Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-02-15 / 4. szám

Érdekes kis híreink Josephine Backert, о színpadról vissza­vonulj igen népszerű néger táncosnőt, a német megszállás alatti ellenállási mozgalom aktív részvevőjét, a francia Becsületrenddel tűntették ki. Jehuda Menuhin, a világhírű hegedű­­művész a hetekben Európába érkezik és részt vesz a buda­pesti Bartók-ünnep­­ségeken. Moszkvában bemutatták a „Mai Szov­jetunió" című dokumentum-filmet, me­lyet az angol televíziós társaság képvi­selőinek vezetésével forgattak le. Ugyan­akkor Angliában elkészítették a moszkvai televíziós stúdió vezetésével oz Angliai találkozó című filmet. Berlin nyugatné­met szektorában ki­állították a nemrég elhunyt J. Trnka mes­teri bábújait. A saj­tó követelte, hogy Trnka kiváló báb­filmjeit is adják elő Nyugat-Németor­­szágban. Nicolas Guillen, a Lenin-renddel kitün­tetett kubai költő tíz napig Budmeri­­cén és Bratislavában tartózkodott, majd visszatért Párizsba, ahol öt éve emigrá­cióban él. A bratisiavai Nemzeti Szinház együt­tese az 1958-as évben új, úgynevezett Kamaraszínházat kapott, hogy kibővif­­hesse műsorát. A gondolat nagyon di­cséretre méltó. Mert a szinház már ré­gen esedékes. A párizsi városi tanács, hogy segít­sen a francia kép* zöművészek nyomo­­; rán, felhívta őket, hogy jelentkezzenek szemétládák festésé­re, melyeket azután a brüsszeli világki­állításon eladnak. Az ügyhöz nem fű­zünk kommentárt. M. A. Nexö, a nagy dán író és béke­harcos befejezetlen utolsó művét most rendezte sajtó alá koppenhágai ki­adója. A regény eseményei a második világháború előtt játszódnak le. Mit nézzünk meg a mozikban? Hazai filmek: Nemesi be­csület, (Restavráció), Negyvennégy (szlo­vák). Külföldiek: U- tolsó paradicsom (szélesvásznú olasz), III. Richárd (színes angol), Calabuch spanyol-olasz). ГуКА, örkös művezető az ebédidő alatt /f összehívta a műhely dolgozóit. U A műhelyben tolvaj van, — mon­dotta, - aki huzamos idő óta lopkodja az alkatrészeket és gyanúba keveri a többi dolgozót. Ha nem kerül elő, kénytelen le­szek nyomozást indíttatni. Többen hozzászóltak, szidták a műhely szarkáját s egyet-mást kilátásba helyeztek arra az esetre, ha elfognák a gazembert. Egy másik felszólaló visszautasította a rá­galmakat, mondván, hátha nem is közülünk való a tolvaj, merthogy átjáróház a műhely, baj van a munkafegyelemmel, szervezetlen a termelés és ilyen állapotok között az lenne csoda, ha nem kelne lába az alkatrészek­nek. Soós Géza unottan hallgatta a felszóla­lásokat. A magas, szőkehajú férfi azon tű­nődött, hogy az öreg Györkös miért csinál ebből olyan nagy ügyet. Attól még nem megy tönkre a gyár, ha valaki egy-két vacak, pórforintos kondenzátort vagy ellen­állást hazavisz, hogy megjavítsa rádióját vagy, hogy a gyerekének fuseráljon vala­mit. Mindezeket el akarta mondani, de mégis ülve maradt. A megbeszélés végén visszament a műszerasztalához és folytatta a szerelést. Vékony ujjai bűvészügyességgel kezelték a finom szerszámokat. Szokása szerint, halkan dudorászott. Mert bolondja volt a zenének. Négy órakor abbahagyta a munkát, megfürdött, felöltözött és indult hazafelé, családjához, tízéves kisfiához. A portán kinyitotta aktatáskáját, széttárta kabátját, aztán rámosolygott az idős üzem­­őrre és kilépett az utcára. Az asszony még nem volt otthon, a gye­rek sem. ö leballagott a pincébe, fát ho­zott fel, a fásládót púposra rakta, begyúj­tott, odaült a lassan melegedő cserépkály­ha mellé és olvasgatott. Aztán elunta, bekapcsolta a rádiót és hallgatta a zenét. Meddig ült elgondolkozva, nem tudta. Arra riadt fel, hogy Béla fia lépett a szo­­bá ba. — Csókolom, — köszönt kedvetlenül a gyerek és felnőttes komolysággal nézett apjára. — Szervusz, mi van veled? - A gyerek töprengő szomorúsággal nézett maga elé, buksi fejét lehajtotta. — A Feri... — pityegte a gyerek, de to­vább nem tudta mondani, mert torkát a sí­rás fojtogatta. — Melyik Feri? Csordás, a barátom ... Csordás? Mi történt vele? — Lopott... — Lopott? A Feri? — Igen. — És . . . és . . . mit lopott? Kitől lopott? — dadogta a férfi. A kölyök szeméből pereg­tek a könnyek. Az apa érezte, hogy nagyon mélyről jön a sírás, összeszedte magát, nyugtatóan megszólalt: — No, fiacskám, ne sírj. Nem te loptál ... A gyerek kissé megnyugodott, de még mindig akadozva elmondta, hogy Feri a bar­kácsoló körből már hosszú idő óta alkat­részeket csent el, és ma véletlenül minden kitudódott. Az egyik fiú tévedésből Feri ka­bátját vette fel sajátja helyett, s a kabát zsebében nagy halom szerelési anyagot

Next

/
Thumbnails
Contents