Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-09-15 / 18. szám
A Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottságának választmányi gyűlése A szocializmus építésére okos, öntudatos és áldozatkész nőkre van szükségünk Talán még vissza tudtok emlékezni a sok száz mese közül arra, amelyik egy bizonyos nagyon okos asszonyról szólt. Ne mondjátok, hogy nem, hiszen alig volt hozzá hasonló! Arra az asszonyra gondolok, aki túljárt a bölcsek bölcse eszén is, eltalálta, hogy mi a leggyorsabb, a legtermékenyebb és a legédesebb a világon. — Ugye tudjátok már, melyiket gondolom? Valamikor ezt a mesét szerettem legjobban és talán azért is jutott az eszembe, amikor a CSKP XI. kongresszusának határozatait elolvasván tudtomra ébredt, mi mindent is kell megtennünk, hogy befejezhessük a szocializmus építését, és biztosítsuk gyermekeink jobb jövőjét. Arra gondoltam, hogy azokat a feladatokat, melyek e történelmi alkotás folyamán ránk, nőkre és anyákra várnak, csak okos, ügyes, gyors felfogású nők lesznek képesek elvégezni, akik az akadályoktól nem riadnak vissza és a legnehezebb munkának is bátran nekilátnak. Helytelen volna azt állítanom, hogy a mi asszonyaink minderre nem volnának képesek. Eszembe jutott az asszonyoknak a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottságának Bratislavában augusztus 7-én tartott választmányi ülésén nyilvánított értelmes magatartása és találékonysága, amikor arról beszéltünk, milyen készséggel és határozottsággal készülnek asszonyaink a CSKP XI. kongresszusa által kitűzött feladatok elvégzésére. A választmányi gyűlésre — mint mindig — a nők Szlovákia minden vidékéről a legkülönbözőbb munkahelyekről jöttek össze. Az egyes beszámolók és a vita folyamán újból bebizonyosodott, hogy mi nők, dolgozzunk bárhol is, a férfiakkal egyenlő mértékben járulunk hozzá a szocializmus felépítéséhez hazánkban. A jövőben azonban munkánkat még jobbá kell tennünk, el kell mélyítenünk. Hogy mennyiben? Természetes, hogy a jövőnkre vonatkozó tervek alapgondolata, -boldogságunk és gyermekeink boldogságának első feltétele — a béke. Ki értheti meg ezt jobban, mint a no, az anya, tiki életet ad? Ki tudná jobban, mennyi fáradságot, türelmet és áldozatot, mennyi szorongással teli percet kell átvészelnünk, amíg a magával tehetetlen emberpalántából gondolkozó ember lesz! Az anyának, az élet hordozójának keíl őt oltalmaznia! Mi, csehszlovák nők boldogok lehetünk, hogy hazánk a béketábor Országa, hogy kormányunk mindenkor a béke védelmezőinek oldalán áll és minden erejével támogatja a világbéke legerősebb bástyájának, a Szovjetuniónak minden javaslatát, igyekezetét és cselekedetét. Ezt a harcot nekünk, asszonyoknak is minden gondolatunkkal támogatnunk kell. Egyetlen eseménnyel szemben sem maradhatunk közönyösek, mely Földünk nyugalmát veszélyeztetné és a világ békéjét fenyegetné. Az imperialisták egyetlen provokáló merénylete se maradjon tiltakozásunk visszhangja nélkül. Ne habozzunk felemelni határozott, igenlő szavunkat oly esetekben, ha a béke megszilárdításáról van szó. Szép élet vár reánk — lehetne röviden a főbeszámoló címe, melyet a választmányi ülésen a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottságának^ fctitkárnője, Lila Hojíová elvtársnő tartott. — Új gyárak, hatalmas vízierőművek, új iskolák, elegendő szép lakás, ami az új falut jellemzi és a