Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-10-01 / 19. szám
(Mr —г—айгетвктакяяя ^^»“■■lägL jäMF% -д> _ *~ eL.-- '4г% sr,; »fcw» Я Яг ^Я^^ jßfr JStr^M^Шг W1' |ИПдДг -CHRISTIANE BARCKHAüSEN Mit lehet három hét alatt Rómából látni? A Kolosszeumot, a katakombákat, a Pantheont és a templomokat ... ez minden turista vágya. Természetesen a római szegény negyedekben is sok turistát látni, akik fényképezőgépükkel felszerelve kóborolnak a keskeny utcákon és hol a „vén olajbogyóárust“, hol pedig az utcákon keresztbefeszített kötélen függő, szárítanivaló fehérneműt fényképezik . . . Lady és Madame, Herr és Signore el vannak ragadtatva a szegénységtől, és hazaérve, lelkendezve újságolják: ,,fj, én igazán megismertem a szegénységet . . .“ Nem tudom, hogy bármelyik amerikai, aki egy-egy vézna, rongyokba öltözött gyermekkel lefényképezted magát: tényleg megismeri-о a szegénységet . . . A mi kis szállodánk Róma egyik olyan részében feküdt, ahol tulajdonképpen nem is voltak nyomortanyák. Rendes, majdnem tiszta, hatemeletes házak népesítették be ezt a kerületet. Hivatalnokok, rnunkáecsaládok laktak itt. Az utca: Via Cola di Rienzo, közelfeküdt a Vatikánhoz. Ablakunk az udvarra nézett, és az egyik napon pillantásom a szemközti ház. (Hómai élmény) nyitottablakú szobájába esett. Nagyon jól megfigyelhettem, mi történik odabenn. Láttam — késő délután volt —, amint a családfő — ruházatáról ítélve munkás —, hazatért. Ügy. ahogy volt. a rozoga asztalhoz ült, amelyen már várta az étel. Minestra volt, spagetti és egy darab fehér kenyér. A három gyerek körülállta az asztalt, és az apa. mindegyiknek odanyújtott egy-egy kanál levest.-m—, zelőtt kilencven esztendővel, 1867-ben / j született Polichnón, a Losonctól T'j északnyugatra fekvő falucskában a szlovák kritikai realizmus egyik jeles képviselője, Boíena SlanHková, írói nevén Timrava. Születésének kilencvenedik évfordulóján emlékezzünk meg néhány szóval ennek a ragyogó tollú, sajátságosán szlovák írónőnek küzdelmes életéről és gazdag irodobni munkásságáról. Apja sokgyermekes evangélikus lelkész volt Polichnón. Az anyagi gondokkal küzdő apa nem biztosíthatta gyermekei számára a magasabb műveltség eléréséhez szükséges iskolákat, azért gyermekeit otthon, maga tanította. Leányait egy-egy évre küldte, csak városi iskolába, hogy megtanuljanak ma gyárul és németül. Ezért Timrava gyermek korát és egész if júságát kénytelen volt szülő falujában, ebben a világtól elzárt, istenháta mögötti falucskában tölteni. Ez a primitk környezet rányomta bélyegét egész lelki világára, majd később irodalmi munkássá gára is. Azonban talán éppen ez a környe zet tette számára lehetővé, hogy minden kill só zavaró befolyás nélkül szemlélje az életet a maga ezerszínű, kendőzetlen valóságában Irodalmi munkássága szokatlanul indult Eleinte csak saját részére, időtöltésből író gatott. Olvasóközönsége a családtagok, test vérei voltak. Közben fáradhatatlanul olva sott, képezte magát. Eles meg figyelők épe esé ge és vele született finom írói érzéke a falus i élet apró-cseprő eseményein kívül meglátta Amint a tányér kiürült, a férfi valami t mondott feleségének. Az asszony a tfiz helyhez ment, visszajött és a fejét rázta. A férfi vállatvont és lefeküdt a szobában levő széles ágyra. A szobában az asztalon, a tűzhelyen és az ágyon kívül még egy szekrény volt, két gyermekágy és három szék. Amikor az apa lefeküdt, az anya kiküldte a gyermekeket a szobából. És most kezdődött meg az, amiért, ennek a kis cikknek a fenti címet adtam. A gyerekek lejöttek az udvarra. Leültek a küszöbre és beszélgettek. Egyszer-egyszer a házban levő pék egy tepsiben kitette a kenyér- és süteménymaradékot az udvarra. Most kezdődött a verseny: a gyerekek, a macskák és a házmester kutyája közt. Ekkor már a szomszéd házakból is megjelent egy csapat gyermek. Ha a gyermekeknek sikerült a kutyát és a macskát elkergetniük, ők kezdték el egymás között a verekedést. Ez persze a négylábúak javára szolgált. Legtöbbször ezek lettek ebben a versenyben a győztesek. Ez a színjáték, amely minden délután megismétlődött, nagyon szórakoztatta a pékség alkalmazottait. De a mosoly arcukra fagyott, amikor észrevették, hogy a házbeli három kisgyerek a zsákmányt szüleinek viszi fel. Nap mint. nap ismétlődtek ezek a jelenetek. Az egyetlen, ami változott, a/, volt, hogy spagetti helyett néha makaróni volt a vacsora, és sokszor a fehér kenyér is hiányzott. Este a szálloda lakói unottan ültek a vacsoránál . . . újra máj ... És egy frankfurti nő, amikor a szegény munkás családról hallott, ezeket mondta: „Ugyan, ne csináljanak ebből olyan nagy esetet. Hiszen már nem is beszélnek arról, hogy az olaszok szegények, ezt mindenki tudja ... És hogy mindennap spagettit esznek . . . hát istenem, ezt nemzeti öntudatból teszik!“ Ez a nő különben művelt, intelligens asszonynak látszott. Fordította: L. A. <Boiena dilaneíkoúá- Q5imzaiw a bonyolultabb társadalmi problémák megnyilvánulásait is. Észrevette és müveiben világosan rámutatott az imperializmus kísérő jelenségeinek, a kizsákmányolásnak, a társadalmi ellentéteknek, valamint a nemzeti és a szociális elnyomásnak legkülönbözőbb formáira. Műveit később a pesti Slovenské Noviny-ben hozta nyilvánosságra, írásaira testvére, Irén. felhívta Jozef Skultéty figyelmét, aki akkoriban a Slovenské PoMady című lapot szerkesztette. így kapcsolódott be. Timrava a szlovák irodalmi életbe. Az első világháború után nagy lelkesedéssel fogadta a Csehszlovák Köztársaság megalakulását. Reményei azonban csakhamar szertefoszlottak, mert keserűen kellett tapasztalnia, hogy ez az állam is csak a gaz - dogok érdekét szolgálja. A több mint ötven éves ismert írónő nem tud írásaiból megélni. Kénytelen ezért óvónői állást vállalni. Tíz évig óvónősködött, hogy legalább egy csekély nyugdíjat biztosítson magának. Sorsa az úgynevezett szlovák állam alatt még nehezebb volt, mivel ekkor sem volt hajlandó a soviniszta tanok hirdetője és népszerűsítője lenni. Következetesen hirdette a szlovákok és csehek együttélésének szükségességét. Az 1945-ben történt felszabadulás igazi megváltást jelentett számára. Egészen 45-ig hivatalosan igyekeztek Timrava irodalmi, jelentőségét agyonhallgatni. Csak a felszabadulás ütem kárpótolták az írónőt azért a sok m,ellőzésért és meg nem értésért, melyben
