Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-02-15 / 4. szám
Trutnyova: Al сища Mint vidám hal úgy ficánkol A sugár; a hó csorog ... Ki az, aki reggel jókor Bölcső felett mosolyog? S aki hosszú éjszakákat Virraszt át türelmesen S nagybeteg kiesi fiának Énekelget csendesen? Megy a tavasz. Nyár jön. S szinte Még el se múlott a láz: Legelső lépéseinkre Kinek a keze vigyáz ? Olvad a hó s újra száll, Imii, Majd tavasz jő s újra tél — Ki az, ki nekünk hazáról A legelőször mesél? Könyvet olvas, nem hiába. S ha eljő az ideje, Kisfiát az iskolába Reggel ő vezeti be. Tlfleg&petés édesüriyéirifaidk Március M-án ünnepeljük a nemzetközi nőnapot. Nekünk, gyermekeknek, a nemzetközi nőnap alkalmából hálával kell megemlékeznünk a számunkra legdrágább asszonyról, édesanyánkról, 8 arra kell törekednünk, hogy őt hálánk jeléül valamilyen csekélységgel meglepjük, A legnagyobb őrömet olyan ajándékkal szerezhetjük neki, amelyet részére mi magunk készítettünk, mert ebből azt lát-16 ja majd, hogy munkára való nevelése magvai termő talajba hullottak, s hogy őt saját munkánkkal akarjuk megtisztelni. 1. Ha otthon kissé körülnéztek, bizonyára találtok maradékokat valamely öreg kockás terítőbál. Ilyen térítőt kicsi, egyenként 30 x 30 cm nagyságú terítőcskékre szabdaltok szét. A széleiket kirojtozzátok, s mindegyiknek a sarkába száröltéssel kivarrjátok édesanyátok monogramját. Így csészék vagy tányérok alá. ízléses terítócskéket nyertek. 2. Lenvászon maradékból (lásd az ábrát) tnskáeskákat varrunk. Ezeket kézzel szépen összevarrjuk és köröskörül kivarrjuk. Ezeket a táskácskákat azután anyuka arra használhatja, hogy beléjük hajkefét vagy más ilyen apró tárgyakat tesz, amelyek egyébként szabadon hevernének a szekrényben vagy a toalett-asztalkán. 3. öreg vászondarabkákból különböző nagyságú szatyrocskákat varrunk. A nyílás szélébe pántlikát húzunk, hogy vele összehúzhassuk a szatyor nyílását, s kivarrjuk anyukánk nevének nagy kezdőbetűjét. Ezek a szatyrocskák azt a gyakorlati célt szolgálják, hogy beléjük a konyhában különféle szükségleti tárgyat vagy élelmiszert tegyünk, pl. lisztet, szárított zöldséget, stb. Az egész készlet kb. ö—S darabból álljon. 4. Kis asztali vagy fali öröknaptárt készíthetünk a mamának kis darab furnírdeszkácskából, amelyre kapcsolószögekkel kéregpapírból kivágott négy korongot erősítünk. Az alsó korongot 12 részre osztjuk, s az egyes pontokat vonallal kötjük össze. Ezekre a vonalakra merőlegesen nyomtatott nagybetűkkel ráírjuk az egyes hónapok rövidített neveit. A baloldali korongot 3 részre osztjuk, s a vonalakra merőlegesen ráírjuk ezt a három számjegyet: 1, 2, 3. A jobboldali korongot 10 részre osztjuk, s hasonlóképpen írjuk rá az 1-tól 9-ig terjedő számjegyeket és a 0-t. Végül a felső korongot 7 részre osztjuk s ráírjuk a hét egyes napjainak nevét, pl. PÉNTEK. A korongok kissé túlnyúlnak az alapzat szélein. Az egészre kapcsolószögekkel egy fedőlapot erősítünk kéregpapírból, s ezen úgy vágunk ki ablakocskákat, hogy bennük a korongok forgatásánál megjelenjenek az egyes feliratok, t. i. a hónapok és a napok nevei és a dátumok. H. Zs.
