Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-05-15 / 10. szám
Aki abban a szerencsében részesült, hogy jelen lehetett a berlini Brecht-egyuttes bratislavai vendégszereplésén, az nem csak az immár klasszikus német írónak és költőnek az egész emberiséghez intézett szavait szívhatta magába, hanem elragadtatott tanúja lehetett a legmesteribb rendezői teljesítménynek, és gyönyörködhetett a legnemesebb színjátszóművészetben. Az együttes, sajnos, csak Brecht Kurázs mama című krónikaszerű művét mutatta be nálunk. A címszerepet az író özvegye, életében munkatársa, két évvel ezelőtt bekövetkezett halála óta a Brecht által alapított együttes művészeti vezetője, Helene Weigel alakítja. Ez a nagyon nagy művésznő nem mérhető a szokásos jelzőkkel. Leegyszerűsített, megdöbbentő játékmodoráról csodálattal csak annyit mondhatunk: brechti! Mint ahogy brechti szellemben, a fel - világositó, tiszta értelem szellemében mozog'a művészegyüttes minden egyes tagja, egy zárt kört alakítva, melyből hivatásuk tudatában nem emelkedik ki egyik sem a másik rovására. A harmincéves háború (1618—1648), melynek politikai hátterét vallási jelszavakkal takarták, majdnem egész Európát harctérré változtatta. A Kurázs mama néven ismert markotányo'snő három, különböző apától származó felnőtt gyermekével járja a háború sújtotta vidékeket. Egyedüli célja a családjáról való. gondoskodás és mindenekfelett — a katonák között drágán eladni azt, amit a „civilektől" olcsón összevásárol. Mert Kurázs mama, a háborúkból hasznot húzó nagyok kicsinyített mása, környezetét messze felülmúló ésszel és emberismerettel ellátva. Éltető eleme a háború, melyből — azt hiszi — ügyeskédéssel, ravaszsággal ki lehet maradni. Az író tizenkét mesterien megrajzolt képen át visz minket, melyeken keresztül bebizonyítja, hogy a háború egy mindent elnyelő undorító polip, amely azokat is halálra öleli, akik segítik őt világra hozni és felnevelni. Kurázs mama két fiát különböző, a háborúval összefüggő ok miatt kivégzik, néma lánya - kiről még anyja is azt hiszi, hogy érzéktelen az események iránt — az emberhez egyedül méltó cselekedethez folyamodik, mikor a már rövid békét élvező Halle városát orvul meg akarja támadni az ellenség. Katarina, a néma, felmászik a háztetőre és dobolni kezd . . . kísérteties megszállottsággal figyelmezteti az embereket . . . vigyázzatok, rátok törnek! És dobol... és dobol... míg agyon nem lövik... Kurázs mama most már egyedül húzza szekerét, üzletét, életét oda, ahol új háborúra van remény. Erich Engel, a rendező Brecht tanítványa, művész a művészek között. Nincs nehéz dolga ilyen kiváló színészekkel való együttműködésben, mint Angelika Hurwicz, Ernst Schwab vagy Eckehard Schall. Ez utóbbi Eiiifet, Kurázs mama egyik fiát játsza, kinek sikerül a német militarizmus durvaságát, állatiasságát, beképzelt korlátoltságát rövid játékkal, tánccal, énekkel úgy elénk állítani, hogy félelmetesen élethű képet kapunk róla. De tanulmányt lehetne írni az együttes minden egyes tagjáról, és éppen úgy kiválóknak tartjuk a díszletek, kosztümök alkotóit, a világítómester munkáját is, aki minden jelenetben éles fényben tartja a színpadot. Mintha maga Berthold Brecht tartaná kezében az összes reflektort, nála nincs titokzatosság, nincs homály, nincsenek kimondatlan vagy üres szavak. A szellem és értelem fényét szórja az élet színpadára, hogy látóvá tegye az emberiséget. Simkó Margit. 1. Kurázs mama - Helene Weigel és nemzetközi családja, Katarina - Angelika Hurwicz, Eilif, a német fiú - Eckehard Schall, a svájci fiú - Fritz Hollenbeck. A Berliner Ensemble vendégjátéka (Berthold Brecht „Kurázs mama") 2. A tábori lelkész - E. O. Fuhrmann, Kurázs mama - H. Weigel, védnöksége alatt. 3. Eilif - Eckehard Schall elénekli, eltáncolja „hőssé válásának" történetét főparancsnoka - W. Christian és a tábori lelkész - E. O. Fuhrmann előtt. 4. Kurázs mama - H. Weigel és az egyetlen ember, akivel okosan tud beszélni, a szakács - Ernst Busch.
