Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-03-01 / 5. szám

„Hívom az élőket, siratom a halottakat, megtöröm a villámokat“.

Schiller .,Harang“ című poémájának sorai jutnak eszünkbe, ha visszagondolunk a második borzalmas világháború befejezésére. Hívtuk, kerestük azokat az élőket, akik pincékben reszkettek hónapokon át, akik a koncentrációs táborokból emberi árnyként tántorogtak haza. Sirattuk a hősöket, akik elestek Ukrajna mezőin, Sztálingrád alatt, Budapest. Prága, Berlin utcáin és Párizs barrikádjain. Sirattuk azt a 12 millió nőt és gyermeket, akiket a náci fenevadak csizmái tapostak a tömegsírokban. Örömujjongással üdvözöltük a szovjet hősökéi, akik megtörték a fasizmus villámait és megszabadították tőlük a sokat szenvedett emberiséget.

1945 március 8.-án fogadalmat tettünk, hogy e borzalomnak, gyásznak nem szabad többé megismétlődnie. Sajnos azonban, mint az éjszaka visszatérő árnyak, —amiket, úgy éreztük, végleg elűztünk — felbukkanok Európa egén. Ezek az erők szeretnék megismételni a szenvedések. a könnyes fájdalmak időszakát. Ismét szöszeikre állnak a háborús bűnös náci tábornokok, Peters doktor, a deportáltak ezreit legyekként elpusztító ,,Cyclon B“ gáz atyja, újra mérget kever. Bonn és Washington új fegyverekkel akarja megismételni HirosMmát és Nagaszakit. A trónjukat vesztett aranyborjú imádók mozgolódnak, főszerepet vállaltak a békés élet megzavarására. Ismét hívják, keresik gyermekeiket a magyar anyák és siratják halottaikat az egyiptomi és algériai asszonyok, családok.

* & *

A világ összes assza