mégszebb távlatok, melyeknek a mi hozzájárulásunkkal kell rövidesen valóra válniuk. Hojcová elvtársnő beszámolójában első helyen azokról a feladatokról beszélt, melyek falusi asszonyainkra várnak. Kifejtette, hogy: ,.Szlovákia minden asszonyának nemcsak kötelessége, de becsületbeli ügye is legyen, hogy részt vállaljon ebben a történelmi alkotásban, a szocialista termelési viszonyoknak a falun való megvalósításában és megszilárdításában. Csak a szövetkezeti nagytermelés mentesítheti a falusi nőt a rabszolgáknak való robotolástól, csak a szövetkezeti nagytermelés hozza meg a falusi asszonynak teljes egyenjogúságát, a kulturált életet és a jólétet. Ma már nyugodtan állíthatjuk, hogy a mezőgazdaságban tevékeny asszonyaink lelkiismeretesen, odaadóan dolgoznak és munkájukban dicsérendő eredményeket érnek el. Hiányosságnak tekintjük azonban, hogy a nőknek csak csekély százaléka tölt be vezető és felelősségteljes funkciókat, hogy kevés nő látogatja a mezőgazdasági szakiskolákat és tanfolyamokat. Novotny elvtárs a CSKP XI. kongresszusán tartott beszámolójában a következő feladatokkal bízta meg az EFSZ-ket és a nemzeti bizottságokat: A nőknek nagyszámú és sok ágazatban döntő részvétele megköveteli, hogy az EFSZ-ek és a nemzeti bizottságok az eddiginél sokkal nagyobb mértékben bízzanak meg a szövetkezetekben nőket fontosabb funkciókkal és gondoskodjanak további szakképesítésükről is/' Ugyanakkor azonban azt is el kell érnünk, hogy maguk a nők is több érdeklődést és igyekezetét tanúsítsanak magasabb szakképzettségük elérése érdekében. Csupán főzőtanfolyamok ma már nem elegendők A nőket ma már nemcsak azok a tanfolyamok érdeklik, amelyeken főzni vagy varrni tanulnak, bár ezek is fontosak. A mai élet megkívánja tőlünk, hogy mindnyájan többet tudjunk, hogy társadalmunk minden munkahelyén tökéletesebb munkát végezzünk. Ugyanúgy mint a mezőgazdaságban, az iparban is az az elv uralkodik, hogy a nők csak akkor érvényesülhetnek, ha megfelelő szakképzettséggel bírnak. Mert hiába követel magának a nő felelősségteljesebb, jobban fizetett állást, nem kaphatja azt meg, ha hiányzik a szaktudása. Hojíová elvtársnő e kérdéssel kapcsolatos szavait nem egy nőbizottságnak, nemzeti bizottságnak ajánljuk figyelmébe: ,,A háztartásokban tevékenykedő asszonyok és lányok szívesen részt vesznek a különféle tanfolyamokon, melyeken házimunkákat, mint pl. a varrást vagy a főzést stb. tanulják. Helyes volna ezeket a tanfolyamokat olyan szakokra is kiterjeszteni, melyeknek bírása az új üzemekbe való felvételeknek feltételét fogja képezni. Már eddig is sok példáját ismerjük a nők áldozatkész, szép munkájának és nem egy igazolását annak, hogy a nők mindig megértették, hol a helyük, ha a szocializmus és a béke ügyéről volt szó. A nőkrői ismeretes, hogy nagy kedvvel és ügyesen vágnak neki még a legbonyolultabb technikai feladatok megoldásának is. Nem igazolják-e ezt Hojéová elvtársnőnek a myjavai Armatúrkából, a Tatrasvitből, a Béke-üzemből idézett példái, vagy azok a kiváló női szakemberek, akikkel Ti is naponta dolgoztok? Ma azonban már necsak ezekről beszéljünk, akik már szocialista módon dolgoznak, hanem arról is, hogy minden asszony megértse, mit jelent a XI. kongresszus határozatainak egyik legfontosabbja — a gépesítés, az automatizálás és a kémizálás fejlesztése, hogy e feladatok megoldása nemcsak a férfiak dolga, hanem