Dolgozó Nő, 1957 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1957-03-15 / 6. szám
SZOVJETUNIÓ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának VI. ülésén a Nemzetiségi Tanács gazdasági komiszszió megválasztását ajánlotta, mely egy elnökből és 3 tagból álljon. Minden szövetségi köztársaság 2 tagot jelöli ebbe a komiszszióba. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa mellett működő Szövetségi Nemzetgazdasági komisszió elnöke Olga Ivaéfenkova. 3 ^ EGYIPTOM Az egyiptomi nők először a választó-urna előtt. Büszkén és öntudatosan tesznek eleget állanvpolgári kötelességüknek Egyiptom asszonyai és leányai. SZOVJETUNIÓ Százéves házassági évforduló. Achmed Adamov és Ma,nna Alijeva, Sulikként községben jó egészségben ünnepelték ezt a ritka évfordulót. Gratulálunk mi is és minden jót kívánunk a ,, fiatalok - пак". ANGLIA Kivándorlási láz. Londonban naponta ezrével várakoznak órákhosszat az emberek a kanadai bevándorlási iroda előtt. Kivándorolni szeretnének. Az Angliában uralkodó nehéz életviszonyok kényszerítik őket erre az elhatározásra. QCinek a leLkiiámezelén Azázad? Történt Budapesten, 1957. január utolsó és február első napjaiban. Amit mondani fogok — sajnos valóság és nem ponyvaregényben olvastam. Tragikus ésjzgalmas hónapok után, amikor Magyarország legjobbjai felvették a harcot a romboló elemekkel, hogy konszolidáljon az élet — végre megnyíltak az iskolák kapui és megkezdődött a tanítás. így a hitoktatás is. Ezekben a napokban a következő hátborzongató események játszódtak le Mosonmagyaróváron, Sátoraljaújhelyen és Mosonszen t j ánoson. A hittanóra megkezdése előtt a gyerekek nieglincselték, megpofozták, hajuknál fogva becipelték az osztályba, szekrénybe zárták, sót — borzalmas leírni — fogasra felakasztották a kislányokat és kisfiúkat, akik nem akart ak részt venni a hit tanórán. Ezek a gyerekek azelőtt soha nem jártak hittanra és azt sem tudták, mi a vallásuk. A fogasokon lógó gyermekeket — többet eszméletlen állapotban — sikerült az utolsó percben az idősebb diákoknak, illetve a pedagógusoknak levágni a fogasról. — Eddig a borzalmas valóság. Mi, nők — legfőképpen az anyák, nem térhetünk e felett napirendre. Nagy tanulság ez részünkre és látnunk kell azokat a sötét erőket, amelyek ezen borzalmak mögött állanak. Az októberi ellenforradalom idején ugyanezek a felforgatók fegyvert nyomtak a kiskorú gyermekek kezébe a „hazafiasság“ és „függetlenség“ jelszavával álcázva valóságos céljukat. Amikor vereséget szenvedtek, a föld alatt, mint a patkányok folytatják munkájukat, eszközt és módot nem válogatva. Minden kisgyermekben van szadista hajlam. Egyikben kevesebb, másikban több. Szeretik az állatokat kínozni, vagy pl. féltékenységből kisebb testvérüket nyomorgatják. A szülők és pedagógusok gondos szeretettel gyomlálják ki lelkűkből ezeket a hajlamokat. A haladás és szocializmus ellenségei viszont ezeket a hajlamokat, amelyek a pubertás ideje alatt a gyermek lelkében tudat alatt ismét jelentkeznek, felhasználták. Ami a leggyalázatosabb, a hit, az egyház jelszava alatt, az egyház segítségével. Véletlennek lehet-e nevezni ezt a jelenséget, amely egyszerre több helyen — ugyanazon a módon történt? Látnunk kell a szervezést, a tudatosságot, a jól előkészített mérgező munkát. Milyen emberek lennének ezekből a gyermekekből, ha ezt folytathatnák a nyájas és kenetteljes szavakat használó embertelen fasiszták? Bestiák lennének, olyanok, mint akik a fasizmus uralma alatt, az emberi történelem legszégyenteljesebb tetteit hajtották végre. Ugyanezek, akik a magyarországi gyermekekből gyilkosokat igyekeznek nevelni, teli szájjal gyalázzák a szocialista rendszert, mondván, ott nincs vallásszabadság, a templomokban rendőrspiclik a hívőkről névsort vezetnek, stb. stb. Tudjuk mindnyájan, a szocialista államokban a templomokat milliós befektetéssel újjáépitették, a rendszeres miséken és proeeszsziókon tömegesen vesznek részt a hívők. Tud valaki olyan esetről, hogy valakit ezért meglincseltek volna, bármilyen testisértés érte volna, vagy üldözték? Igenis, a szocialista rendszer minden törekvése — és ennek érdekében hatalmas anyagi eszközöket áldoz, — bogy becsületes embertársakat és hazájukat mélyen szerető ifjúságot neveljen. Az iskolai tanulmányainak ideje alatt saját maga jut el a választáshoz — hivő legyen, vagy a materialista világnézet alapján álljon. A legfontosabb és leglényegesebb az, hogy gyermekeinket békés építőmunkára neveljük és egész lelkűnkkel, egész szívünkkel a békéért, a népek közötti megértésért küzd • jünk. Leányaink, asszonyaink a hegyekben gyönyörű napsütésben pihennek, sportolnak, szórakoznak T. M.
