Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-08-15 / 16. szám

áSF яШ Ш яВкя ддв шШг ш^^Вш MSB1 'а^Я-Я^ 1—

lig akadna gazdasszony, aki szíve-A

sen fogadná az olyan látogatót, aki előbb bejárná a család lakószobáját, éléskamráját, bekukkantana a családi ház minden zugába s csak azután jönne a ház asszonyához bemutatkozni. Márpedig akarva, nem akarva mi is ilyenformán toppantunk be a zselízi járásban levő nagysallói EFSZ-be. Ennek az udvariatlanságnak az a hatalmas, kétemeletes búzaraktár volt az oka, mely még a fatu határában lecsábított bennünket az országútról. Vagy talán nem is annyira az épület, mint az előtte levő 100x 100 méteres betonnégyzet, melyen aranysárga árpa- és acélos, barna búzahalmokat forgattak a tereferélő asszonyok. Erre a tízezer négyzetméteres területre igyekeztek a határ minden részéből a gabonával megrakott szekerek. Megálltak terhükkel a megjelölt halom szélén, lekapcsolták a szekér oldalát s az aranyló gabonafolyam zuhogva omlott a nap sugaraitól átforrósodott betonra.

A raktár és a szárító nagy méretei elárulták, hogy itt nagyarányú kombájnaratás folyik. A járás legnagyobb EFSZ-ébe érkeztünk, mely 1 600 hektárnyi területen gazdálkodik.

— Milyen a termés, Molnár bácsi? — fordultunk a raktár árnyékában szalonnázó bajuszos férfi felé.

— Ha tekintetbe vesszük az áprilisi és májusi rossz időjárást, akkor mondhatjuk, hogy még sohasem volt ilyen szép termésünk, mint az idén. Nézze csak meg közelebbről a gabonaszemeket. Nagyok és kövérek. Sikértartalmuk eléri a 73 százalékot.

Beletúrtam a nagy, hasas búzaszemek közé. Úgy barnállottak, mintha magukba szívták volna a föld és a nap minden életadó erejét. Az asszonyok élvezettel lapátolták, forgatták az acélos szemeket. A férfiak is elégedetten mosolyogtak a tisztítógépek mellől, melye^ megállás nélkül dolgoznak mind nappal, mind éjjel. Igyekeznek, hogy a termés minél hamarabb tető alá kerüljön.

A nagysallóiak 150 vagon gabonatermésre számítanak az idén. Ebből 50 vagont mindjárt

8

beadtak, a többi a szövetkezet gabonaraktárába kerül. Ez az épület a szövetkezet büszkesége. A tagokból alakult épitőcsoport kezemunkája, mely az Agroprojekt tervei szerint építette fel a száz vagon gabonát befogadó épületet. S ezt a temérdek gabonát egyetlen ember kezeli, forgatja egész éven át a beépített gépezet segítségével. Szinte gombnyomásra áramlik a csöveken át a raktárnok tetszése szerint az emeletekre, s onnan vissza a földszintre.

Július húszadika volt, de mi már későn érkeztünk aratásnézőbe. A község másik szélén az utolsó tábla árpát nyelték a kombájnok. Mint óriási bogarak kúsztak egymás után az egyre kisebbedő árpatábla körül, s csak itt-ott álltak meg egy pillanatra leadni terhüket a hozzájuk simuló kocsiknak.

Gabonaszemtől roskad a szárító

Sokkal több figyelmet kell szentelni a betakarításnál ért veszteségek elleni harcnak és az idei aratásnál hasznosítani kell a múlt évben elszenvedett nagy veszteségekből levont tanulságokat.

(A. Novotny elvtársnak a XI. kongresszuson elhangzott beszámolójából.)

Mindenütt gépek, s rajtuk mosolygó, tréfás emberek. Hová Jett az idegesség, szaladgálás, a melegtől, portól és fáradtságtól roskadozó emberek — a régi idők aratásának tipikus kísérői?! Egyenletes és mégis gyors tempóban halad a munka. Még ebédelni sem járnak a községbe. Judita Mazuchová és Helena Katrenáková, a szövetkezeti konyha szakácsnői egyenesen a földekre küldik utánuk az ételt. Alig győzik kielégíteni az éhes aratók étvágyát, melynek minden második nap áldozatul esik egy-egy disznó, borjú vagy birka.

— E héten, tehát július végéig készen leszünk nemcsak az aratással, de a csépléssel is — közölte velünk az EFSZ elnöke, amikor végre betértünk az EFSZ irodájába. — Csak a zab marad még néhány napig lábon, de az is egykettőre tető alá kerül.

— Augusztusban már csak utazgatni fogunk — toldotta meg á szót nem kis büszkeséggel hangjában a könyvelő. — Negyvenegyen Lipcsébe megyünk és a többiek hajóval Budapestre készülnek.

Élvezi a meglepetést, amit szavai keltettek, de látni rajta, hogy ő sem tartja mindennapi dolognak a közölteket. Mert ki hallott olyat, hogy a földművesek augusztusban külföldi utazgatásokra induljanak?! Pedig így van ez rendjén ma, a gépek korszakában. Hiszen az ilyen nagy EFSZ is, mint amilyen a nagysallói, néhány nap alatt végez az aratási munkákkal. Igaz, hogy tavaly még szeptember 12-én is csépeltek, de ezt már az elnök is hitetlenked.