Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-12-15 / 24. szám
Látja, kedves Laci, magához őszinte vagyok . . . Szóval ezért, küldtem el a háztól a Pétert. Tudtam én, hogy a kislányom nem lehet boldog ilyen férj mellett. Az én kislányomnak meleg családi otthon kell. S olyan férjjel, aki állandóan utazik, télen-nyáron csak járja a vidéket, telefondrótokat ellenőriz, meg az oszlopokra mászik, miegymás, azzal nem lehet családi otthont teremteni . . . Na látja, ezért küldtem el. Pedig nem mondom, rendes gyerek volt, komoly, nem lyukaskezű, 'tanulni is akart és szerette a kislányomat, lehet is a Lilikét, maga tudja —- de gondoltam, ilyet azért minden ujjára kaphat a lány. Azt kérdezi, mi lett a másikkal, a Ferivel? Nézze, én megmondom magának, kedves Laci, úgy szerettem azt a fiút, mintha ón szültem volna. Úgy hozzánk szokott már, úgy kímélt engem, mama így, mama úgy, még a mosogatást is kivette a kezemből, a Lilikének meg a cipőjét is kipucolta. Tud ja, vidéki volt a Feri, szombaton sokszor nálunk aludt a Liliké szobájában, a Liliké pedig, persze bent minálunk. Én éjjel-nappal varrtam, közvetítővel dolgoztam, tizenegy koronát kaptam egy ingért, de abból bútort vettem, öt hónapig jártam utána, senki sem mondaná, hogy állami, gyönyörű leumbinált szoba, mintha csináltatott4 yplfla. ■Viert ahogy megszületett a Lilikcjny, én már elkezdtem a stafírungot készíteni, csak tudja, negyvennégyben, arni^Arfrnenekültünk, ellopták mindenünket, "égy szekér ágyneműt, fehérneműt, hii^v.on négy törülközőt . . . Még a törlőrongy?«* kon is monogram volt! Üjra kezdtéhuhetaz egészet, ne mondhassa senki, hogy Lilikemet egy szál ingben vette el tplijhls/.. És a Feri csoda egy jó fiú volt, igaz, nőn-. dig is mondtam neki, viselkedjél^Űkgtesjw ségesen Lilikemmel, megérdemli aMany; és várja ki türelemmel az esküvőt, addigk úgy is sokat kell tanulnia, mert. harms déves volt a mérnökin, hát előbb légy зп meg az egzisztenciája, semmire méj se házasodhatnak, nem igaz Laci ? És a F iri belenyugodott, hogy v árni fog, szír te naponfp ott volt nálunk, már a családh oz tartozott és a szülei mind küldték falu ól a láda almákat, meg a tömött libát .4 . Másfél évig tartott ez, a fiú úgy vigyázat a Lilikemre, hogy jaj szívem így, jaj szívem úgy, hideg van, húzd a homlokodra a kendőt, vegyél hócsizmát, meleg pulóvert, ha beborult, délben hazaszaladt az egyetemről, hogy mama, adja ide a nájlonköpenyt, futok Liliké elé. Igazén nagyon meg voltam elégedve vele, csak egy kis baj volt, tudja, mert az a Feri gyönyörűen hegedült, és nem szerette a mérnöki pályát, az anyja kényszerítette rá. és képzelje, minden áron ott akarta hagyni a biztos fixfizetést a hegedűért! Hát abba én nem mehettem bele, hogy a kislányomat bizonytalanságba vigye. Mondtam a Lilikemnek: kislányom, ezt verd ki a fejedből, ezt az egyet verd ki. És a Liliké, pedig tudja maga, mennyire imádja a zenét, talán azért is szerette úgy a Ferit, végül mégis hallgatott rám, és veszekedett a Ferivel, hogy ne is gondoljon ilyesmire, mert akkor nem lesz házasság. Pedig tudom, sírt ezért eleget, és könyörgött, hogy tehetsz ilyet, anya? És