Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-12-15 / 24. szám

a cSzlovák elemzett Qóanáeé elnökét 70, éfuiletéénaptfa alkalmakéi Frantisek Kubac elvtárs szegény munkáscsalád kilencedik gyer­meke,. Nehéz, küzdelmes élet után jutott el Szlovákia legmagasabb állami funkció­jába. A fiatal építőmunkás, majd cipész már IS éves korában, 1905-ben a szociál­demokrata párt tagja és minden időben tudta, hogy hol az ő helye. 1921-ben a hal­­obiul> marxista Lubohfia-i kongresszuson már részt vesz és 1922-ben már a Szlová­kiai Kommunista Párt titkára és 1929-ben a kassai, kerület kommunista képviselője. A munkásmozgalom ismert és népszerű alakja volt. A munkásosztály érdekeiért minden gazdasági és politikai harcban részi vett. I 'Időzték, büntették, azonban osztálya és pártja iránti hűségét a, börtön és nélkü­lözések sem ingatták meg. 1935 ben a Szlo­vákiai Kommun ista Párt szenátora. Ezen a helyen szálka volt a kapitalista parlament szemében és a hlohoveci nagy demonstráció után megfosztották mandátumától és 6 havi börtönbüntetésre Ítélték. .4 fasizmus idején illegálisan dolgozott. Karol fíacilek elvtárssal titkos beadón össze­köttetést tartott lenn. .4 Szovjetunióval kö­zösen szervezték az illegális nemzeti bizott­ságokat és részt vett a felkelés előkészítésé­ben. Majd amikor átmenetileg a szlovák nép hősies ellenállását elnyomták, Petrov őr­nagy partizán csapatában harcolt. 1945. év márciusában, a fronton áttörve, Kassán az első kormány megbízására Nyugat-Szlová­kiában ’megszervezte a nemzeti bizottságokat. 1950-től a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke. Kívánjuk. Frantisek, Kubáé elvtársnak. hogy egészségesen, fiatalos aktivitással még sokáig dolgozzon a nép javára. Frantisek Kubac elvtárs a szlovák nép hű fia, azonban a csehszlovákiai magyar dolgozók is épp oly szeretettel és bizalommal zárták szívük he <?щуМ1 a múlt boncaiban — együtt az építéáben. Kosut és Diószeg vidékén akkoriban a diószegi cukorgyár mágnásai voltak az urak. A környéket körülölelő termékeny föld a cukorgyáré volt és a környék föld­művesei ott görnyedtek, verejtékeztek a földeken, hogy a cukorgyár mágnásai mi­nél több hasznot zsebeljenek be. A vidék dolgozói 1921-től kezdve kitartó szívóság­­ga) harcoltak a bérjavításért. Rzek a sztrájkok, amelyek valóban csak a mindennapi betevő falatért foly­tak. az évek folyamán a Csehszlovákiai Kommunista Párt körültekintő és alapos szervező munkája révén jelentős munkás­mozgalommá fejlődtek. Kgvre öntudato­­sabb formát nyertek és egyre komolyabb eredményeket értek el. 1931-ben a kosuti földművessztrájk jelentékeny béremelést ért. el. amit a munkaadók május 22-én szerződésileg aláírtak. Oly eredmény volt ez, amit a munkások meg akartak ünne­pelni és május 25-ére hívták össze a gyű­lést a kosuti Kő-térre, hogy meghallgas­sák Major elvtárs, akkori kommunista képviselő ünnepi beszédét. A gyűlést azonban a hatóságok betil­tották és a végzést a gyjilés napján, pün­kösd hétfőjén kézbesítették a rendezőség­nek úgy, hogy lehetetlen volt kiértesíteni a környék dolgozóit a gyűlés betiltásáról. Nyilvánvaló, hogy a hatóságok ezt előre megfontolt szándékkal tették. Kosut és Hegy dolgozói tudniillik ezen a pünkösdi hétfőn arra lettek figyelme­sek, hogy idegen csendőrök cirkálnak a faluban. A falu népe természetesen egyet­len percig sem hitte, hogy ebből komo­lyabb baj származhat. A falu dolgozói tehát Hegyről a kitű­zött időben Kosutra indultak, hogy részt vehessenek a gyűlésen. Útközben egy héttagú csendőrcsoport megállította őket, de miután az egyik csendőr pár szót vál­­tbtt Major elvtárssal, tovább engedte őket útjuk"!!. Ám a csendőrök azért jöt­tek ily felkészültséggel, hogy előre meg­fontolt szándékkal vérbefojtsák Hegy és Kosut földhözragadt népének keservesen kiharcolt győzelmét. A. vérfürdő és merénylet a dolgozók ellen tökéletesen sikerült, Jánosi csendőr­főhadnagy anélkül, hogy oszlásra szólí­totta volna fel az egybegyűlteket, csend­őrökkel kordont vont köréjük és mintán Majort, az akkori képviselőt, kardja mar­kolatával egyszerűen leütötte, a felelje siető elvtársakat, akik Major elvársat talpra akarták állítani, a megadott jelre a csendőrbanda golyózáporral fogadta. Ott a helyszínen roskadtak össze a ma­gyar dolgozók legjobbjai, csak azért, mert segíteni akartak elvtársit kerti, aki meg­győződéssel harcolt a szocializmusért, a dolgozók igazságáért. JKajú-i 7étoán datáló 70 éaeó /“1 pítő életünk útján haladva szükségszerüen visszatekintünk a kapitalista rendszer i megdöntésére irányuló harcok és megmozdulások eseményeire. Erőt, tudást J merítünk belőlük. Melegség járja At'szívünket, amikor azon elvtársak munkájáról olvasunk vagy hallunk, akik összenőve munkásosztályunkkal tehetségüket, munkájukat fenntartás és megtorpanás nélkül a dolgozó nép szabad élete kiharcolásának szentel­ték. A párt bű katonái voltak és életük, testi ' épségük kockáztatásával mindenkor a munkásosztály ügyét szolgálták. Ezek közé tartozik Major István elvtárs, a Cseh­szlovák Kommunista Párt képviselője a polgári parlamentben. Meggyőző szavai, kellemes hangja minden dolgozó szívéhez és értelméhez megtalálta, az utat. így volt ez a sztrájkok, demonstrációk és szervezések idején és így hallgattuk a moszkvai leadóhói hangját a fasizmus évei alatt. Mennyi erőt, biztatást, derűlátást keltettek szavai. A múlt évi magyar ellenforradalom, idején, amikor — ha rövid, időre is dühöngött a fehérterror Magyarországon, mint a Csehszlovák Köztársaság magyarországi nagy­követe úgy állt helyt és úgy segített a nehéz napokban, mint ahogyan a pártmunkában. a munkásmozgalomban edzett régi, kommunistához és igazi pwoletárinternacionalistií­­hoz illik. Melegen köszöntjük őt, és jó egészséget kívánunk neki! 3

Next

/
Thumbnails
Contents