Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)
1955-12-01 / 23. szám
Amikor a cár! Oroszország és annak arisztokráciája az elnyomott Lengyelországot az őket iparcikkekkel ellátó vazallussá tette, a teljesen elszegényedett kisnemesség elparasztosodott, iparossá lett. Az 6 köréből került ki az értelmiség, amely forradalmi jellegénél fogva, óriási jelentőséggel bírt az egész fejlődésre. Kisnemesi családból származott n piciiéw icz is, a lengyelek legnagyobb költője, kinek lírájával vonult be a lengyel, irodalomba a népi nyelv. De nemcsak irodalmi téren volt korszakalkotó Mickiewi.cz, hanem nagy szerepet játszott nemzete újjáébredésében is. 1798-ban Zacsie.ben született. Vilnai egyetemi hallgató korában belép az ifjúsági szövetségbe. Itt ismerkedik meg a francia forradalmi szellemmel. Tevékenységéért többhónapi börtönre Ítélik, honnan csak tanára, Leleval — a későbbi forradalmár — kezessége ellenében szabadul ki. Mint kovnói tárni r csalódik szerelmében, ekkor írja meg első alkotásait a „Dziady"-t és a ,.Balladák és románcok“-at, melyek a szerelmi Ura gyöngyei. Később az orosz kormány Moszkvába helyezi át, itt jelennek nteg híres szonettjei, majd Péterváron „ Wallenrod Konrád“ című munkája, melynek tárgyát a litván harcokból meríti. Péterváron Puskin társaságába kerül, ki nagy hatással van rá. Innen Odesszába, majd a Krímre helyezik át, míg végre külföldre emigrálhat és bejárta Németországot, Svájcot, még Prágában is élt egy ideig. Majd Rómába kerül és itt értesül a lengyel forradalom kitöréséről. Nagy lelkesedéssel toboroz lengyel légiót, de mielőtt ez sikerülne neki, hírt kap a forradalom, leveréséről. Olaszországból Párizsba megy, itt a College de FrancebanfelálUtják számára a szláv irodalmak katedráját, azonkívül szerkesztője lesz a La Tribune de Peuples című haladószellemű francia újságnak. Ekkor írja francia nyelven gyönyörű, Urai költeményeit és politikai meséit. De bárhova is sodorja hányatott élete, nem szűnik meg nemzetét az elnyomatás idejében vigasztalni és további harcra, buzdítani. Költészete izzón nemzeti, de még Péterváron megírt „Ruském iratom“ (orosz testvéreimnek) című versében már világ forradalmár. Leghatalmasabb alkotása a Pán Tadeus (Tadeusz úr). E nagyszerű mű cselekménye 1811—12. években játszódik le és mesteri rajzát nyújtja a lengyel kisnemesi társadalomnak, sőt ennél több: nemzeti éposz. A krimi háború kitörése Törökországban éri. Isztambulban katonaságot gyűjt a cári zsarnokság leverésére, deaz ott fellépő kolerajárvány őt is áldozatául követeli és fiatalon meghal 1855 novembei 26-án, S. M. Adam Mickiewicz: ZARÁNDOK Lent derű s a bőség tája, fent a legszebb égbolt, mellettem szép arc... Ab, hát milyen álmok csalogatnak, hogy innen is csak tovavágyok a távolba, a múltba, folyton s egyre messzebb? Litvánia, erdeid gyönyörűbben zengtek mint Bajdár csalogánya s a szalhíri lányok, boldogabban tapostam sötét ingoványod mint itt a rőt ananászt és az arany epret! Be távoli, be rózsás varázs von! Tétován tűnődöm, ah, mért kell csak azért epednem, csak azért, kit sorsom hajnalán szerettem ? S ő ott szülőfalumban, az elvesztett tanyán, ahol hű kedveséről beszél neki minden. Friss nyomaimat látva vajon gondol-e rám ? A „Krimi szonettek“-hol. 10 1 9 0u -^0. 