. szám

L*

I

eauMLмл;

Arra vársz, Krisztina, hogy megdicsérjelek, milyen remek anya vagy. Alighogy a leányod bevégezte az iskolát, már vőlegény várt rá. És nem is akármilyen! Doktori titulussal. Igaz, nem éppen leányálom, de a lányodból doktorné lesz. Pompás! Bármerre is jár, mindenki tisztelettel fogja üdvözölni, a kisvárosi bálok hangadója ö lesz. A megyeszékhelyre autóval megy majd bevásárolni, s a nyarat fürdőhelyen tölti vagy a Cedokkal a tenger mellé utazik. Valóságos mese! A barátnői — akik úgy vélik, hogy van még bőven idejük a férjhezmenésre és inkább tanulnak valamit, hogy mint asszonyok is megállják helyüket — állítólag azóta irigységből nem beszélnek a te Éváddal.

Szinte ragyogsz és olvadozol a boldogságtól afeletti örömödben, hogy milyen szerencsés is Évád.

Miben látod szerencséjét? Hogy doktorné asszony lett belőle? Hogy a férje doktor? És mi ő? Nem akarom bővebben magyarázni, hogy a mai bármilyen foglalkozású nők — hála a fejlődésnek - már sokkal öntudatosabbak, mintsem megengedjék, hogy közülük valaki a társadalmi helyzetével büszkélkedjék. Méghozzá a férj titulusa alapján. Éppen ellenkezőleg, az ilyen nők társasagában Évád nemegyszer szörnyű ostobának fog tűnni. Nem fogja tudni, miről beszéljen, látóköre, ismeretei és tudása nem lesz elegendő. Így jut aztán el a kispolgári asszonyok megszokott tulajdonságaihoz, a beképzeltséghez és mások lenézéséhez.

Hagyjuk azonban az érveket és térjünk vissza leányod esetére.

Értsd meg, nem az a baj, hogy a férje doktor. Sok tanulás, becsületes munka és erőfeszítés áll az új nemzedék orvosi, mérnöki, jogi titulust elért fiataljai mögött. Csakhogy Éva férje nem ezek közül való. Rábeszélésedre „józanul" gondolkodott, bár tudom, ha alkalmam lett volna Évával őszintén beszélni, ma nem dr. N.-né. Szívesen megvárta volna még a két évet, amíg Ottó befejezi távtanulását és kész mérnökként kérheti meg leányod kezét. Valid be, te is tudtál a két fiatal vonzalmáról, de nagy óvatosan úgy vélted, „jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb". Meg aztán, nem voltál elégedett Ottó családjával.

Igaz, Éva férje „régi, jó család" sarjadéka. Ez azonban nem akadályozta meg őt abban, hogy öt évvel ezelőtt ott ne hagyja feleségét és most nagylelkűen a te tizennyolc éves leányodnak nyújtsa diplomás kezét.

Valóban úgy gondolod, hogy Évád házassága szerencsés lesz? Te minden áron „jobb valakihez" akartad őt férjhez adni. És ezért férjhez adtad őt egy titulushoz. Nem követtél te el bűnt leányod ellen?

A szóoíа lista

Hozzászólások a mezőgazdasági ankéthoz

1. Ha végig megyünk Kéty község utcáin, az első pillanatban szembe tűnik, hogy még sok épület viseli a háború nyomait. Amelyik ház meg van javítva, vagy javítás alatt áll, azok a szövetkezeti tagok házai. A villanymotorok annyira elterjedtek, hogy minden nehezebb munkát azokkal végeznek. Motorbicikli majd minden házban akad. Lakosságunk jól él. Az udvarokból eltűntek a szalmakazlak és a trágyadombok. Virágos kertek foglalták el a helyüket.

2. A szövetkezet nekünk, tagoknak, megélhetést biztosít. Nőbizottságunk legidősebb tagja, Baka néni megemlíti, hogy mennyivel megjavult lakosságunk élelmezése a múlthoz viszonyítva, mikor egy darab kenyéren és vöröshagymán dolgoztak az emberek, mert több, más nem jutott a tarisznyába. Azon igyekszünk, hogy a jövőben még több húst, tojást, gabonát, zöldségfélét termeljünk, hogy mi is még jobbon éljünk és a városi embereknek is több kerüljön az asztalára. Lehetőségünk van különféle tanfolyamon résztvenni. Mondhatjuk, hogy községünkben úgy tudnak az asszonyok sütni, hogy a cukrász sem végzi különben. Gyermekeink rendes, tiszta ruhában járnak. Manapság nem történik meg, hogy a gyerekek ruha vagy cipő hiányában nem látogathatják az iskolát.