a Feri is nagyot nézett, amikor a Liliké először előjött ezzel, nem akarta elhinni. mind mondta, hogy komolyan о Ж &лт ш м а лги& м ь akarod ezt tőlem Lilikem, éppen te ki- Aztá/Í^iogy elment az a kassai, Liliké! vánsz ilyesmit? Az én Lilikéin elsápadt, de azért kimondta, hogy igen. ő ezt követeli, különben nem megy hozzá. Ilyen szófogadó az én kislányom. De Feri is olyan jó fiú. hogy megértette, az én lányom nem mehet bizonytalanra, és lemondott a hegedűről. Én meg varr - tam, varrtam, lássa már hét és feles szemüveget viselek, tönkrement a szemem, de nem hagytam magam, összekaparom azt a stafirungat! Na és akkor történt az a szörnyű dolog, amit én tisztára véletlenül tudtam meg. a fiú elmondta egy barátjának, hogy ő most már elvégzi a politechnikát, megesküsznek, de aztán csak tovább folytatja a konzervatóriumot, ő arról nernJtüd lemondani. És hogy LH-ií^iielí ^irea; kell majd értíteie, mert az éleüéröPS^OTLteé^éw ő heK?b<ilouÜúl\ ha петч’пЫтвд^А dűlni. E|,|\ -Szpvajf így akárt. becsapni. NahÄp betgem- •úgy-'eíőitföA. a pulyjyamóreg.'AfcwF kislánvomj^ietével т^*рГ1йь?»п senkU'yíSjX jön csak haza агГа fióökátaLerem a'riyükkát. be nem jj^Ttasfainba többé a lábát. t — ‘.te г Éppen mosogaSRWmjdnlike még nein jfttt/(haza. hát iat < nntry*>óri át az ud \ra«,«ki é/Feri. Gyűrstm végtggondp 1 tan i al'aolgöt, volt klpnuThert áz volt a szn^áse, hrigy elöli!? a kgftjjgí' nfent,, a lépcső^ alatt völt/fgyanis а каппа, megtöltötte' a kiútnáKiés mielőtt /eljött volna, megf locsolta! Hbkortét. AU-fr/rpií rer! К iné/. [<г/ az ti lilákon, ni a képmutató, ked vetít tfcn járt persze, hjogy megkaphassa a lány/! I mai. kifosszon engem, aztán belyvj/ye 'a bVо11уtahmfja. Na -meg&lli. az /п/к\н lánycn^Hiem lri^őtTbegWűsTéón. [пятая/ pénzen tartani! ,'h /\-. ..Amikor Aitfföh, hogy^íezifcsó^elK. marna.. .-^-Togta volna' a> gf^SerníitT hogy _í»egcsdKolja jltóktenHf от, iiioiidlftíj nékL Feri úryfnagából etegepv/'an, mmm (dérit tudok,/ ne is tagadja. pusztuljoRjtv4 háztól, de ú'íjgtőn. és vegye tudomásulV a lányom ríem megy prímáshoz feleségül1 Aztán a Feri nem jött több&fete^—te ./Eltelt vagy nyolc hónap, akkoc''köve/t- ItVímTtteankó. Nagyon rendes л/^Jaki volt. Pártolt)! nr-is^ de megtudteH^Kogy az alja verte4 fek'SégéL^jFrfíí^moAdtam Li ikémnek, fújgy ilyen emberre nam bizhal - ja az életév-ki tudja, mikébjátott ez o< thon, biztosan pAk olyan leszv Efeldte n Jankót, mert agj'n lányomnak nem lebpt akói milyen .férje. igaz*e^Jvedvés Ljici ? És akkor jött Engelbert- Ivarjai, produkciós főnök a filmgyárban. De harminchárom éves, és mondtam Lilikének, hogy milyen hibája lehet annak a férfinak, aki harminchárom éves koráig nem kapott magának feleséget! Persze, eltanácsoltam finoman a háztól, mert nekem minden kincsjtm, virágom a Lilikem, az úristen azért adta nekem, hogy vigyázzak a boldog« gára. Eg v ideig aztán egy kassai fiú járt hozzánk akit Liliké a Tátrában ismert meg. az meg olyan furcsa ember volt. sose viselt nyakkendőt és mindig a Csurcsilt szidta, mind csak efféléken járt az esze, nahát ki nem állhattam. Képzelheti, milyen élete lett volna az én kislányomnak