Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1957-10-01 / 19. szám

J) Sp § PB* SS# Szw luíl Igen tisztelt ANASZTAZIJA AFANASZJEVNA MAKAROVA, a BOLSEVIK cukorkagyár igazgatónője, MOSZKVA Büszke örömmel tölt el, ha hallom, hogy a szovjet nők ismét úttörő munkát végeztek és a gazdasági élet legkülönbözőbb területein komoly versenytársai a férfiaknak. Nemcsak, hogy megállják a helyüket, ahová a társadalom állítja őket, de sokan ki is tűnnek tehetségükkel. Abból a névsorból, amely a kitüntetett szovjet női tehetségeket mutatta be nekünk, Te tűntél fél nekem kedves Elvtársnő, aki mint munkásnő kezdted pályádat és ma már a moszkvai Bolsevik cukorkagyár igazga­tója vagy. Szívből gratulálok sikereidhez mind a magam, mind munkatársnőim nevében, akik szintén mind törekvők és akik már felszabadultak a múlt társadalom előítéletei alól és tanulni akarnak a szovjet nők eredményeiből. Érdekel bennünket, hogyan tudtad magad munkásnőből ilyen felelős­ségteljes állásba felküzdem. milyen régen dolgozol, milyen a családi életed, a szakmai érvényesülésen kívül milyen kedvteléseid vannak ás mik a terveid a jövőre nézve. Barátságunkat ajánljuk fel Neked, mert biztosak vagyunk benne, hogyha a világ összes női együttesen akarni fogják a békét és minden igyekezetüket arra fordítják, hogy az életet szebbé és jobbá formálják, megóvjuk a BÉKÉT. Ennek a jelszónak jegyében szeretettel köszöntünk kedves Makarova elvtársnő, további erői és jó egészséget kívánunk. MAJOROS OLGA, nyomdai berakónő, a nőbizottság tagja a PRAVDA nyomda női alkalmazottai nevében. Egy szovjet tanítónőnek, aki egyedül neveli a kislányát Кedves A sszonytársam, talán különösnek találod a meghatározást, amely a levelemet kezedbe juttatta. De fontos nekem, hogy Te is tanítónő légy (lehetőleg az alsó fokozaton) és legyen egy kislányod, akit apa nélkül nevelsz. Én tíz évi nagyon boldog házasság után most veszítettem el a férjemet, aki régi kommunista volt és hazánkban az egyik leglelkesebb szovjetbarát, egyéb­ként gyermekszakorvos és író. Eddig mint az ő munkatársa dolgoztam, most kezdek tanítani, Luőenecen, egy kis délszlovákiai városban, magyar tan­nyelvű iskolában. Mondanom sem kell, hogy ilyen nagy bánatban nehéz új életet kezdeni. De mégis most valósítom meg régi vágyamat, hogy a nagy Szovjetunióból egy barátnőt szerezzek. Eddig is sokat foglalkoztam a szovjet pedagógiai irodalommal, jól ismerem Makarenkot és Arkint, Machovát, Piszarevát és a többieket. Nagyon szeret­ném, ha Te is hozzásegítenél, hogy a Ti gazdag tapasztalataitok segítségemre legyenek munkámban. .4 kislányom kilenc éves, Mariannának hívják. Én harminchét éves vagyok. Velünk van az édesanyám is, aki önfcláldozóan nevelt fel (én hatéves korom­ban veszítettem el az édesapámat) és most is teljesen nekünk szenteli magát. Nagyon jól esne, ha választ kapnék Tőled és igaz barátra, találnék benned. A mi kis országunk, Csehszlovákia sokra értékeli a Ti barátságtokat és bizalommal tekint a nagy Szovjetunióra, a mi békénk és biztonságunk őrére. Fogadd tőlem szívből jövő köszöntésemet és legjobb kívánságaimat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenéves évfordulója alkalmából. R YL-JÁNOSKA FLÓRA, Lu6en.ec, Fűlika 25 Tisztelt Japán Elvtársnők! Bár országaink egymástól többezer kilométer távolságin vannak, a Hirosima-i robbanásnak a lakosság soraiban és főleg az anyák és gyermekek között végzett pusztításait ős gyilkos utóhatásait mi is át tudjuk érezni. Hiszen vérző szívvel gondolunk vissza mi is Lidice, Leíáky, Tokajik, Skycov borzalmaira. A történelemben e példa nélkül álló eseményekre való emlékezés sora­koztassa fel az egész világ asszonyait egyetlen arcvonalba, közös harcunk érdekében, hogy ily szomorú dolgok a jövőben meg ne ismétlődjenek. Ezért kiáltunk Hozzátok a távoli Csehszlovákiából, hangsúlyozzátok tiltakozótokat a leghatározottabban, és követeljétek a tömegpusztító fegyverekkel való kísérletek beszüntetését. Vonjátok soraitok közé hazá­tok minden nőjét, egész lakosságtokat, tiltakozzatok, küzdjetek addig, amíg be nem tiltják a nukleáris fegyvereket. Igazságos harcotokban ott vagyunk Veletek mi is, Csehszlovákia asszonyai is! Nemes küzdelmetekhez kitartást és sok sikert kívánunk! Chtelniea, 1957. augusztus 3. A helyi nemzeti bizottság mellett működő nőbizottság Chtelnicdban. (PieSfany-i járás) Gyurcsó I. A parkot, a hajdani Eszterházy szen­télyt, megtöltötték a zselízi és Zselíz környéki dolgozók. Léva, Ipolyság és Párkány háromszögéből sereglettek össze az emberek, hogy a jól végzett munka után két napon át vidám mulatsággal tölt­sék el az időt. Az ünnepély keretén belül a szövetkezeti parasztok a díjkiosztás közben elmondták, mit hogyan tettek eddig, s mit akarnak tovább tenni a boldogabb élet, a gazdagabb jövendő felvirágoztatása érde­kében. A népművészeti együttesek egymás­­utáni műsorszámai díszes keretbe foglalták a dolgozó parasztok ígéretét, és ez az összes­ség adta meg az ünnepnek sajátságos jelle­gét, amely a teljes összefogás biztosítéka. Színétől Pozsonypüspökiig egész évben készülődtek együtteseink, hogy részt vehes­senek a zselízi népünnepélyen. Ez a készülő­dés nemcsak a zárt kultúrtermek ajtaja mö­gött történt. Ki tudná összeszámolni — ér­demben —, hogy a választások alatt hány vers, dal és tánc hirdette az élet változását, az emberi szív győzelmét, minden rossz fö­lött. Összefoglalták ugyan e fellépéseket, a főpróbákat, a beszámolókat, ám erkölcsi értékét nehéz volna számokban összegezni. E készülődések jegyében 21 járási szélchely rendezett Dal- ős Táncünnepélyt, három ke­rületben gyűltek össze együtteseink, hogy kerületi méretben mérjék össze tehetségüket. Ha röviden összegezzük, bizony, csak számok jönnek ki. Háromezerötszáz szereplő, negy­venezer néző. A statisztika rövid. Egy mon­dat. Ám ami mögötte .van, e statisztika er­kölcsi értéke, azt számokban nem lehet ki­fejezni. Először mutatkoztak be központi rendez­vénnyel a martosiak. Jól ismert „Lakodal­masukat“ pár évvel ezelőtt a komáromi pe­dagógiai gimnázium mutatta be országszerte. Zselízen azonban ők mutatták be eredeti népviseletben a szokások tiszteletben tartá­sával. Mondhatnánk úgy, hDgy a martosi

Next

/
Thumbnails
Contents