Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-12-15 / 24. szám

Ez év december 30.-án ünnepli a Rónáin Népleöztáreaság kikiáltásának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból mi is szeretettel köszön tjük Románia dolgozóit és megkezdjük munkatársunk romániai riportjának közlését.

Néhány perccel éjfél után értünk Románia földjére. A vonat hangos zakatolása, éles sípolása felzavarta az alvó városok, falvak békés álmát. Homályos körvonalak bontakoztak ki az éjben, és Kolozsvárt is még a hajnali derengésben leptem meg. Megérkeztem kincses Kolozsvárra.

Igen, ilyennek képzeltem mindig. Macskaköves utcáival, régi templomaival, történelmi nagy napok emlékét őrző házaival, utcasoraival. Mert bármerre is jársz, mindenütt a múlt akad utadba. Erdély története elevenedik fel minden lépésnél. Itt egy emléktábla Mátyás király szülőházát hirdeti, egy másikról leolvasod.

/. A kolozsvári Szent Mihály templom előtte, a Mátyás szobor

2. Az Egyetemi Könyvtár épülete

3. Kása Huba Ferenc szobrászművész a Mária-szobrot restaurálja

4. A Viktor Bábé« román tannyelvű egye tem olvasóterme

'cfállfiiCA /£&ßo'

hogy itt szállt meg Petőfi. A Bethlen bástya a restaurátorok keze nyomán ifjodik meg — és mindezt csendben, fenséges nyugalommal őrzi Fadrusz János lenyü gözően szép, daliás Mátyás lovasszobra őrzi a régit és csodálattal szemléli az újat a körülötte zajló életet. Mert a mozgal más, lendületes munka, a pezsgő élet jeleit viseli magán a kétszázezer lakosú erdély város, amely'et

a diákok és a kétnyelvű kultúra városának

neveznék. Európában egyedülálló kétnyelvű egyetemével,'színházával és operájával, rengeteg diákjával. A Viktor Bábes román tannyelvű egyetemnek 3150 diákja és 1200 távhallgatója van. Ebből 1567-en laknak diákotthonban. A hallgatók 54 százaléka leány'.

Együttműködésünk a magyar egyetemmel igazán nagyon jó biztosít dr. Cimpianu Virgil prorektor, és első bizonyítékul máris hozza az 1956-os évkönyv közös kiadványát. De nemcsak ez tanúsítja a közös munkát. A két egyetem vezetősége kéthetenként ülésezik, és együtt oldják meg közös problémáikat, fis nemcsak a tanárok, hanem a diákok is megtalálják a közös hangot, valamint a sport, szórakozási és tanulási lehetőségeket. Erről már a magyarnyelvű Bolyai Egyetem főtitkára, dr. Gellért István mond néhány szót. Az egyetemi év megnyitásakor kölcsönösen üdvözlik egymást a két egyetem diákjai. Nagyon jó kapcsolatot hoznak létre a közös kirándulások, sport- és kultúrműsorok, nem is szólva az egyes karok és évfolyamok együtt rendezett szombat esti szórakoztató estéiről, ahogy ők nevezik elvtársi összejöveteleiről.

A kolozsvári Bólyai Egyetemnek matematikai, kémiai, természetrajz-földrajzi, jog- és közgazdaságtani, nyelv- és történettudományi kara van. 1200 rendes és 1000 távhallgatója van, s ezek 72 °/„-a ösztöndíjas. A hallgatók több mint fele leány, és a katedrafőnököknek is 40—45 %-k nő. Érdekes az is, hogy a legtöbb jelentkező a jogi karon volt, mert ezen a téren nagyon széleskörű elhelyezkedési lehetőség nyílik különösen közigazgatási vonalon. Ugyanakkor azonban a jogászok 80 °„ -a munkás- és paraszti származású.

Sokáig elüldögélnénk a két egyetem régi falai között és hallgatnánk a diákélet kisebb-nagyobb problémáit, hallgatnánk annak a regéjét, hogyan tanul, sportol és szórakozik együtt a román és magyar egyetemista és szépen, nagyon szépen szeretnénk megénekelni azokat a tanáro kát és diákokat, akik megértették Ady mondanivalóját: „A Dunának. Oltnak egy a hangja.“ - De ez a hang már nem a halk, halotti hang, hanem a diákság kö zös, baráti szövetségének élő, erős vissz hangja.

A magyar színházban

Tamás Gáspár, a Móricz Zsigmond tér metű és arcú, közvetlen modorú színház igazgató várt bennünket. A 48 tagú tár sulat 10 éve élvez bőkezű anyagi támoga tást az államtól, és a színház 165 éves fennállása óta ez a tíz év az, amikor egyetlen gondjuk csak a művészi ténykedés. És ennek becsülettel igyekeznek eleget tenni. Műsorukban a nemzeti hagyományok fejlesztését tartják szem előtt és mind erősebb hangon szólal meg a szocialista kultúra színpadjukon. Színészutánpótlásról a marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola gondoskodik, nagyobb probléma a rendező utánpótlás. A hazai magyar drámaírás is megindult — állapítja meg elégedetten Gáspár elvtárs. A Nagyszínházban évente 8 bemutató van. Vidám Színpadjuk hetenként háromszor játszik. A most alakuló Kamaraszínház négy éves terv szerint játszik majd, Sophoklestől Bertolt Brechtig fokozatosan megismerteti a közönséget a világirodalom drámaíróival. Nagy cél-