Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-02-01 / 3. szám

Szerte az országban az egységes földműves­­szövetkezetekben gyűléseken tárgyalják meg a szövetkezeti tagok az alapszabályok újítá­sait és a miniszterelnök levelét, melyet a szö­vetkezeti tagoknak és az egyénileg gazdálkodó földművesekhez irt. A szövetkezetben dolgozó asszonyok a gyű­léseken kötelezettséget vállaltak a szövetkeze­tek III. Országos Kongresszusának tisztele­tére: Bodolón Fiaskó Anna, Ritter Mária, Krisz­tián Teréz, Lóesa Ilona, Magyar Anna és Richter Katalin kötelezettséget vállaltak, hogy egy fejős tehénre tervezett 1000 liter tejhozamot 1400 literre emelik. Lackó Mária és Lackó István sertésgon­dozók a napi súlygyarapodást, amely a múlt évben átlag 60 dkg volt, fokozottabb gondo­zással 80 dkg-га emelik. 191 q hús helyett 350 q-t adnak be 120 kg-os átlagsúlyban. Szeszta: Németh Margit anyasertésgondo­­zó a múlt évi 11 átlag malac helyett a jövő évben 12-őt választ el. Gazsi Emma, Márts Ilona a múlt évi mun­kateljesítményüket 20 százalékkal túltelje­sítik. Komáróc: A fejőnők közösen vállalták, hogy az egy tehénre tervezett 2100 liter tej helyett a tehenek gondos ápolásával 2200 litert fejnek. Örömmel értesítjük kedves Olvasóinkat, hogy ez év január 1.-tól lapunk nagyobb példányszámban jelenik meg. Kérjük a postahivatalnál vagy a postánál a rende­lést minél tlóbb feladni. Megjegyezzük, hogy az illetékes postahivatalok kötelesek a ren­deléseket elfogadni. Üdvözöljük új előfizetőinket! A szerkesztőség Itf a tanfolyamok ideje Asszonyaink a Nők Országos Konferenciáját előkészítő beszél­getéseken a füleki járásban nagy érdeklődést tanúsítottak a varrási, főzési és egészségügyi tanfolya­mok iránt. Ennek eredményekép­pen Ragyolcon meg is alakult a Vöröskereszt, és 1957. januárjá­ban megkezdődik a tanfolyam. A szervezésben nagy része volt a 70 éves Bracsek Stefániának, aki még ma is dolgozik a járási egész­ségügyi intézet szülészeti osztá­lyán. (Eller Irén leveléből) Ha nem tetszik, írja be a panaszkönyvbe.. Napjainkban gyakran találkozunk ezzel a mondattal. Szinte kísérő jelensége életünk­nek. Rendszerint akkor hangzik el, mikor valamit kifogásolunk, mondjuk, mikor észrevesszük a tejcsarnokban, hogy a kiszol­gálónő újságpapírba akarja csomagolni a brindzát, melynek nyomda festékéé betűi rányomódnak a fehér liptóira. Akkor vissz­hangzik fülünkben, mikor a hentesüzletben tiltakozunk az ellen, hogy az előirt mennyi­ségnél több csontot adjanak a hzíshoz, mikor az üzemi konyhában kifogásoljuk a kis adagokat, az ízetlen ételeket, a piszkos térí­tőkét, ha ugyan ezeket az ,,asztalhuzatokat“ 6 (rfámkáLy-u шд-у Lap&é fjügg-ávigtcidát aáLaátÜLvilz? Füleki olvásónk azzal a panasszal for­dult hozzánk, hogy sehol sem lehet kapni csipeszekkel ellátott függönytartót, (karnizst), külön csipeszeket pedig egy­általán nem. Már pedig minden házi­asszony széppé szeretné tenni a lakását és ennek egyik fontos feltétele a függöny. Csipeszek híján tehát kényszereljárás­hoz folyamodnak — Össze-vissza kötö­zött madzagokkal erősítik fel a függö­nyöket a karikákra. Panaszát továbbítottuk a Kereskede­lemügyi Megbízotti Hivatalnak, ahon­nan a következő választ kaptuk: A vaskereskedésekben kétféle függöny - tartót árusítanak. Az egyszerű gömbölyű rudakat és a laposakat. A gömbölyű függönytartókra a csipeszek segítségével erősítik fel a függönyöket, sajnos azon­ban, az elmúlt évben ebben tényleg hiá­nyosság mutatkozott, mivel a termelés nem teljesítette a kereskedelem szükség­letét. 1957. I. negyedében máris jobb lesz a helyzet, mert a kiszélesített terme­lés fedezni tudja háziasszonyaink igé­nyeit. Ugyanakkor a hálószobákba és ebéd­lőkbe még jobban megfelel o, lapos függönytartó, amelyből minden vas­­kereskedésben megfelelő mennyiség áll vásárlóink rendelkezésére. Ezeken egy vezetőrúd és kis futóakasztók vannak. A függönyre felvarrott kis füleket — amelyeket mosásnál csak ki kell akasztani — ezekre akasztjuk. Ennek a függönytartónak azaz előnye, hogy a függönyöket zsinórral húzzuk szét. nem piszkolódiuik be tehát a kézzel va­ló szabályozóstól. egyáltalán térítőknek lehet nevezni. Ilyenkor vérig sértve érzi magát a kritizált, arca pulykavörös lesz, nyakán megdagadnak az erek és végső ütőkártyaként kivágja az ellen­­tromfot: — Ha nem tetszik magának, sérelmeit írja be a panaszkönyvbe Igen, a panaszkönyv az, amely napjaink­ban a villámhárító szerepét tölti be. Levezeti a felháborodott és vélt jogaikban sértett alkalmazottak indulatát, lefegyverzi a pa­naszokat felsoroló vendégek jogos meg­rökönyödését. A panaszkönyv az, mely porosán, érintetlenül ott fekszik az asztalon és függ a falakon, de melyet már régen nem használnak a panaszosok és nem őriznek ellen a hivatásos személyek, mert ha nem így volna, akkor bizonyára nem. utalnának olyan könnyű szívvel a panaszkönyvre az alkalmazottak, akiknek viselkedése a meg­rendelők, vendégek nemtetszésével találko­zik. A közönség már régen meggyőződött arról, hogy a panaszkönyv megszűnt azzá lenni, amivé szogMista rendszerünk lép­tette elő, hogy az összekötő híd szerepét töltse be a hiányosságok mpíok orvoslása között. Legyünk csakj ászintékjéstegyük fel a kér­dést, vajon ki őrzi ellenig panaszkönyv lap­jain megörökített 'gmnaszbixtcés ki az, aki magára vállálfa (Жкj>jvoHaéán/zk keresz­tülviteléti as ei »z\ amit olyan nagyon jól tutbnrmcu/nvattieuRat felületesen végző alkalrnazjMak^&eJpjtudat ad nekik bátorságd^Moáűho^j^hfoUó mentsvárként ehhez az mondathoz folyamodja­nak: „Ha nenwtetszik, írja be a panasz­­könyvbef^^Bf к A yrTtfllWrlyfffiVf V?ArrK kell, állítanunk тепАеЫе1!щЩ^’\яш§я^11ф>Як1е engedjük meg, hogy semmitmtmd>'> tartozéka legyezi az üzletek, éttermek, vendéglők, üzemi ét­kezdék ЬегепЖШШтШ, паЧшгНнуап eszköz­zé váljék, mely segít a hiányosságok ki­küszöbölésében az eladók és fogyasztók teljes megelégedésére.

Next

/
Thumbnails
Contents