Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-12-01 / 23. szám
Kedves barátnőm, í,enoeska: Ne haragudjál, hogy már olyan rég nem írtam. De most valami nagy fordulat történt az életemben! Emlékszel, ott az állategészségügyi tanfolyamon egyszer ellátogatott hozzánk a művészeti osztály ról egy pápaszemes öreg, aki azt mondta, hogy konfliktusok nélkül nem élet az élet. hogy anélkül olyan az egész, mint a vigasztalan, szürke őszi égbolt. Megmondom neked. Lenoeska. az én életemben most több a konfliktus, mint kéne. Hát ott kezdem, hogy megnéztem a Mezőgazdasági és [pari Kiállítást Moszkvában . . . Leírni sajnos nem .tudom Nincs hozzá elég tehetségem. De, ha majd találkozunk, három nap egyfolytában beszélek róla. Ahogy visszaérkeztünk Moszkvából, az volt az első, bementem a kolhozvezetőségre. az elnökünkhöz. Persze. Te nem ismered őt. Rendes ember, a gazdasághoz is ért. csak az a baj. hogy folyton azt képzeli, hogy valami zászlóalj parancsnoka, Egyébként szegről-végről rokonom is a nagynéném révén, de azért csak megkritizálom . . . Nyikolaj Fagyejevies mondom neki, most hét láttuk, milyen tejgazdaságok vannak szerte a kolhozokban. Gépesítsük mi is teljesen a munkákat De ő csak olvas tovább valamit az asztalon. úgy tesz. mintha meg se látna. Arra még egyelőre nincs fedezetünk jelentette ki végre. Ismersz. Lapocska, milyen a természetem, egyszerre kirobbanok. De „Pabjedára“ arra van fedezet ! mondom. A külső irodában valaki elnevette magát. A mi jő elnökünk erre felugrik a helyéről és az asztalra csap. Korai még, hogy a kolhozvezetőséget kioktasd! Eredj, csináld a dolgodat! Jobban tenné, elnök elvtárs, ha udvariasan beszélne a kolhoz tagjaival. Persze, több se kellett Nyikolaj Ka gyejevicsnek. ki nem állhatja, ha valaki ellentmond neki. Kicsoda vagy te, mit gondolsz ? Gyere, ül j a helyemre, aztán csak dirigálj. Úgy gondolom, a kolhozban nem dirigálni kell az elnöknek, hanem kötelessége meghallgatni a tagság véleményét is. Az én véleményem pedig az. ha egyszer ilyen túl okos vagy, tedd le a fehér kötényt, aztán eredj burgonyát kapálni. Rendben van mondom . ha így áll a dolog, elnök elvtárs. akkor ebből konfliktus lesz. Mikor kiléptem az elnöktől, úgy éreztem: ha most belómköt valaki, olyat mondok neki . . . Hát ki kerül elém? Aljoska. ő is akkoriban érkezett haza. Uj kezeslábas volt rajta, a szája sarkában cigaretta fityegett. a baja lobogott a szélben egyszóval csinos volt. A szívem rögtön rákezdta: kop-kop-kop . . . De közömbös képet vágtam, és elmentem mellette. Eszembe jutott, hogy télen a szilveszteri bálon egész éjjel Nyurávai táneolgatott, a faluszovjet könyvelőjével... Hazamentem, s mindent elmondtam anyámnak és itt is csak konfliktus. Sápítozni kezdett a mama: Hát így kell beszélni az elnökkel! Egy rokonnal? Ha személykocsit vett magának, az ő dolga. Minek hozakodtál elő vele! Azt hiszem, jobb lesz, ha átmegyek a boltba, hozok egy félliter rumot. aztán meginvitálom egy kis hiísosderelyére . . . fin ebbe nem egyezem bele hangoskodom —, és a konfliktust tovább tartom. Azt akarom, hogy a mi istállóink is olyanok legyenek, amilyeneket a kiállításon láttam! Annál alább -nem adom én sem. Elmúlik egy nap, két