Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-04-01 / 7. szám

Reggelenként elindulnak az egyes kórter­mekbe Alig hitt a szemének. Igaz, néhány nap­ja már jobban van, de azért nem re­mélte, hogy az ő ágyánál is megáll a fehérköpenyes, szőke néni, hóna alatt a könyvekkel.- Hát akkor nézzük csak, mit is tanultál utoljára? Mái nem emlékszel rá? Nem baj, no. Majd közösen megkeressük. Nézd csak át a könyvet, amíg megnézem Gyurka lec­kéjét!- Könyvek, ismerős betűk, kedves képek! Hogy vágyott már utánuk! Végre ö sem olyan beteg már, hogy csak tétlenül nézze, hallgassa, mit tanul Gyurka. Most már ö is elkezdi. Ha már neki is könyveket hozott a tanító néni, biztosan nem is olyan beteg. Talán még leckét is kap? Hiszen akkor nem­sokára már egészséges lesz, biztosan.- Nézd, mama, mennyi mindent tanul­tam, - fogadja egy hét múlva kedves láto­gatóját. - Meglátod, mire hazajövök, nem is leszek nagyon elmaradva a többiektől. És bizonyítványt is kapok, ne félj! A tanító néni mondta - bizonygatja. Igen, itt egy igazi iskola van, kérdezd csak meg. És másnap, amikor Václavikné behozza a füzetet és a színes ceruzát, egy kis kíván­csisággal lép a tanítói szobába. Most már öt is érdekli ez az „igazi iskola", melynek székhelye a kórház, tantermei a kórtermek, s tanítványa az ő kis fia is. X em esakр р й т м еЬ Ы Talán tíz éve már annak, hogy MUDr J. Svejcar professzor, a prágai I. és II. Gyer­mekklinika igazgatója egy új munkatársat kapott. Idősebb, komolyabb és szerényebb volt, mint a többi orvostanhallgató. Nem most indult az életnek. Jó néhány éve ta­nított már, amikor egy komoly célkitűzés, nagy akaraterő arra késztette a tapasztalt pedagógust, hogy az orvostudománnyal fog­lalkozzék. E nélkül nem tudta volna elérni azt, hogy jobban megismerje a gyermekeket nemcsak mint pedagógus, hanem mint or­vos is. És amikor 1950-ben MUDr. Svejcar professzor kezdeményezéséből iskolát létesí­tettek a belgyógyászati gyermekklinika mel­lett, dr. Voitech Trnka, a régi tanító és új orvos lett az igazgatója. A pedagógus tnpasztolata és az orvos tudománya kitünően érvényesült. Ehhez já­rult még a betegekhez, a gyermekekhez vp­­ló őszinte nagy emberi vonzalma, aranyét nemcsak mint iskolaigazgató, hanem-a ne­veléssel párosult gyógyítás osztályán fPfel­­használ. Ez о megértés, szeretet nem hiány­zik a kórházi iskola tanítóinak egyikéből sem. Nyolcon vannak. Nyolc nő, ^akiknek megjelenésére felvidulnak a gyermekszem­párok, akiknek ténykedése megakadályozza, hogy a kis betegek tétlensége, szellemi passzivitása rossz kihatással legyen egész­ségi állapotukra. Mert a betegeket, különösen gyermekeket foglalkoztatni kell, mégpedig rendszeresen. S ezt a nehez feladatot vállalták ezek a ta­nítónők, akik a pedagógiai képzettségen kí­vül komoly szakvizsgával is bebizonyították, hogy helyt tudnak mojd állni felelősség­­teljes posztjukon. Mert amíg a ren­des iskolában a reg­geli csengetéskor egészséges, vidám mosoly fogadja a belépő tanítót, a nyolc fehérköpenyes kórházi tanító - kar­ján a könyvekkel, füzetekkel, számoló­géppel és mesés­könyvekkel — elindul a kórház egyes osz­tályai felé, tanítvá­nyaihoz. Őket is vár­jak. Izgatottan, örömmel, amint csak a be­teg gyermek tudja várni azt, aki neki elfog­laltságot, új ismerteket és szórqkozást hoz A lábadozók egy közös teremben várják c tanítás kezdetét, az ágyban fekvők a helyü­kön. Hogy örül az, akinek az orvos már megengedi, hogy tanulhasson. Ha fekve, ágyban ülve is, milyen jó újból kisdiáknok, szorgalmas, ió tanulónak lenni! Egy tanító­nő 12 vagy több gyermekkel foglalkozik na­ponként. Mindegyikkel külön-külön, aszerint, melyik osztályba jár. A fő tantárgyakat, opvartfelvet. számtant, a felsőbb osztályo­sok az éroszt tanulják. A gyermekeket osz­tályozzak is. A tanuló osztályzátjavaslatot va^jy bizonyítványt kap a kórházi iskolából. Ä jsedagógusok pedig lassan tanítvó­­nyaitütbizalmasává, barátjává válnak. - Úgy ,,jzerétnek-már hazamenni, Miladka már biz- Tosan.--nú^|ta»iult járni! - Anyukának név­napja van, miért is vagyok most beteg! - A fiúk mém, biztosan futballoznak, meg bi­cikliznek! —íjlesznek nagy vágyakozásuk, bá­natuk őrzőjévé. De nemcsak megőrzik, mind­járt segíteni is igyekeznek rajta.- Rajzold le gyorsan, mit csináltok ott­hon vasárnap délután/ ha esik az eső és mind otthon vagytok! — Vagy: Nemsokáro meggyógyulsz, hazamesz. Rajzold le, hová mentek maid kirándulni az iskolából. Ne fe­ledkezz meg a felhőkről és a zöld fűről! Ezek q kis tanácsok MUDr. V. Trnka ta­valy kiadott ,,A gyermekek foglalkoztatása a gyógyítás es nevelés szolgálatában" című könyvéből valók, mely nagy segítséget jelent nemcsak a kórházi tanítóknak, de a Jaj, mi történt 02 őzikével? Az óvodá­sokkal Vlasta Keslo vá foglalkozik, ... mert róluk sem lehet megfeledkezni. A másik teremben jarmila Kucerová kis versikére tanítja a szőke csöppséget, Egy asztalnál négy korosztály. Első, má­sodik, harmadik és negyedik osztályos tanulókkal foglalko­zik Blazena Jindrová.

Next

/
Thumbnails
Contents