Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-06-01 / 11. szám

ЛШШШШкЛ királlyá lett. A me­se megelevenedett a kisleány képzeleté­ben s a mamácska rengeteg szebbnél­­szebb mesét tudott. Én pedig egy egé­szen más mesét mondok el nektek: — Hol volt, hol nem volt, voltak olyan bácsik és né­nik, akik tudták, hogy sok olyan kis­gyerek van, aki sze­reti a mesét, ösz­­szegyűltek ezek a bácsik, nénik és ta­nácskozni kezdtek:- Színházat csiná­lunk a gyermekek számára. Olyat, ahol állatkák és ma­dárkák, jó tündérek és rossz boszorká­nyok, bátor legény­kék és elvarázsolt királykisasszonyok fognak szerepelni. Ezek a nénik és bácsik megcsinálták a színházat és meséket játszottak a gyerme­kek számára. A gyermekek szívesen jártak ebbe a színházba, csak az nem tetszett nekik, hogy csak szombaton és vasárnap van előadás. Erre azt mondták о jó bácsik és nénik: Gyermekeink állandó színházat akar­nak. így született meg végre Bratislavában az Állami Bábszínház. Igaz, nem ment ez olyan könnyen, mint elmeséltem. De ez nem is fontos, az a fő, hogy a színház megvan és a tiétek. De azért valamit elárulok nektek: — Nem is tudjátok elképzelni, mennyire igyekeznek a nénik és bácsik, akik játsszák a meséket, hogy tessenek nektek a ba­bák és az állatkák, a ház, amelyikben a kecske lakik vagy a hajó, amelyen a sün­disznó utazik. Bohdan Slavík bácsi először minden alakot lerajzol egy nagy rajzlapra. Ezt a rajzot azután Kvéta Procházková néni kapja meg, aki megnézi és azon gondolko­dik, hogyan kelthetné életre a babát. Meg­csinálja о baba fejét, kiválasztja azt az anyagot, melyből a legszebb ruhát készít­hetné, megvarrja a ruhát s felcicomázza vele a babát. Amikor elkészül, mindjárt ki is próbálja, hogy jól mozog-e a baba feje, könnyen mozog-e keze, lába, tud-e például lovagolni vagy be tudjo-e hunyni a sze­mét. Amíg Kvéta néni a babákat készíti, Bohdan bácsi felügyel a színpad építésére, amelyet ő tervezett, és Zdenék Ríha rende­ző bácsi a többi bácsival és nénivel együtt próbálja a mesét, hogy elégedettek legye­tek vele, hogy úgy elevenedjen meg előt­tetek, mint az, amellyel először találkozta­tok, amikor édesanyátok mesélt vagy ké­sőbb a mesésköny olvasásakor. Hol volt, hol nem volt . . . Felgördül a függöny és a színpadon a kutyus és a macska hancúroznak, a róka elcsípi a rendetlen kiskacsát, Lízí, az öntelt kecske kaland után indul a városba, a kapzsi béka olyan király akar lenni, mint az arany kígyó és a derék Jankó a háromfejű sárkánnyal harcol, hogy kiszabadítsa az aranyhajú királykisasszonyt. Hol volt, hol nem a volt, sok-sok mese­volt már és még több lesz. Az Álla­mi Bábszínházban legszebbeket •akarják kiválasztani közülük, színt és illatot, lelket és éle­tet akarnak adni nekik. És most mit ké­szítenek számotok­ra? Mesét a mézeska­lácskunyhóról. J. Stítnická hogy Földünk középpontja táján kb. 4 000 C fokos hőmérséklet uralkodik; m л * hogy a csehszlovák szakemberek egy olyan elektromos gépet szerkesztettek, amely 1 perc alatt 8 000 számtani műveletet végez el, sőt még a műveletek próbáját is elvég­zi; 6 hogy a Szovjetunió a világ legnagyobb ki­terjedésű állama. Legszélső nyugati és ke­leti pontjainak távolsága akkora, hogy a gyorsvonat ezt a hatalmas távolságot csak 12 nap alatt tudja megtenni; hagy egy ember 70 év alatt a következő mennyiségű táplálékot fogyasztja el: 9 000 kg kenyér, 5 500 kg krumpli, 3 600 kg hús, 3 800 kg cukor, 4 000 kg liszt, 5 500 kg gyü­mölcs; hogy egy nyári zápor idején 1 óra alatt Nagy-Bratislava területén kb. 12 milliárd liter, azaz 12 millió hektoliter viz zúdul le; • Ф • hogy csupán egyetlen villámlásban annyi energia van, amely egy negyven vagonból álló vonatszerelvényt kb. 20 km távolságra tudna elvontatni. Fűzfői Pál. Az én kedves nagymamám öreg már az én nagymamám, Ráncos az ő arca, De én azért szeretem. Mert az apám anyja. Beteg a mamám Istvánka és Marika, Tudják, hol a patika. Nem mennek az óvodába Anyukájuk beteg máma. Istvánka és Marika, Tudják, hol a patika. Ott a malom Egy, kettő, három, négy, Kis Jancsika hová mégy? Megyek én a malomba Van ott liszt egy halomba’. Én is kérek, — nem ingyen Anyukámnak elviszem. A gyermekek napjára Őröljünk és vigadjunk Gyereknap a mi napunk. Meglátjuk a világban, A gyerekek napjában, Megadják-e a nagyok, Mit én nagyon akarok, Világ összes gyermekének, Mind örüljünk a békének. A négy-gyermekes Hegedűs család neveltje a kis Kati. Bár testvérei közül a legfiatalabb, az ő szavát hallani a legtöb­bet. Mivel még írni nem tud, kis verseit szavakba formálja és azokat édesanyja tüstént leírja. 15

Next

/
Thumbnails
Contents