Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-11-01 / 21. szám

м V sönd apó Fitc■ Afanaszíj IvanovioH szobájában megbeszélés volt. A voroncovkaiak eljöttek, vá­­lenkáikkal végigcsoszogtak az eresz alatt, komolyan meghajol tak az, ikon előtt, és beszédbe kezdtek. Afanaszíj Ivanovice hallgatott. Gogol regényhősének nevét viselte, de nem ha­sonlított a régi világ földesurára, aki e nevet száz év előtt híressé tette az irodal­mi világban, nem evett kilencszer napjá­ban és pocakja körül nem szaladgált az öregeeske Pulhéria Ivanovna sózott hús­szeletekkel. eperrel töltött pirozskákkal és savanyútejjel, hogy könnyíthessen magán. Az ő Baucisa már rég meghalt, fia pedig valahol a Kárpátokban esett el vagy tán Vilra alatt? Sohasem állapít­hatta meg pontosan, nem is kutatott utá­na. Amikor értesítették róla. elnémult és a csend szétterjedt a, feje körül, mint dics­fény a kopasz védszentek képein. Csönd apónak hívták. Hallgatása mély volt és tiszta. Bölccsé lett. Szívesen hívogatták meg és szívesen jártak cl hozzá is. elbeszélték és megfür­dették gondolataikat a hallgat!) ajkak forrásában, hogy elválaszthassák a sala­kot a. bölcsességtől Hallgatott és tanácsokat adott. Borjak elválasztásánál. Amikor Nyiki for Xyikiforovies rajta kapta lányát a ba­rázdában Mihail. Jevgrafovicesaf. Felhő­szakadásnál. Pünkösd ünnepe előtt, ami kor Vnroncövka népe fenyőgallyakba és virágokba szokta öltöztetni kunyhóit. Terhességben és keresztelőnél is. néma fej hóim tással hagyván jóvá a nevet, nme lyet a szülők gyönyörűnek tartottak, mert maguk választották. így hallgatott és tanácsolt Csönd apó Tegnap, egy hét előtt, egv év előtt. 0e ma nem. * Ma más megbeszélés volt Afanaszíj I va novice szobájában. Véget nem érő. ко moly megbeszélés. Komolyabb mint a te metés. Komolyabb mint az új lovacska Komolyabb mint Dobroljnbov meggvil kolása hét év előtt. ár elmúlt a tavasz és a nyár is. a földről learatták a rossz ter­mést. már lehullottak az első vizes hópelyhek és. megszűr ki­tette őket a gyászos november. Nyolcszor jött ki mostanáig Voroncovká ba Pjotr Andrejevics Holikov, a kerületi párttitkár. Nyolcszor magyarázta el a kóllektivizációt elölről, hátulról, sőt oldal ról is. Beszélt papírral a kezében és papír nélkül is. Nyolcszor nézett a szemekbe, amelyekben egyre nőtt a bizalmatlanság: Miért erőlködik ügy. ha nem akar minket becsapni ? De amikor a beszéd végére ért, ipát- nem állt egyedül. Először Misa állt ki mellette, a komszomolista. Azután Dimitrij Kon sztanty i novies, leszerelt vöröskatona. Nem volt éppenséggel a legszerencsésebb kezdet. A mende-monda azt. tartotta, hogy mindketten kicsapongók. Misa pe­dig féllábbal állandóan távol volt házul ról. De őszig már egész kis csoport vonor­­covkai tömörült Pjotr Andrejevics köré s már nem is szólították alázatosan Pjotr Andrejevicsnek. hanem egyszerűen úg\ mondták: a mi Potyánk. A falu legszegé nyebbjei közül kerültek ki. Volt egy kis földeeskéjük, de a másén dolgoztak Pénz ért. fogatért, szükségben nyújtott köl­csönért. Mindez nem volt sem jó, sem okos dolog és Petya szavai őket érintették legközelebbről. Voroncovká érezte: valami történik Világosan érezte valami új. Valami gya­nús. Véget nem érő és komoly tanácskozá­sokra jöttek össze Afanaszíj Ivanovicsnál és Csönd apó hallgatott a kollektivizáeió ról. iába hallgatott. Semmit sem ha Hlásztak ki hallgatásából. Egy szép napon maga is megértette Kiegyensúlyozott lélekkel nézte a világot és jól ismerte Vonni covkáját. Ez volt tudásának titka. Bólo gat.ott az .élethez, bólogatott a halálhoz ók ez volt a bölcsessége. De most egyszer re csak azt látja, hogy bonyolult lőtt a világ. Valami ismeretlen van benne. Le­het-. hogy ármány, lehet, hogy jó dolog, de még nem intézte el magában. fej­­bólintás nem elegendő. El akarják venni a földeket ? Gépeket akarnak adni? ( .