ugyanolyan mérékben a nőké is. És végül is, a nőknek annak is tudatára kell ébredniök, hogy iparunk széleskörű mechanizálása az asszonyokat is tehermentesíti majd az eddig végzett legkülönbözőbb munkáktól, mert ez a fejlődés teszi részükre lehetővé, hogy munkájuk után több időt szentelhessenek családjuknak és gyermekeiknek. Minden szakácsnőnek értenie kell az ország vezetéséhez — ez a lenini mondás továbbra is érvényben marad. A vita során a 19 felszólaló elvtársnő főleg ebben az értelemben beszélt. Elmondták, hogyan válnak a nőkből munkahelyükön is jó gazdasszonyok, hogyan gondolkoznak munkafeladataikról szinte politikusok módján, miként oldják meg problémáikat a nemzeti bizottságokban. De beszéltek arról is, milyen fogyatékosságok tapasztalhatók még munkájukban. A különböző munkahelyekről összesereglett aszszonyok nagyon sok okos elgondolással járultak hozzá a vitához. Rámutattak többek közt arra is, hogyan támogathatjuk az újonnan alakult, de a kibővített szövetkezeteket is, hogyan kell — mint a szemünk fényét — megvédeni a társadalmi vagyont, milyen fontos, felelősségteljes az anya szerepe a családban és a gyermekek nevelésében. Idézhetném itt mindazt, amiről a Dolná Lehota-i Susterová elvtársnő beszélt, hogyan teljesítették június 16-ig a Banská Bystrica-i járás asszonyai a tojásbeadással kapcsolatban a XI. kongresszus tiszteletére felajánlott kötelességvállalásukat, vagy a Bratislava-Vinohrady-i körzet asszonyainak Nováková elvtársnő által elmondott példáját, milyen nagyszerűen gondoskodnak többek között a gyerekek korszerű neveléséről — minderről érdemes volna itt külön-külön részletesebben megemlékezni. Az asszcriy, a jó gazdasszony szemei mindent látnak, ahogyan erről a nemíináni szövetkezeti tag, Vaskóvá elvtársnő beszélt, hogy a nőknek minden szövetkezetben le kell leplezniök a fogyatékosságokat. Akkor azután éppen olyan büszkék lehetnének szövetkezetük kincseire, mint Tabaková elvtársnő, a janíki szövetkezetére, vagy mint Luprichová elvtársnő a bratislavai Jéggyárra, ahol a nők éppen gazdaságos, jó munkájuk folytán töltenek be annyi fontos, felelősségteljes állást. Sok mindenről esett szó a vita folyamán és igazán kár, hogy nem írhatunk már többet róla. Röviden azonban megállapítjuk, hogy ez a vita a nők öntudatos felkészültségét jellemezte, hiánytalanul megoldani a CSKP XI. kongresszusa által kitűzött feladatokat. Az előttünk álló kötelezettségek és a nőknek azok teljesítésére nyilvánított készsége abban a határozatban jutott kifejezésre, mely részünkre az elkövetkező napokban fog irányvonalul szolgálni a nők között végzendő munkánk folyamán. Ha minden asszony elsőrendű, életfontosságú kérdésnek tekinti a béke védelmét, cseh testvérnemzetünkkel való együttműködésünket, a Szovjetunióhoz fűzött batátságunkat és a világ valamennyi asszonyával szemben való barátságot, ha munkánkat mindannyian becsületesen elvégezzük — a jövőnk miatt nem kell aggódnunk. A szocializmusnak öntudatos, okos és haladószellemű nőkre van szüksége. Legyünk olyanok, mint a jogaikért és a szocializmusért küzdő öreg kommunista nők voltak. Lelkesedésben, bátorságban vegyünk rólak példát mindennapi munkánk folyamán. Mai életünkért, mindazért, ami szép és ami még a jövőben vár ránk, mi, asszonyok, hazánk és kommunista pártunk iránti hűségünkkel és szeretetünkkel mondunk köszönetét. Grm, 9