3. Hogy ifjúságunkat megtartsuk szövetkezetünkben, gondoskodtunk ifjúságunk szórakozásáról. E célt szolgálja szép kultúrházunk, melyben olvasóterem, televízió és társasjátékok állnak rendelkezésére. A szakmai nevelés terén biztosítottuk, hogy 6 tanuló látogatja a mezőgazdasági tanonciskolát, négyen járnak a bélyi kétéves

mezőgazdasági iskolába, kettő pedig a komáromi mezőgazdasági szakiskolába.

A ÍV. szövetkezeti kongresszus tiszteletére kötelezettséget vállaltunk, hogy: a szövetkezeten kívül állókat meggyőzzük a belépésre és a kötelező beadáson kívül átadunk az állami felvásárlásnak:

25 q sertéshúst, 1 000 db. tojást, 1 000 ! tejet. A falu szépítési akcióban 600 órát, a szövetkezeti sürgős munkák alkalmával 500 órát dolgozunk le.

A kétyi HNB mellett működő nőbizottsóg.

1. EFSZ-ünk 1950- ben 580 ha földterülettel és 60 taggal alakult meg. 1958-ig tagságunk létszáma 40 taggal és 50 ha földdel gyarapodott.

Az 1958-as évben további 45 taggal szaporodott a tagok száma. Községünk 92 %-ra szocializálva van. Ennek ellenére szövetkezetünk mégis elég gyönge.

Ennek az az oka,

hogy kevés a fiatal munkaerő. Fiataljaink - látván a szövetkezet nehézségeit és alacsony kereseti lehetőségeit - az iparban kerestek munkát. Szövetkezetünk munkaerő hiányában nem gyarapodhatott, hanem minden téren lemaradt. Ez évben új elnököt választottunk, olyat, akinek széleskörű szakmai áttekintése van a mezőgazdaságban. Hisszük és reméljük, hogy az 1959-es év gazdasági téren változást hoz számunkra. Igyekszünk a munkálatokba minél nagyobb számban bekapcsolódni. Azon leszünk, hogy a munkálatokat agrotechnikai határidőben elvégezzük.

2. Mint szövetkezeti tagok teljesen egyenjogúaknak érezzük magunkat, nem

Furcsa szokás volt eddig Pasztán

Az évzáró gyűlésen beszéltünk arról, hogy okulva a múlt hibáin, új erővel fogunk a munkához, hogy emeljük a termelést és ezáltal biztosítani tudjuk tagságunk és népünk életszínvonalának emelkedését.

Azok a szövetkezeti tagok, akik az állattenyésztésben dolgoznak vagy fogatos munkát végeznek, pontosan, mindennap megjelennek munkahelyükön és végzik munkájukat. Nem így van ez a gyalogos munkásokkal, ök megvárják, hogy a csoportvezető vagy egy egész küldöttség hívja őket mindennap a munkába. Sajnos, ez már Pásztón évek óta megrögzött szokás. Ha azonban azt akarjuk, hogy a munkaegység értéke ne tizenegy korona legyen, mint ez éven volt, akkor szakítanunk keli ezzel

a rossz szokással. Ahhoz, hogy szövetkezetünk gazdasági helyzete erősödjön, öntudatos tagságra van szükségünk, amely tudja, hogy miért és hogyan kell dolgoznia.

Ez évben már a szövetkezet vezetősége nem jár házakhoz hivogatni, hanem a közgyűlés határozata értelmében csak az kap háztáji földet, aki minden hónapban legalább húsz napot ledolgozik.

Az EFSZ vezetősége.

Példás anya — példás dolgozó

Sok asszony nem megy a szövetkezetbe dolgozni, arra hivatkozik, hogy gyereke van.

Battyáni Istvánná, a szolnocskai szövetkezet tagja, — kilenc gyermek édesanyja —, nem keres kifogást. Az elmúlt gazdasági évben 200 munkaegységet dolgozott le és az évzárógyűlésen nyilvánosan megdicsérték. Battyányiné nemcsak jó dolgozó, de kiváló háziasszony és gondos édesanya is.

A terv valóra válik

Boly községben már a múlt évben megszületett az új kultúrház felépítésének terve, mivel a régi már nem felelt meg a lakosság igényeinek. Ebben az évben, egy napsütéses februári na-