Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-02-01 / 3. szám
SZTÁLINGRÁD Február 2.-án lesz tizenöt esztendeje, bogy a második világháború legnagyobb ütközete lezárult. Bizonyára sokan az akkori hadijelentésekböl, a fiatalabb korosztály regényekből, és különösen a filmről ismeri azt a jelenetet, amikor Paulus marsall vezérkarával kivonul óvóhelyéről, hogy megadja magát. Büszke tábornokok, tisztek, akiknek nevéhez eddig csak győzelmek fűződtek, és katonák, nem kevesebb, mint háromszázezren, a fasiszta német hadsereg szine-java egyszeriben kiesett a harcból. Jól tudjuk, hogy a modern háború sorsa nem egy ütközeten múlik, és mégis Sztálingrád úgy került be a történelembe, mint a döntő fordulat városa. Képletesen talán a sakkjátékkal jellemezhetnénk a legjobban az eseményt. Ha Sztálingrádnál Hitler sakkot kapott, akkor Berlinnél megkapta a mattot. Sztálingrád a győzelem, a kitartás, az odaadás és a hősiesség jelképe. Maguk a sztálingrádiak szokták mondani, hogy náluk nem két ellenséges hadsereg állt szemben egymással, hanem az élet vívta csatáját a halál erőivel és - az élet diadalmaskodott. Az új Sztálingrád egyik lakónegyede. Sztálingrádban minden talpalatnyi földet vér öntözött. A város katonailag legfontosabb pontja, a Mamajev halom ellen naponta tiz-tizenöt támadást indítottak a németek, de Csujkov tábornok katonái mégis kitartottak. Annyi lövedék, akna és bomba zúdult erre a dombra, hogy még ma sem nő ott fű. Kiszámították, hogy egy négyzetméternyi területre ezerkétszáz lövedék és szilánk esett. A legendás hírű traktorgyárban a harcok alatt is folyt a munka. A kész tank a szerelőcsarnokból sokszor készítőivel együtt egyenesen a csatába lépett - a gyár kapujánál. Pedig a harcok folyamán voltak napok, amikor ötezer repülőgép támadta a gyárat. S bár sikerült a gyárat a föld színével egyenlővé tenni, négy hónappol a csata befejezése után már újból készültek a tankok és még tartott a háború, 1944 elején, a traktorgyár újból eredeti hivatását teljesítette, traktorokat gyártott, hogy újjáéledhessen Ja mezőgazdaság. Pavlov tizedes az ellenállás terén négy bajtársával visszafoglalt egy házat, majd tizenhét embert kapott erősítésül. Ez a maroknyi csapat, mely állítólag úgy volt összeállítva, hogy minden tagja más nemzetiségű volt, ötvennyolc napig védte a házat a támadók ezrei ellen. Ilyenek voltak Sztálingrád védői. A város lakosai bizonyára rengeteg ehhez hasonló esetet tudnának mesélni. Amikor valaki a hősiességre keres példát, elsősorban Sztálingrád jut eszébe. A sztálingrádiak kitűntek a harcban és kitűntek az építésben is. A mai Sztálingrádban csak a kegyelet jelképei emlékeztetnek a háborúra. A város újjáépült, szebb lett mint valaha. Sugárutak, tágas terek, szép középületek a szovjet emberek nyugalmáról, kiegyensúlyozottságáról tesznek tanúbizonyságot. Sztálingrád a szovjet embert jelenti, törhetetlen akaratával, megfékezhetetlen lendületével, mellyel az új életet szépíti és gazdagítja. Sztálingrád hősei élnek, alkotnak, és ma erősebbek, edzettebbek, mint tizenöt évvel ezelőtt. Okuljanak ebből a béke ellenségei is, Hitler korunkbeli utódai. S t r a s ! er G у INOG A FÖLD A HOLLANDOK LÁBA ALATT A világ közvéleménye élénk érdeklődéssel figyeli a Nyugot-lrián és Hollandia közötti eseményeket. Nyugat-lriánról tudnunk kell, hogy tizenháromszor nagyobb, mint Hollandia és mintegy 350.000 lakost számlál. A legutóbbi időkig Hollandia fennhatósága alatt állt, de a szomszédos testvérnépek példájára rálépett az önálló szabad élet útjára. Lerázta magáról a hosszú elnyomatás és kizsákmányolás béklyóit és helyet kér magának a szabad népek családjában. Természetes, hogy Nyugat-lrián lépése a holland kormány nemtetszésével találkozott és az fenyegető magatartást tanúsít az itt élő lakossággal szemben, mely eddig a holland monopolistákra dolgozott. Nyugat-lrián igen gazdag ország. Ezért ragaszkodik Hollandia olyan görcsösen ehhez az államhoz, mely tradícióival, népi szokásaival, életével Indonézia elválaszthatatlan részét képezi. Nyugat-lrián különösen olajban, aranyban, szénben, vasban és platinában igen gazdag. A holland kormány még 1949-ben meg 4 Ígérte, hogy Nyugat-lriánnak viss/aadjo szabadságát, de ígéretét nem tartotta be. Ez idézte elő aztán az általános szabadságmozgalmat, mely meghozza az itt élő lakosok régi vágyainak megvalósulását - a teljes szabadságot. Itt említjük meg, hogy a holland monopolisták egy évi jövedelme elegendő volna ahhoz, hogy Nyugat-lrián kulturális téren rendezhesse évszázados elmaradottságát. A világ szabad népei meleg rokonszenvvel figyelik e hős nép függetlenségi harcát. Nyugat-lrián szabadságának visszanyerése érdekében az indonéz nők szövetségük, a Gerwani vezetésével nagy aktivitást fejtenek ki és ezen akciónál igen fontos tényezők. A Gerwoni és tagjainak hősies munkáját nemcsak az ázsiai és afrikai nőszervezetek, de a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kötelékébe tartozó mind a 80 nőszövetség is támogatja és szolidáris velük.
