Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-03-01 / 5. szám
Zimmermonn Juliska, az érsekújvári Elektrosvit dolgozója villanylámpát szerel. A BARÁTSÁG, melyről most fogok írni, sírással kezdődött. 1950 körül történt. Az érsekújvári cipőgyárat elektroalkatrészek gyártására állították át s a gyár munkásai szétszéledtek a cseh gyárakba „fortélyt“ tanulni, így csöppent az alig tizenöt éves Zimmermann Juliska is a csehországi Zdanicére. Ijedten és pityeregve állt a gyár lüktető életének kellős közepén. Körülötte zúgtak a gépek, melyekről tudta, hogy néhány hónappal később vele együtt útrakelnek Érsekújvár felé. Vajon mit fognak mondani ezek az asszonyok, ha meg kell válniok kedves, megszokott munkájuktól? Juliska félt. A körülötte folyó beszélgetésből egy mukkot sem értett, s a csomagolónők kezei olyan gyorsan mozogtak, hogy alig tudta őket szemmeltartani. Nem, ezt a munkát ő sohasem fogja megtanulni! A cseh asszonyok szeméből azonban harag helyett rokonszenv sugárzott Juliska felé. Egy őszhajú asszony, Adelka Krumalová, vette védőszárnyai alá a pityeregő magyar leányt. — Sokszor munkaidő után is ott maradt velem a gyárban, hogy megtanítson a csomagolás minden titkára - mondja az időközben nagylánnyá serdült Juliska. - Vígasztalt, babusgatott, sőt gyümölcsöt is hordott nekem, csakhogy elfelejtsem, milyen messze kerültem otthonomtól. Krumal néni fáradozása nem volt hiábavaló. Juliska a csomagoláson kívül elleste a villanylámpák szerelésének titkát is, s ma már egyike az érsekújvóri Elektrosvit legjobb, többször kitüntetett munkásainak. Múlnak az évek, de Krumal néni és Juliska között tovább tart a barátság. Már hét éve hordja a posta Juliska leveleit a csehországi Zdanicére, hogy melegséget lopjanak egy magányosan élő cseh asszony szivébe. A gyár több mint ötszáz munkása és munkósnője emlegeti meleg baráti szeretettel cseh tanítóit. Mert a csehországi gyárak gépeivel együtt a cseh munkások hosszú évek folyamán kialakult munkamódszerei is életrekeltek az érsekújvári Elektrosvitben. Persze, a barátság nem mindig kezdődött sírással, mint Juliska esetében. Gyakrabban magyar nótával, vagy a háziak kérésére rendezett „főzőtanfolyammal". Bizony nem egy cseh gazdasszony főzi — az érsekújváriak látogatása óta — magyar módra a lecsót. BOLIA RÓZSI, a rubanyi EFSZ sertésgondozója sem csupán barátkozni, hanem tanulni is jött a polárikovói EFSZ-be. Ellesni, hogyan értek el a palárikovói fejőnők a múlt évben 200 literrel nagyobb tejhozamot a járási átlagnál. 10 HA leszáll az alkony, Ástál a hazánk keleti határán fekvő Csernőig öt nyelven csendül fel az anyák ajkán az altató dal. Cseh, szlovák, magyar, német és ukrán dalocskák ringatják álomba az apró emberkéket, akik nemzetiségre való tekintet nélkül, egyforma gondtalansággal hajtják álomra fejecskéjüket. S a szülők, akiket szoros szálakkal fűz össze a közös haza, közös sors, különböző nyelven, de egyforma terveket szőnek gyermekeik gondtalan, boldogabb jövője érdekében. Terveket, melyeknek célja minél jobban meggyorsítani hazánkban a szocializmus betetőzését. Induljunk el a baráti kapcsolatok nyomán, melyek szoros szálakkal fűzik egyetlen nagy családdá hazánk különböző nemzetiségű aszszonyait. Hat EFSZ küldöttjével együtt bejárta a tisztára sepert istállókat. Megnézték a gépi fejést, a jól táplált teheneket, majd átmentek a sertésólakhoz. Bolia Rózsi itt, se szó, se beszéd, feltűrte ruhája ujját és belekotort az elkészített sertéseledelbe.- Elég hideg és sűrű - állapította meg röviden. Nem számított, hogy Rózsi asszony csak magyarul tudott beszélni. A palárikovoi szlovák asszonyok így is megértették, mit akar mondani. — Nem olyan sűrű, mint amilyennek látszik — szabadkoztak a meglepett vendéglátók. - Az alján van a ritkábbja. Rózsi asszony nem elégedett meg ezzel a magyarázattal. Fogta a keverőt s addig keverte a moslékot, míg végül is mindnyájan elismerték az igazát. A moslék túl sűrű volt. A házigazdák már nem is szabadkoztak. Látták, hogy itt szakemberrel van dolguk. Fel is lélegzettek, amikor a kis társaság elhagyta a gazdasági épületeket. A látogatás eredményeit vitatva a küldöttek különféle tanulságot vontak le a látottakból.- Láttátok, milyen tisztaság volt a gazdasági épületekben? - szólalt meg elsőnek Okruhlicová Albina, a Dvory nad Zitavou község EFSZ-ének küldötte. — Nem is csoda, ha az állatok egész nap a kifutókban tartózkodnak, s csak a fejéskor és az etetéskor engedik őket vissza az istállóba. Okos dolog, hogy az etetést és gondozást állatgondozók végzik. A fejőnők így nem kénytelenek piszkos munkát végezni. A tej tisztasága szempontjából ez a munkabeosztás nagyon helyes. Szlovákul beszélt. Rózsi asszony nem igen értette, de azért csak bólogatott. Majd ő is megszólalt, mintha a hallottakra válaszolna: — S a tehénfejésnél, disznóápolásnál itt mindenütt asszonyok dolgoznak. Nálunk bezzeg az állatgondozást a férfiak sajátították ki maguknak. Én voltam az egyedüli sertésgondozónő, s most engem is áttették a növénytermesztési csoportba. Pedig úgy szeretem az állatokat! Tucáni Juliska és Bednarif" ÍKató, Jasová községből, Sekan Mária és Kató Andódról, Hegedűs Gizella Érsekújvárról, Bolia Rozália Rubanyról és Okruhlicová Albina Dvory nad Zitavou községből jöttek látogatóba a palárikovói EFSZ-be. Most tárgyalják a gazdasági épületekben látottakat.
