Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-11-15 / 22. szám
ORSZÁGBAN Az egyes beszámolók és hozzászólások a következő kérdésekkel foglalkoztak: az özvegyasszonyoknak nyújtandó pénzügyi támogatás, az özvegyasszonyok foglalkoztatása, a gyermekek felnevelésére irányuló segítség, gyermekvédelmi intézmények létesítése, az özvegyasszonyok helyzete a különböző országokban, a munkanélküliség miatt kivándorolt, apa családjának sorsa, a nők munkájának díjazása stb. Egyes hozzászólók az özvegyasszonyok anyagi helyzetének javítása érdekében törvényes intézkedéseket követeltek, úgyszintén követelték, hogy törvényileg biztosítsák az özvegyek számára férjük keresetének bizonyos részét. Voltak olyan felszólalók is, akik elítélték a gyűjtésen alapuló anyagi támogatást, mivel az ilyen támogatásnak megalázó jellege van. A kongresszuson általában megállapították és a záróközleményben külön is hangsúlyozták, hogy az apa nélkül maradt családok helyzete nagyon súlyos. Ezért az egyes jótékonysági egyesületek igyekeznek helyzetükön javítani. Nézzük meg azonban hogyan? A kapitalista államokra jellemző módon: jótékonysággal, az emberek keresztény és vallásos érzésére alapozott segítségnyújtással, hogy így az elhagyott özvegyek és árvák legalább a gazdagok asztalairól lehullott morzsákat megkaphassák. Hát igazság ez? Ezzel az életszemlélettel találkoztunk lépten-nyomon. Az üzletek tömve vannak jóminőségű árukkal, az elárusítók talán már túlzottan előzékenyek, mivel minden áron el akarnak valamit adni. A bökkenő csak abban van, hogy nem nagyon van kinek. Kevés a vásárló. Az üzletekben kevés a vevő, az elárusítók az üzletek előtt álldogálnak, és a késő esti órákig kínálják áruikat az arrajáróknak. Nemcsak fényes, nagy üzleteket látunk Rómában, hanem kis, szerény boltocskákat is. Gyakran találkoztunk egészséges, erős férfiakkal, akik árujukat kis kofferben hordozták magukkal. Képeslapokat és egyéb apró tárgyakat árultak. A vevő azonban mindenütt kevés volt. Első római esténkén nem tudtuk megállni, hogy meg ne tekintsük az éjjeli, kivilágított várost. Róma szívében, a Piazza Amadeon megálltunk égy ízlésesen berendezett, kereken mozgó kioszk előtt. A tiszta,' zöld leveleken hatalmas sárgáspiros őszibarackok, narancsok, körték, banánok, pompás szőlőfürtök és friss zöld fügék voltak kirakva. A kioszk tulajdonosa egy középkorú, szegényesen öltözött asszony, fáradhatatlanul kínálta gyümölcseit. Megnéztük a gyümölcsöket, és vettünk 380 líráért égy kiló őszibarackot. Egyszerre csak az elárusítónő futásnak eredt, és átszaladt az utca túlsó oldalára. Ott, egy fényesen kivilágított kirakat előtt kisgyermeke — lehetett vagy két éves —- szaladgált, ujjacskáit a fényes kirakatüvegen húzogatva. Gyöngéden magához ölelte gyermekét, és a bódéjához hozta. Leültette a földre, és ujjával magyarázgatta Delegációnk tagjai francia küldöttek társaságában a Nemzetközi Családvédelem Szövetségének Kongresszusán neki, hogy nem szabad erről a helyről elmozdulnia. A csöppség bólogatott fejecskéjével. Mindnyájunknak úgy tűnt, hogy a kicsi már-már elalszik. Önkéntelenül óránkra pillantottunk egy óra volt éjfél után. És ez nem volt az egyetlen gyermek, akit ilyen késő éjjel az utcán láttunk. A kissé nagyobbacska, négy-, öt-, hatéves s ettől idősebb gyermekek már tanulgatták a felnőttektől az elárusítás fortélyait. Néha a gyermekek csak egyszerűen az ember kezébe nyomják a virágot, és azután kezecskéjüket a pénz titán nyújtogatják, esetleg, ha az összeget keveslik, elégedetlenkedve kérnek még néhány lírát. Az alkudozás, a veszekedés, a mindenáron való pénzszerzés és a pénz előtti hajbókolás törvénye uralkodik itt. Sajnos, mindezt már a fiatal gyermekeknek is meg kell tanulniok. Ha van pénzed, éljietsz, ha nincs, el vagy veszve. Az olasz kisembereket, hordárokat, portásokat, pincéreket, kiszolgálókat, a hajó és vonatok utasait, beleértve a kongresszus részvevőit is, élénken érdekli a mi életünk. Amikor megtudták, hogy csehszlovákiaiak vagyunk, elárasztottak kérdéseikkel. Teljesen újdonság, szinte hihetetlen volt számukra, hogy dolgozóink betegségük esetén ingyenes gyógykezelésben részesülnek, és ingyen kapják a gyógyszereket is, hogy az özvegyasszonyok törvényileg biztosított pénzügyi támogatásban részesülnek, hogy a nőknek széleskörű munkalehetőségeik vannak, hogy a nőknek gyermekeik nevelésében bölcsődék, óvodák, napközi otthonok segítenek, hogy nálunk az üzletek nemcsak áruval, hanem vevőkkel is telve vannak, és hogy dolgozóink hazánk legszebb helyeire járnak üdülni. így az igazság tükrében mutattuk be az ottani dolgozóknak mai, örömteli életünket. Az olasz kisemberek barátaink. Békét és,jobb életet akarnak. Ezért fáradhatatlanul keresik a jobb élet felé vezető utat. Hisszük, egyszer ők is megtalálják a helyes és egyetlen megoldási módot, mely lehetővé teszi számukra, hogy napfényes hazájukban boldogan és megelégedetten élhessenek. - Mária Breuciéová A mesterséges hold belső szerkezete-4 gömbalakú test átmérője 58 cm. súlya 83,6 kg. Felső fele, amely egy műanyag lencséből (5) áll, mindig a nap felé fordul. A lencse összegyűjti a nap sugarait (2), amelyek egy napelemet (9) működtetnek. Ez feltölti a két akkumulátort (10). Ez a két akkumulátor látja el a műhold egész mechanizmusát árammal. A műsierek a következő méréseket végzik: A gammasugarak mérése (3), az ibolyántúli napsugárzás mérése (4), az ionizáció mérése (6), a röntgensugárzás mérése (7), a földmágnesség mérése (8), Geiger-féle számláló a kozmikus sugárzás mérésére (12). Valamennyi műszer mérési eredményeit, meghatározott ütem szerint, a mágneses fejen (15) keresztül a magnetofonszalagra (14) viszi át, amelyet a motor és a hajtószerkezet állandó forgásban tart. A magnetofonszalag ezeket az elektromos impulzussá átváltoztatott mérési eredményeket elvezeti egy erős rádióadóhoz (11), melynek az egész szerkezet tengelye í 1) szolgál adóantennául. (Egy szovjet műszaki szaklapból) Tán fél tőlem — szólni sem_ mer? Ne féljen! Szovjet polgár vagyok, kitől — minden ember haladást és békét vár! 5
