Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-03-01 / 5. szám
T árgyalni, tárgyalni... y—1 a követelés jellemzi az 1958-as 1—1 ey év első öt-hat hetének légkörét. A véleménykutató intézetek, amelyek a nyugati világban oly népszerűek, egyöntetűen arra a megállapításra jutottak, hogy jelenleg elenyészően csekély azoknak a száma, akik ellenzik a Nyugat és Kelet képviselőinek értekezletét. Úgy vélem, nem leszünk igazságtalanok sem Dulles államtitkárhoz, sem Eisenhower elnökhöz, ha azt állítjuk, hogy elsősorban ők állanak a tárgyalás útjában. Reális a kérdés, amelyet hozzájuk intézünk: Meddig lehet a közvélemény akaratát mellőzni? Feltételezhető, hogyha az Egyesült Államok vezető személyiségei kifejeznék hajlandóságukat tárgyalni, úgy a tőlük függő viszonyban lévő Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország sem helyezkednének más álláspontra. Ennek az állításnak a valószínűségét Adenauer nyilatkozatai bizonyítják a legjobban. Ffa Adenauer kancellár beszédeit elemezzük, úgy látjuk, hogy úgy hasonlítanak Dulles beszédeihez, mint egyik tojás a másikhoz, sőt hozzátehetjük, egy tyúk által tojt tojáshoz. Az 1958-as év hátralévő tíz-tizenegy hónapja természetesen elegendő hosszú idő ahhoz, hogy a világ borús egéről eloszoljanak a sötét felhők. A szovjet államférfiak nyilatkozatai elég konkrét javaslatot és biztosítékot is nyújtanak ahhoz, hogy a kormányfők sikeres tárgyalásokat bonyolítsanak le egymás között. Hruscsov elvtárs a Times című angol lap tudósítójának adott nyilatkozatában többek között kijelentette, hogy egy sikeres leszerelési tárgyalás lehetővé tenné, hogy minden országban csak a rendfenntartáshoz szükséges egységeket kellene tartani. Nem szükséges különösebb fantázia ahhoz, hogy megértsük, mennyivel növelhetnék mindenütt a dolgozók életszínvonalát, ebben az esetben, hiszen a hadsereg fenntartásához szükséges eszközöket teljesen az emberiség jólétének szolgálatába lehetne állítani. A szovjet javaslatok sikeréért síkraszáll ma minden jóravaló ember, nemcsak a szocialista országokban, de mindenütt a világon. Reálisan megítélve a helyzetet, a szocialista országok vezetői több olyan javaslatot dolgoztak ki, melyek lehetővé tennék a fent említett cél lépésrőllépésre való elérését, E javaslatok közül ma a legfontosabb a közép-európai atom mentes övezet létrehozására vonatkozó javaslat, mely lehetővé tenné azt, hogy az egyes országokat, beleértve Csehszlovákiát, Lengyelországot és mindkét Németországot, nem szerelnék fel atomfegyverekkel és ezeknek az országoknak a területén nem volna szabad atomfegyvereket elhelyezni, illetőleg gyártani. E javaslat elfogadásának útjában, sajnos, Adenauer áll, pedig éppen Nyugat-Németország atommentesítésével szilárdulhatna meg Európa biztonsága. Január 31-én sikerült végre az Egyesült Államoknak is kibocsátaniok első mesterséges holdjukat. Ezt a tudományos sikert egyes kommentátorok úgy igyekeztek beállítani, mint hogyha az Egyesült Államok már behozták volna a Szovjetuniót a tudomány e terén. Hideg zuhanyként hatott ezekre az egyénekre magának az amerikai mesterséges hold tervezőjének, von Braunnak a nyilatkozata (egyébként tudnunk kell, hogy von Braun német, s ő tervezte a hitleri „csodafegyvert", g V—2-t), mely szerint továbbra is fenntartja azt az állítását, hogy a Szovjetunió e terén legalább öt évvel megelőzte az Egyesült Államokat. Von Braun kijelentette, nem szabad megfeledkezni arról, hogy az amerikai mesterséges hold csak tizenhárom kilogrammos, viszont a második szovjet szputnyik több mint 500 kilogrammot nyom, továbbá azt, hogy a Szovjetunió az űrhajózás terén mérfölddes lépésekkel halad előre. Ezekben a napokban, mikor az érdeklődés középpontjában a nagyhatalmak közötti kapcsolatok állanak, nem szabad megfeledkezni az imperialista front további gyengüléséről sem. Mint tudjuk, Algériában tovább folyik a nemzeti felszabadító harc, Egyiptom és Szíria között február 1-én megszületett az első arab államszövetség. Az arab unió