Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-01-15 / 2. szám

f úri az asztalnál a könyvei mellett

V ült, de bizony bele se kukkantott

* egyikbe sem. Legyeket fogdosott. és egy gyufaskatulyába rakta őket. Majd nagyot nyújtózkodott, s álmosan az asztalra 'dőlve elszunnyadt.

Egyszer csak kinyílt az ajtó, és egy szamár lépett be a szobába.

, — Jó napot Gyurikám! — köszönt vidáman füleit hegyezve.

Gyuri felriadt s csodálkozva törülgette szemeit, mivel még soha nem hallott szamarat emberi hangon beszélni.

— De csodálatos szamár vagy te! felelt álmélkodva köszönés helyett.

— Tudatlan szamár vagyok Ostobafalváról — mutatkozott be a váratlan vendég. Beszélek, mint az emberek, tudok repülni, mint a madár, de különben éppen olyan vagyok, mint a többi szamár — tette hozzá egy kissé büszkén.

— Űúúúgy! — nyögte rá Gyuri a csodálkozástól.

— ITgy bizony! — bizonyított rá a szamár. - Es te, fiacskám, mit csinálsz ?

— Jaj, ne is kérdezd, tudatlan szamárka! Ha tudnád, mennyit kell tanulnom. Nézd! Ebből á könyvből a ragadozókat kell megtanulnom, emebből Európa északi államait, matematikából pedig két nehéz példát kell megoldanom. A fejem már szét akar pattanni. Minek is találták ki ezt az iskolát! Legszívesebben megszöknék valahová. Még északra is, csak tudnám, hol van az!

Ezzel te ne törődj! Szívesen elviszlek oda, ahova csak akarod.

Gyuri és a szamár

— Igazán, szamárka? — ugrott fel örömében Gyuri. — Vigyél. vigyél! Hallottam valamit az Északisarkról, s azt mondják, ott nagyon érdekes világ van.

— Úgy van! Nagyon érdekes ott minden

— erősítette a szamár.

— Csodálatos kertek vannak ott, tele illatos virágokkal és édes, zamatos gyümölccsel. A nap nagyon éget, az emberek mezítelenül járnak. Könnyedén öltözz, és ne felejts el

fürdőruhát hozni, meg lepkefogót. Mesésen fogunk szórakozni.

Gyuri úgy is tett. Vette a lepkefogót és fürdőruhában felült a szamár hátára.

Kirepültek az ablakon, és soká-soká szálltak.

Gyuri jól belekapaszkodott a szamárba, hogy le ne essék róla.

Odaértek az Északi-sarkra.

Gyuri majd megfagyott könnyű öltözetében. A füle megvörösödött, az orra megkékült a nagy hidegben.

— Jaj, te, szamár, mondd csak, hol vannak itt a virágos kertek, a piros gyümölcsök, a színes lepkék? A fürdőruha meg minek? Tán a hóban fürödjek? Ha rögtön el nem viszel innen, mindjárt jégcsappá válók. Miért hazudtál, miért, csaptál be? — jajgatott Gyuri ugrálva a havon, kezét-dörzsölve.

—-..Egy kicsit tévedtem, az igaz — ismerte el a szamár, — do azonnal jóvá teszem. Ülj csak a hátamra s mindjárt ott leszünk, ahol melegebb van.

És újra repültek. Soká. soká. Hosszabb ideig, mint az előbb. Gyurinak nemsokára sokkal kellemesebb volt, mint északon. Mert amikor a földre értek, olyan fűben voltak, hogy' alig látszottak ki belőle. Ittak a friss forrásvízből, lehevered te к és kipihenték a fáradalmakat.

Egyszeresek valami macskához hasonló csíkos állat közeledik feléjük.

— Szamárka, szamárka! ugrott fel ijedten Gyuri. — Nézd csak. milyen állat jön itt?-— Mi lehetne más. mint macska! Nézd,

éppen olyan bajusza van, mint a ti Micátoknak — felelte nyugodtan a szamár.

— De macskának egy kicsit nagy!

— Hát biztosan sok egeret evett, azért nőtt meg olyan nagyra. Az ilyesmi könynyen megtörténik — jegyezte meg a szamár. — Próbáljuk meg idehívni. Biztosan rossz neki emberek nélkül.

— Ci-ci-ci! — hívta Gyuri az állatot.

— Miau, miau! — szólalt meg a szamár is utánozva a nyávogást, hogy hamarabb odacsalják az állatot.

A tigris, mert az volt a közeledő állat, felemelte a fejét, kitátotta száját és úgy elordította magát, hogy két barátunk ereiben a vér is megfagyott.

— Jaj, szamárka, szaladjunk, mert elveszünk! — ordított magánkívül Gyuri, és gyorsan felugrott a szamár hátára.

A tigris máris ugrott, de csak a szamár farkát tudta leharapni.

Repültek, repültek. Gyuri még reszketett a félelemtől, de nagyon haragudott a szamárra.

— Megint becsaptál! Azt mondtad, hogy macska. S az a kópé fel akart minket falni.

Igazad van. Egy kicsit megint tévedtem, — felelt a szamár bűnbánóan.

— Valahogy te mindig tévedsz. Most már vigyél haza. Elegem van az egészből. Repültek országokon, tengereken, városokon. falvakon át. Reggel volt, mire a falu fölé értek.

A réten a juhokat őrző juhász csodálkozva leste az érd«'kés utasokat. De amint közelebb értek, felismerte a szamarat és keményen eléjük állt. Felemelve botját, mérgesen így ordított Gyurira:

—- «Szóval te loptad el a szamaramat! Egész éjjel hiába kerestem. Büntetésből nem engedlek haza, míg meg nem fejted kérdésemet. Ha nem, a legöregebb kosom csengőszavára szamárrá fogsz változni.

Gyuri nagyon megijedt. Jobban, mint az őserdő tigrisétől.

— Ide figyelj! — folytatta a mérges juhász. — A fiú öt éves, a apja hétszer anynyi. Milyen idős az apa?

Gyuri elgondolkozott, számolt, osztott, szorzott, de az eredmény sehogyse akart kijönni. Kétségbeesve nézett a szamárra. Az megsúgta neki, hogy tíz.

— Tiz! — kiáltott fel Gyuri örömmel.

Ebben a pillanatban valami mennydörgés, csengetés hallatszott és . . .

— Te álomszuszék, kelj már fel! — jött. be anyuka a szobába. — Az óra csenget és te nem akarsz felkelni. De miért vagy olyan sápadt ? És mitől izzadtál meg anynyira? Talán beteg vagy?

Gyuri nem felelt semmit. Gyorsan kiugrott az ágyból, belenézett a tükörbe, s mivel nem látott magán semmit, egy nagyon, de nagyon mélyet sóhajtott.

És háromnegyed évben egy hármasa sem volt a mi Gyurinknak.

»

Fordította: Budai József

Az 1957. évi 22. számban megjelent kis keresztrejtvény helyes megfejtéséért könyvjutalomban részesültek:

Máhr Anna, Komárom, Kovács Oyuszi, Strekov, Németh Tibor, Calovo, Orosch Gábor, Mulla, Urnaer Márta, Nové-Zámky.