Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-01-15 / 2. szám
ШГЛЧК11 Bulganlnsd DlE^I ^Эйсика^Ш iT^ ^WEtT neúéjbeu Csodálatosan kitartó és következetes a Szovjetunió békepolitikája. A szovjet államférfiak minden lehetőséget megragadnak, hogy még idejében figyelmeztessék a világot a fennálló veszélyre, és egyúttal a háború meggátolásának a lehetőségeire is. Ennek az igazságnak a legújabb bizonyítéka Bulganyimvák a nyugati nagyhatalmak в az atlanti paktum országainak állam, - főihez intézett üzenete. Ezek az okmányok падут is meggyőzően igazolják azt a lenini elvet, hogy a szocialista országok számára a békepolitika nem valami ideiglenes konjunkturális elv —- nem is propaganda, mint azt az amerikai vezetők állítják —, hanem kidpolitikájuk gránitszikla alapja. A Szovjetunió abból a reális helyzetből indul ki, hogy léteznek szocialista és kapitalista országok a világon, és hogy békés együttműködésük a jelenben is és a jövőben is teljesen lehetséges, ha egymás függetlenségét és jogait tiszteletben tartják. A különböző gazdasági rendszerű országok békés együttélésének bizonyítéka például a kínai-indiai viszony, mely a kölcsönös megsegítés és az egyenlőség elveire épül. Január 26.-а a köztársaság napja Indiában. Nagy ünnepe ez a népnek, hiszen 275 évig volt India angol és portugál fennhatóság alatt. Ezen a napon tarka népi öltözetben betódul a városokba a környék. A férfiak színes turbánokban, a nők szebbnél-szebb szánkban, rengeteg karpereccel, lábpereccel, gyűrűkkel nem csak kezükön, de a lábujjaikon is, fül- és orrfüggőkkel. Ezen a napon szünetel a munka, és a nép csodálattal szemléli az ünnepi felvonulást, a katonai parádét. Tollas, bordósapkáft, zöld egyenruhában büszkén lépkednek a felszabadult India leányai is, akik a hadsereg aktív tagjai. A fátyol nélkül szabadon mozgó nők nemcsak gyárakban, építkezéseken, a mezőgazdaság-ЙЯЙ2 rag NMA ban, kórházakban dolgoznak, de évről-évre több az orvosnő, mémöknő és tanítónő is. Felvirágzott a kereskedelem is, mely azelőtt csak angol és amerikai áruval volt ellátva. Ma már nagy üzleteket kötnek a Szovjetunióval és a népi demokratikus államokkal. Csehszlovákia villanytelep-, cukor-, Az ünnepélyestA kivilágított Bombay, a vasútállomás és a városháza épülete. cementgyári felszerelést, gözkatlanokat, turbinákat, esztergapadokat, pumpákat, gazdasági gépeket, vadászfegyvereket, orvosi- és fogorvosi műszereket, szövőgépeket, porcelánt, kristályt, papírt és még sok sok egyéb közszükségleti cikket szállít Indiába. Indiából pedig vasércet, mangánt, teát, kávét, rizst, fűszereket, bőrt, prémeket stb. kapunk. India a nemzetközi küzdőtéren a békéért, a népek közötti békés együttműködésért áll ki, s olyan harcostársak mellett halad, mint a Szovjetunió és Kína. D. K. L. IBS FORM Dl na nos November 22-én nagy fontosságé nyilatkozatot tettek közzé a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak képviselői. A nyilatkozat első fejezetében sző van a reformizmus veszélyéről is a munkásmozgalomban, pontosabban a reformizmus szellemének káros hatásáról a munkásság egyes köreire a nyugati országokban. A reformizmus bizonyos fokú ter-Iedése, mint ahogy azt a nyilatcozat Is megállapítja, azzal magyarázható, hogy a fejlett kapitalista országokban tapasztalható Ideiglenes konjunktúra és a munkásság harca a kizsákmányolás ellen és a jobb létért, bizonyos béremelést hozott magával. Sokan most felteszik a kérdést, iml is a reformizmus, milyenek la konkrét megnyilvánulásai a munkásmozgalomban? A reformizmus-a marxizmussal szembenálló, politikai irányzat. Célja a társadalmi változások megvalósítása apró, gazdasági vívmányok útján. Ezeket a reformokat (változásokat) az uralkodó tőkés osztállyal együttműködve kívánja kiharcolni, természetesen ügy, hogy ez ne veszélyeztesse a fennálló tőkés társadalmi rend alapjait. A reformizmusnak a nyugati országok munkásmozgalmában néhány évtizedes szomorú hagyománya vau. A politikai porondra először a múlt század utolsó évtizedeiben lépett. Szociális bázisa a munkásság kiváltságos rétegei között volt és van ma is. A kapitalizmusban, mint azt a múltból saját tapasztalatainkból is tudjuk, van egy rétege a munkásságnak, melyet a kapitalisták különösen jól fizetnek. Ezt a réteget „munkásarlsztokráciá“-nak nevezzük. Ezeknek az elemeknek nem érdeke a fennálló társadalmi rend megváltoztatása, és ezért a polgársággal teljes összhangban azt állítják, hogy az osztályharc ma már „divatjamúlt“ és „eredménytelen“ dolog. A munkásságnak szerintük már nem osztályharcra, hanem jó szakszervezeti vezetőkre van szüksége, olyanokra, akik a vállalkozókkal összefogva, ezeknek dús asztaláról a munkásság számára a lehető legtöbb morzsát biztosítják. A gyakorlatban ezek szerint az irányelvek szerint dolgoznak ma a nyugati szociáldemokrata vezetők is. A reformista, szociáldemokrata és szakszervezeti vezetők, az osztályhare megszűnésének hirdetői, természetesen csak az osztályharc gazdasági oldalára szűkítik a kérdést. Pedig az osztályhare fogalma jóval tágabb. A proletariátusnak nemcsak gazdasági, hanem politikai harcára is kiterjed. A szociáldemokrata vezetők csak azért hanyagolják el a kérdés politikai vonatkozásait, hogy kitérhessenek a munkásosztály politikai követelései elől. Persze, ha az osztályhare ma csak gazdasági síkon folyna, akkor a monopolisták nyugodtan aludnának. Az osztályhare azonban a maga politikai megnyilvánulásaiban Is egyre erősödik mindenütt, ahol a termelőeszközök a tőkések tulajdonában vannak. Ezért vagyunk tanúi annak, hogy a monopolisták mindenütt nagyszabású ideológiai kampányokat szerveznek a szocializmus ellen, különféle munkásellenes szervezeteket alakítanak, és ha mindez nem használ, nem rettennek vissza a közvetlen megtorló intézkedésektől sem. Hazánk gyönyörű vadregényes tájait a tél új színekbe öltöztette. S.Gy.
