Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-05-15 / 10. szám
IK II L N C ¥ N ¥ A p R Ä A 0 „Valamennyiünket közös cél vezérel: nemzeti és általános emberi öntudatunk fokozása, a nemzet erkölcsi alapjának megszilárdítása, ismereteink kibővítése. A nemzet szellemi képességeitől függ annak jövője, csakis műveltségéből meríti az erőt, mely dicsősége tetőpontjára juttatja," - mondotta Jan Neruda kilencven évvel ezelőtt — 1868. május 16-án, a prágai Nemzeti Színház alapkőletételekor elhangzott beszédében. A Nemzeti Színháznak, melyről bátran állíthatjuk, hogy a cseh nemzet szíve, éppen úgy, mint Prágáról, hogy Csehszlovákia szíve. régi hagyományai vannak. Ezek a hagyományok már az ünnepélyes alapkötetté^ tel napján is kifejezésre jutottak, MMÜTS/ cseh nép az ország minden^és^bijK^BU vonult a színház elé és szívbor Jpfcő, bensőséges monifesztáció keretébftríucuuibizonyságot tett összetartásáról.^álagzoflLéVz/1 ségéről, harciasságóról. ’л A Nemzeti Színház felépítése hazafija» tett volt kulturc Is es politikai szemponAóP egyaránt. Az 186/. évi osztrák alkotmar^f ugyan biztosította a lakosság gyülejsjqési jogát, mégis a bécsi kormány - az aflötmány törvényeivel ellentétben — uketólst adott -a hivataloknak, lehetőleg korletézzák a nép ezen jogát. A csendőrség és кчяйпаság gyakori beavatkozása és „rend*9|itólása", összetűzései a néppel, csak seHlerftették a nemzetet elhatározásában: pjnden körülmények között kivívni a cseh nap szabadságát. Érthető, hogy e szent cél eléréséhez évekig tartó rendkívüli önfeláldozásra, kitartásra, egységre volt szükség. Egyéb anyagi eszközök híján éveken át gyűjtéseket rendezett a nép, míg végre 1881. június 11-én a Vltava menti „Arany kápolnát" átadták igényes hivatásának. Sajnos, a nép nem sokáig élvezhette művének gyümölcsét. A nemzeti öntudat hirdetését szolgáló szentélyben két hónap múlva tűz ütött ki és majdnem teljesen leégett. Az újjáépítéssel járó munkálatok több mint két évet vettek igénybe és az egyszerű emberek összekuporgatott koronáiból ismét igen sokat emésztettek fel, míg végül is 1883. november 18-án' az új Nemzeti Színház Smetana Libusejével ismét szélesre tárhatta kapuit.. Az épület, mely világviszonylatban is képzőművészeti remekmű, mai külsejét kora legkiválóbb művészeinek köszönheti. Ales, Zenísek, Brozík, Marák, Hynais, Myslbek és Zítek soha el nem múló dicsőséget szereztek nevüknek azért a szevedélyes, olthatatlan szeretetért, alkotó lelkesedésért, amelylyel belevetették magukat munkájukba. így vált a nemzeti megújhodás temploma a cseh nemzet erejének és kitartásának jelképévé. ’ I A Nemzeti Színház már kezdettől fogva \ cseh színháp>kultúra mesterműveit, klasz: ^ikyck»ai1t3tosarfaÉtfzte műsorára. Smetanbich, Janácek operáiban, Jirásek színműveiben mindig a cseh fészek legjobbjai tündököltek. Színpaífct Mosna, Vojan, Hübnerová, Destinová és'sokan mások szereztek maguknak világhírt, hogy külföldön is hirdessék a cseh művészet nagyszerűségét. De á bársonnyal bevont földszinti ülőhelyeken, páholyokban az előadásokat akkoriban csak az úgynevezett jobb társaság tagjai élvezhették. A nép csak madártávlatból, a kakasüiőről tapsolhatott kedvenceinek. Csak 1945 májusa, a felszabadulás tette számára elérhetővé és természetessé a színház rendszeres látogatását. Csak ä májusi felkelés, a szovjet hadsereg és a népi demokrácia adta vissza a haladó szellemű színészek jogait. Ma, a Nemzeti Színház alapkőletétele kilencvenedik évfordulóján hivatásának tetőpontján áll. Nézőterét estéről estére megtölti a dolgozó nép, mely megtanulta élvezni az erkölcsi igazságot, a klasszikusok és a legjobb mai művek szépségét, a haza szocialista építésének nemes hazafiasságát, hogy mindazt, ami szép, ami jó, átvegye és örök időkre a magáévá tegye! Kardos Márta. NEMZETI SZÍNHÁZ A prágai Nemzeti Színház A színház szalonja, Mikolás Ales eredeti festményeivel. Smetana: Libusa operájából az egyik jelenet. Mária Podvalová. államdijas, és Václav Bednáf, az opera tagjai, A színház nézőtere
