Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-03-15 / 6. szám
Hronyec néni Tóth Józsefné . . .'és id. Cakó Jánosné növénytermelők a háztartás körül forgolódva várják a tavaszt mmt-'wM Igazán mondom, nem akartam gondot okozni Bakó elvtársnak, a Gömöhorkai Egységes Földműves Szövetkezet elnökének, s ő mégis tenyérbehajtott fejjel, szótlanul ül az asztalnál. Pedig a kérdés, amit feltettem, egyszerűen hangzott. A járási párttitkárságon hallottam, hogy a gömörhorkai EFSZ a nőknek köszönheti megalakulását és sikeres előrehaladását. Melyik a legügyesebb a harminchat nőtag közül?- Nem szabad itt csak egy, vagy két asszonyról írni! — törte meg hirtelen Bakó elvtárs a csendet. Látszott rajta, hogy hosszú vívódás után sem tudott más, helyesebb eredményre jutni. — Dicsérd meg az egyiket, s teljes joggal bántódik meg a többi harmincöt! Tudja maga egyáltalán, milyen asszonyok ezek?! A szövetkezetnek csak öt állandóan dolgozó férfi tagja van, s egy híján mind 67 éven felüli. Minden munka, még az a legnehezebb is, az asszonyokra vár. S az eredmény? A járásban elsőként fejeztük be a cséplést. 11 és fél nap alatt 32 és fél vagon magot csépeltünk ki. A takarmányrépánál dolgozó hat nő egy nap alatt 41 métermázsa répát szedett fel és 340 mázsa répát rakott fel a kocsikra. Ilyenek ők, pedig már a legtöbbje szintén túl van az ötvenen. Egy szóval nagyon sok dicséretet hallottam úgy a járási székhelyen, mint az EFSZ elnökétől. Dicséretet férfiaktól — nőkről. — Látogassunk meg legalább néhányat a megdicsértek közül - vetettem fel a javaslatot. Az elnök készségesen indult velünk körútra. A növénytermelő csoport tagjai Így télidőben nem dolgozhatnak. Ezért otthonukban kerestük fel őket. Első utunk a 66 éves Hronyec Györgynéhez vezetett. Ö a csoport legidősebb tagja. Éppen frissen mosott ruhát teregetett az udvaron. Fürge léptekkel és tréfás szavakkal sietett felénk. A kényelmesen berendezett, meleg szobában, kályha mellett ülve beszélgettünk időjárásról, munkáról, életről.- Már ilyen öregek, mint én, meleg kályha mellett. ülve munka nélkül is eléldegélnének — mosolyog Hronyec néni és kényelmesen terpeszkedik el a puha karosszékben. — Majd meglátjuk, hogyan fog beszélni, ha beköszönt a tavasz! — nevet rá huncút mosollyal az elnök. Hronyec néni csak mosolyog. Csak amikor kikísért minket, kiáltja utánunk a kiskapuból: — Bárcsak már megkezdhetnénk a vetést, meg az ültetést! Az utcát felverte az elnök szívböljövő, harsogó kacagása. — Ilyenek ők mind! Pihenésről beszélnek, s közben alig várják, hogy vidám csoportokba verődve újra kimehessenek a földekre! Elárulhatom, hogy a kukuricán és cukorrépán kívül már minden terményből elértük az 1960-as évre tervezett hektárhozamot. A község szélén lévő gyárból vegyianyagok fojtó szagát hozta felénk a 'szél. Ott dolgoznak az EFSZ-ben dolgozó asszonyok férjei. A község túlsó szélén, dombok tövében, baromfitelep épületei emelkedtek. Oda igyekeztünk a hófedte úton. — A munkaegységek felét a tyúkfarm jövedelméből fedeztük — mondta Bakó elvtárs, ahogy egymás mellett lépegettünk a mezei úton. — Tavaly az előírt 16 900 tojás helyett 81 ezret adtunk a közellátásnak. Jelenleg 888 tyúkunk van. Darabonként 118 tojást adnak évente. A terv 80 darab — jegyezte meg úgy mellesleg, de látszott rajta, hogy nagy fontosságot tulajdonít ennek a ténynek. A baromfinevelés kifizetődik, s ezért ebben az évben hat ezer kiscsirkével gyarapítják az EFSZ vagyonát. A baromfitelepen Hunyák Istvánné és özvegy Bércé Lászlóné baromfigondozók fogadtak minket. Nehéz leírni azt a nagy örömet és büszkeséget, mellyel birodalmukat mutogatták. A sok fehér tyúk és kakas csak úgy hemzsegett az udvaron. Még útba ejtettük a disznóólakat is, ahol éppen nagyban folyt a déli etetés. A tervezett 162 sertés helyett 218 nyüzsgött mohón habzsolva az etetők körül. Itt Is az asszonyok uralkodnak. Csak a szarvasmarhák gondozását bízták férfiakra. Kedves, dolgos és összetartó családot alkotnak a gömörhorkai EFSZ tagjai. Az embernek szinte kedve támad ott maradni közöttük. Gajdács Irén Farkas Béláné, Kerepes Lászlóné és K. Tóth Sándorné sertésgondozók kedvtelve figyelik véden- I ceik jó étvágyát. Hunyák Istvánné és özv. Bércé Lászlóné baromfigondozók ellenőrzik a fészkeket.