‘sörül apó nem érti egészen. Nyugtalanítják az élet hirtelen bonyo­dalmai. hallgatása mélyéből kételyek tör nek fel és megzavarják csendjének fel színét. Csönd apó nem felel. Csönd apó kérdez. Voroncovkát belepte a hó, aztán meg jött a tavasz. Március elején begördült Voroncovkába az. első traktor és szét fröcskölte a nagy pocsolyák vízcseppjeit. feltúrta a sarat és az olvadó jégszilánko­kat. A templomtéren ott tolongott a trak­tor körül az. egész falu. A szovhoz trakto l istája volt a fő szónok. Utána Pjotr An drejevics beszélt, végül a ljubimovkai szomszéd, egyéves kolhozista,. Felolvasták az írásbeli javaslatot és bizonyítgatták, hogy igazságos. ■мм oroncovka valamennyi kis és középparasztja artyelt alakít, erejüket, szerszámaikat, kocsi­jaikat és igásbai maikat egy gaz. daságban egyesítik; felszántják a mezsgyéket a földeken ; a szántót tiszta, elsőosztályú vetőmaggal vetik be. az egész földet megművelik, egy véka alá valót sem hagynak parlagon, a szovhoz kötelezi magát, hogy segítségükre lesz. traktoraival, ekéivel és aratógépeivel az aratásnál, magot és műtrágyát kölcsönöz nekik és traktorral hajtott cséplőgépet is a cscplés idejére, mindezért az egész ter­més egy negyedrészét kéri . . . Eddig a pontig idegesen és nyugtalanul hallgatják a voroncovkaiak. Most, meg értően mosolyognak. Végre itt a magya­rázat: a termés negyedrésze. Most. már szilárd talajt éreznek lábuk alatt. Most van mire támaszkodniuk és számolhat nak. Segítség a termés negyedéért. n< lám. leikeim. kedvet kaptatok a búzánk ra Nincs ebben semmi titokzatos, nem csoda ez. hanem üzlet. A kolhoz ezzel reálisabb és a gyanakvás határozottabb lesz. A ljubimovkai kolhozista kér szót Nem csalás ez. polgártársak, azért jót tem. hogy megerősítsem nektek, mi is ig\ mosolyogtunk egy évvel ezelőtt, egy bar madot akartak tőlünk és csak kevesen voltunk, akik azt mondtuk: megpróbál­juk. Megpróbáltuk és már a nyáron lát tűk. szomszédok, a jövedelmünket . . A voroneovkaiaknak eszükbe jut. hog\ igaz. amit a szomszéd mond. Az egész kerületben arról beszéltek, hogy milyen termésük volt a ljubimovkai kolhoz parasztoknak ebben a terméketlen esz. tendöhen De , talán ez csak kivétel. Talán éppen az ilyen évben kivétel. Ki tudja, hogyan van másutt Próbálkozza­nak csak az. okosabbak a kolhozzal, ha majd jól megy nekik, még mindig jókor lesz. Csönd apói csak óigy nyeli fülével a sza vakut, szemével meg a traktort ár nem is gyűlés ez. előadókkal Més hallgatókkal. A voroneov kajaknak megoldódott a nyel vük. Ellentmondanak, tiltakoz nak és kérdeznek. A ljuhimov kai szomszéd és a traktorista félmonda tokát kapnak el a voroncovkaiak szájáról és máris válaszolnak A felkavart hangya .bolyból felcsendül a türelmetlen Pjotr Andrejevics hangja: ..Ki van a kolhoz, mellett, polgártár sa к ? A szegények habozva emelik fel kezű két. Misa, a komszomolista. A leszerelt vöröskatona. Meg Csend apó. ..Maga. Afanaszíj Ivanovics . Csönd apó elmondja élete leghosszabb beszédét: ..Nem szavazok Pjotr Andrejevics. csak szót kérek.' ,,Beszéljen Afanaszíj Ivanovics.' ..Sokat kíván tőlünk Pjotr Andreje vice, sokat akar egyszerre. Alig hallót tünk valamit és máris határozzunk. Adjon időt holnapig, meggondoljuk polgártól sak s aztán majd megmondjuk Voroncovká zajosan beleegyezik. Egész nap és egész éjjel tart a tanács kozás Afanaszíj Ivanovics szobájában Csönd apó hallgat, csak igent meg nemet int fejével, Voroncovká fel és alá járkál szobájában és házikója előtt is ember csoportok verődnek össze. Csönd apó nemcsak bölcs. Csönd apónak két. lova is van, meg aztán övé a falu legjobb földje Nem nincstelen paraszt i>. polgártársak. Csönd apó gazda. Reggel a falusi szovjet poros iroda helyiségében a fal közepén Lenin képe a sarokban meg ikon összeírják a kol hoztagok névsorát, és aláírják a szerződést a szovhozzal. Első helyen egy elmosódott ujjlenyo­mat. Afanaszíj Ivanovics aláírása. Ezen a napon Voroncovkában kitört a háború.

Next

/
Thumbnails
Contents