5 - ■ •( > Ш üM r} Wry гГУТГ1’ ,, . / hr* }f ,,A mesédé* ttatázkbdÁz'' Örömmel olvastam a ,»Dolgozó Nő“-ben a „Megoldásit, melynek írója, Vigh elvtársnő elmondotta, hogyan nyerte vissza férjét Marika, s miként szerezte vissza azt, amit talán sokan mások már elvesztettnek hittek volna: a családi egyetértést és boldogságot. Az én megítélésem szerint Marika helyesen cselekedett. Miért? Megpróbálom elmondani. Marika legyőzte azt a múltból öröklött szolgai, téves előítéletet, hogy férje alázatos, vak szolgálója, kiszolgáltottja legyen, hogy ne szóljon, ne avatkozzon egyenrangú félként a házasságon belül felmerült problémákba, — hogy ne kártyázzon férjével — csupán azért, mert anyu úgy cselekedett. „Az ember előbb vessen számot magával“ — elv alapján cselekedett és mint láttuk: sikeresen. Ennek ellenére, lehetséges az, hogy sokan azt gondolják magukban: de hiszen ez megalázkodás a másik nem, a férfi előtt! Ez nem lehet helyes megoldás a felvetett problémára... De vajon, ha megfordítva történt volna — ami éppúgy lehetséges, — akkor nem lenne megalázkodás? Akkor „papuesság“ lenne? Nem. Egyik sem! Nem megalázkodásról van itt szó, nem is papucsságról, hanem felemelkedésről, megtisztulásról. A múltból öröklött rossz emberi tulajdonságokkal folytatott harcról és azok legyőzéséről. És ez egyáltalában nem könnyű dolog! Ehhez sokkal több és nagyobb akaraterőre, elszántságra és főleg jó szándékra van szükség, mint rossz tulajdonságaink megőrzéséhez... Ezért tartom és vallom — ezért igenlem Marika cselekedetét—, hogy sokkal jobban cselekszik az, aki a jó megoldásra törekszik, aki legyőzi saját gyengeségeit, mint az, aki az ellenkezőjét választja. Az utóbbi semmiképpen sem nevezhető „hőstettnek“, hanem csupán a gyávaság és a gyengeség igazolásának. A szovjet írók — különösen az utóbbi években, — sokat foglalkoznak műveikben a házasélet problémáival. Ez érthető és számukra ez kötelességérzet, hiszen köztudomású az, hogy a szocialista társadalom a jól összekovácsolt családi életen épül fel, olyan családokon — a társadalom e legparányibb sejtjein, — ahol a családtagok egyformán becsületben és tiszteletben tartják egymás jogait és őszintén feltárják egymás gyöngeségeit, hibáit és közös erővel igyekeznek kiküszöbölni azokat. Ezzel szemben mi a helyzet nálunk, a csehszlovákiai magyar irodalom terén ? Sajnos, íróink eddig eléggé keveset foglalkoztak a családi élet kérdéseivel. Ezt bizonyára hiányolták is az olvasók. íróinknak elsőrendű feladata az, hogy hathatós segítséget nyújtsanak dolgozóinknak a szocializmus építését gátló rossz emberi tulajdonságok kiküszöbölésében is. Ezt csakis állandó, fáradhatatlan munkával érhetjük el, s ezért remélhetőleg .a jövőben nem tévesztik szem elől íróink ezt a fontos és hálás témát. A családi élet problémájától — a két házasfél közti súrlódásoktól, — nem szakíthatjuk el a gyermeknevelés problémáját sem, hiszen alapjában véve ettől függ jövő társadalmunk sorsa. Gyermekeink szempontjából egyáltalán nem közömbös az, hogy milyen környezetben nőnek fel: jóban-e vagy rosszban? Boldog, kiegyensúlyozott családi életet, házasságot látnak-e. avagy az ellenkezőjét? Bennünket — férfiakat, férjeket, — éppoly felelősség terhel a családi élet boldogságáért, vagy boldogtalanságáért és gyermekeink jövőjéért, mint az asszonyokat, az anyakat. Sajnos, eléggé gyakran találkozunk az életben olyan esetekkel, ahol' az apa még mindig azt tartja, hogy a gyermeknevelés egyedül az anya gondja és kötelessége, ahol a jó anyai nevelést elrontja az apai nemtörődömség, — és ezzel együtt felbomlik a boldog házasélet is. H. László