eg v ilyen férfi mellett. Igaz, Liliké egyiket se szerette. Jankót se. Engelbert Karcsit se, pedig az produkciós főnők, de a Liliké egyikkel se törődött. senkivel sem barátkozott többet, örültem is neki, az én kislányom jól megválogatja majd, hogy kivel áll szóba. Csak hazajött délben, bekapcsolta a rádiót és leült kézimunkázni. Mert tudja, vettem neki rádiót is a varrásból. Tízig, tizenegyig, sokszor tizenkettőig ott ült mellette és készítette a stafírját ... És a rádióban mindig csak a hegedűszót szerette, azt kereste mindig. Egyik este, úgy fólnyolc körül, már sötétedett,, egyszer csak sikoltást hallok, csörömpölést, puffanást, jaj istenem, mi történt, hát beszaladok és az én Lilikem ott fekszik a rádió előtt, a váza darabokban a földön. Szent isten, Lilikem elájult! Gyorsan kigombolom a blúzát, szaladok vízért, locsolom az arcát, volt egy kis szalmiákszeszem, gyorsan az orra alá. végre pillogni kezdett. . Látja, micsoda ijedelmen megy keresz-Hjl az anya, aki így szereti a lányát. Szóvá! felébredt. Kinyitja a szemit és potyogni kezdenek a könnyei, csorognak I kicsi arcán, majd meghasadt a szive. És közben olyan szép zene szólt, tud-T-~NtiJTjte..-- mj történt, mit gondol? Hát a Frtá-testsíott a rádióban. Bemondták a nevű J at tói ájult el az én Lil ikem. Én nem tufitiarií. de mindig csak azt leste a rádiói ál, ezért ült minden nap a rádiónál hat hét órát a szobában, még a sarki '-boltba i e tudtam soha elküldeni délután. \а; í ly Wolt . Éfs most már nyolcadik éve, hogy Líliké/n nem látta Ferit, de hiába. Nem tudta yffelejténi . j. . Amikor láttam ezt a nagy /■izeretetit, utána érdeklődtem a Ferinek, és megtudtam, hogy nemcsak muzsikus, hanem tanár is, összesen 3200 fixe van havonta, hát gondoltam, ez mégse olyan "fiSsfc dolog, vettem a tollat, látja, jiogV meg tud alázkodni egy anya, és ymeMtam neki, hogy jöjjön eí bocsánatot Atejßi, én megbocsájtok. tz tavaly' júliusban volt, de nem jött rá (Feriimi válasz. A Lilikem meg minden паю várja a levelet . . . Hát, megérdemlik e/.tj a nagy szeretetet ezek a gonosz férfiaM? . . . Nahát,, látja. ezért jöttem magához. ezért ültem vonatra, mert a Feri itf van ebben a városban, maga ismeri, tudom. Menjen, beszéljen vele, szidja jól öss^e, hogyis hagyhatta ott ilyen csúful ai én Lilikemet és mondja meg neki, hogy a "mama várja, mindennap várja és az öntözőkanna most is ott van a lépcső matt. Ugye megteszi, kedves Laci? Látja, Liliké már harminc éves, hat éve nem lépte át férfiember a házunk küszöbét, csak a tejes. Tudom, maga jószívvel van irántunk, és nem haragszik, hogy annak idején elküldtem magát is a háztól, hi szén nem volt még egzisztenciája,, aztán a maga pályája tudja milyen, fordul a kocka, és akkor mi lesz magával? Szóval menjen, beszéljen a Ferivel, mondja meg neki, hogy Huber néni, aki csak a lányának él, és aki mindig mindent megtett az ő Lilikéje boldogságáért s vigyázott tisztességére, —- mert akármit is mondanak maguk, ez a legfontosabb, az én lányom tiszta, mint a pohár, ezt még fiií meg nem csókolta, —- szóval, mondja meg neki, hogy Huber néni várja és megbocsát neki . . . Bodor Pál