létrehozása nemcsak az első lépés egy független imperialistaellenes összarab egység megteremtéséhez, de az Egyesült Államok erőszak politikájának a csődje is a Közép-Kelet vezető országaiban. Végezetül csak ennyit mondhatunk: az év első heteit hatalmas béke offenzíva jellemzi. A nemzetközi helyzet javulásához még sok akadályt kell leküzdeni, de üljenek közös asztalhoz a Nyugat és Kelet vezetői, tárgyaljanak és megtalálják a kivezető utat. Ez a világ népeinek egyöntetű követelése. Szigeti György 12 Dr. Elena Zajaccvá • 1958. január 1-től életbelépett a terhesség mesterséges megszakításáról szóló új törvény. Keletkezését hosszú viták előzték meg, melyekben sok orvos, ügyvéd és laikus foglalt állást mellette és ellene. Ma már e szerint az új törvény szerint dolgozunk és nemsokára értékelhetjük az első, gyakorlatban szerzett tapasztalatainkat. A törvény megszavazásához két ok járult hozzá. A törvény lehetővé akarja tenni a nőnek, maga döntse el, akar-e több gyermeket vagy sem, továbbá elejét akarja venni a tiltott, szakszerűtlenül végzett magzatelhajtásoknak, melyekért már nem egy nő életével fizetett. Minden nő természetes vágya a gyermek, nélküle házasságának és életének nem volna tartalma. Viszont jogosult az a kívánsága is, hogy csak annyi gyermeke legyen, hogy mindegyiknek biztosítani tudjon minden szükségeset, s biztosítani tudja helyes nevelésüket is. Ezért a törvény némely indokolt esetben megengedi a terhesség mesterséges megszüntetését, ha az asszonynak már több gyermeke van. Az anyagilag biztosított nőnél — s nálunk igen kevés ellátatlan nő van - ezen sohasem szabad kevesebb, mint három élő gyermeket érteni. Csak akkor lesz ez okból jogosult a terhesség mesterséges megszakítása. Mostanáig a nem kívánt terhesség megszüntetését gyakran laikus személyek végezték, a tisztaság betartása nélkül, nem ritkán életveszélyes módon, pl. szappanos vízzel vagy jódoldattal. Az egészség hosszantartó megrongálása mellett ezek a beavatkozások gyakran végződtek halállal. Nagy előnye a törvénynek, hogy megszünteti a nőknek ily módon történő megnyomoritását. A törvény most lehetővé teszi a terhességnek intézetben történő szakszerű megszakítását és kötelezi az orvosokat és az egészségügyi dolgozókat minden, a beavatkozást illető adat teljes titokbantartására. A törvény nem bünteti azt a nőt, aki maga szakítja meg terhességét, ezzel szemben szabadságvesztéssel sújt mindenkit, aki a terhesség mesterséges megszakítását nem a megengedett módon végzi, vagy aki másokat erre rábeszél. Ezzel csakugyan meg van adva minden feltétele annak, hogy a büntetendő magzatelhajtások egyszer s mindenkorra megszűnjenek. A terhesség mesterséges megszakítása egészségügyi okoktól, vagy más, különleges tekintetet érdemlő körülményektől függhet. Ilyenek a sok gyermek mellett például a nő előrehaladott életkora, a férj elvesztése, a házasság felbomlása stb. A terhesség mesterséges megszakítását befolyásoló aránylag széleskörű lehetőségek igen nagy felelősség elé állítják a nőt, kényszerítik, hogy alaposan fontolja meg az okokat, melyek a terhesség megszakítására ösztönzik, ne hagyja magát befolyásolni pillanatnyi nehézségektől és ne károsítsa meg magát egész életére. Ez mindenekelőtt azokra a nőkre vonatkozik, akiknek még nincsen gyermekük. A terhességnek az intézetben legjobb körülmények között történő megszakításakor sem tudunk elkerülni bizonyos baleseteket vagy komplikációkat a beavatkovás ideje alatt vagy után. A terhesség előrehaladott állapotában történő beavatkozásnál megsérülhet az anyaméh. A méhkaparás a nemzöszervek gyulladását eredményezheti, leggyakrabban valami régi, szunnyadó folyamat kiújulásával. A gyulladás elterjedhet a belső nemzőrészeken, sőt, hashártyagyulladást is előidézhet. Jóllehet a gyulladás majdnem észrevétlenül folyik le, mégis rendszerint mecfdőséggel végződik, melynek oka a petevezeték falainak összenövése. Hány olyan nő gyógyíttatja eredménytelenül meddőségét, akinél alkalmatlan időben következett be az