nap. egv hét. s látom, hogy hiába beszéltem az elnökkel. Fogtam hát magam. írtam a faliújságba egy cikket és rajzoltam hozzá egy karikatúrát: a mi Nyikolaj Fagyejevicsünk éppen a „Pabjedában feszít, a tehenek meg nézik és azt mondják: ..Ni csak. itt szalad a mi vízvezetékünk, meg az önműködő Hatónk." Alighogy kifüggesztettük a klubban a faliújságot, úgy jött a nép megnézni a rajzot, mintha gyűlést hirdettek volna. Aljoska így szólt hozzám: Jól tetted, Sára . . Kitűnő cikk. hát még a rajz! Gondoltam magamban: estére már biztos eljön, hogy táncba hívjon. Odaültem az ablakhoz egy könyvvel . . . Olvasok, várok egy órát, kettőt, de csak nem jött. Aztán egyszerre csak látom, hogy már régóta fordítva tartom a könyvet. 16 t egnap aztán mégis csak eljött az tállóba. Hímezett, hámozott egy darabig, aztán . . . Várjál egy kicsit, Lena, valaki kopog az ablakon, biztos ó az . . . Szándékosan úgy teszek, mintha nem hallanám. Hadd kínlódjon egy kicsit. Megint kopog. Igen óvatosan, mert, tudja, hogy nem szeretem a dorombolást . , . Most megyek, kinyitom, aztán majd később befejezem a levelet . ■ Kedves Lenoeskám, bocsáss meg, hogy néhány héttel későbbre maradt a befejezés ... De közben annyi minden történt, nem jutottam hozzá! A cikkem meg jelent a kerületi lapban. De nemcsak én fogtam hozzá a bírálathoz, hanem ügy szólván mindenki, aki velünk volt a kiállításon. Régebben a gyűlések végén az elnök nyugodtan feltette a kérdést: kinek van hozzászólása? Ritkán volt jelentkező. De most a hozzászólások végén alig győzi inni a vizet az elnök. Hamar oda vágják neki: „Ebben, meg ebben a kolhozban ilyen, meg ilyen eredményekre jutottak, fis milyen gépeik vannak! Főleg azért, mert a vezetők vonzódnak и tudományhoz, törődnek a gépi felszerelés korszerűsítésével! ‘1 Látod, mennyi haszna van a kiálJí fásnak?! Már meg is kezdték a viz.vezetékcsövek lerakását , az istállóban szerelik az önműködő itat ókat. A mi jó Nyikolaj Fagyejevicsünk. mihelyt meghallja a hangomat, már fogja is be a fülét és panaszkodik, hogy nem bírja idegekkel a nagy hajszát. Már kétszer voltam a kerületnél, Aljoska vitt be a motorkerékpárján. Tudod, egészen bele szokott a rendbe a fiú amit mondok, azonmód meg is teszi. Tegnap este valahogy sápadtan jött be hozzánk. Hallgatott vagy egy fél órát, hebegett, dadogott valamit a boldog élet rő), de én úgy tettem, mintha egy szót sem értenék belőle. Egyszer csak nem győztem tovább a váráét és mellének szegeztem a kérdést: Hallgass ide, Aljoska. Meg tudod nekem mondani kereken, mikor lesz az. esküvőnk ? Erre még jobban elsápadt, de már értelmesen válaszolt: Legyen egy hónap múlva. Erre én: Legyen egy hét múlva. Egy-kettőre megjött a színe ismét. Igen ügyes gépész az Aljosa, csak olyan bátortalan, hogy még megcsókolni sem mert. De sebaj. Van nekem merszem, kettőnk helyett is! Tudod, Lenoeskám. én már nem félek a konfliktusoktól. Holnap bemegyek a vezetőségbe és megbeszélem velük az állattenyésztő telep teljes villamosítását annál is inkább, mert most én vagyok a komszomolesoport szervezője! írd meg, kedves Lenoeskám, hát Te miféle konfliktusokkal birkózol. Szeretettel ölel barátnőd: írta: M. Ede! Fordította: Jó Sándor Atekszandru
