Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)
1955-10-15 / 20. szám
WW&3Í! rakják fel a letört dohányt. A felrakott dohány mellé mi is a szekérre ülünk és már indulunk is a dohánypajta felé. Közben a lányok szájából mint csörgedező patak, úgy folyik a szó. — A mi brigádunk híres ám. Nemrégiben látogatott meg bennünket egy bolgár és egy magyar delegáció, amely dohány-szakértőkből állt. Ezek megállapították, hogy dohányunk jó minőségű. Hogy ma már Szlovákiában ilyen jóminőségű dohányt termelnek, ahhoz a*mi brigádunk is nagy mértékben hozzájárult, — mondja komolyan Gerő Aranka. — A látogatás alkalmából ünnepély is volt, ahol nyilvánosan is megdicsértek bennünket, — mondja nem titkolható büszkeséggel a hangjában Vranai Irén. A dohánypajtába érve, lányok és asszonyok között találom magamat. Az asszonyok az idénymunkáknál segítenek a dohányt válogatni. Az üvegszárítóban Fristyák Juli, Kubacsányi Ella és Kukéi Ili aggatják a felfűzött dohányleveleket. — Bizonyára szép jövedelmet hoz a szövetkezetnek a jó dohánytermés,'—kezdem el a beszélgetést a lányokkal. — Igen. 72 q dohányt szállítottunk el ezideig, ezért 95.000 koronát kaptunk. Legközelebb 80 q dohányt fogunk leszállítani, és hogy véglegesen mennyi lesz, azt még nem tudjuk, — adja meg a választ a brigád dohányszakértője és vezetője. — Szép pénz, — jegyzem meg. — Igen szép, csak az a baj, hogy nekünk ebből nemsok jut, mert csak 6.50 Kcs előleget kapunk egy munkaegységre és hát vannak olyan lányok, akik másutt sokkal többet keresnek. Én például 260—300 koronát, meg a hozzájáró termést ha megkeresem havonta, — duzzog Ili. Ez a második ember, aki elégedetlen, vajon mi az oka ennek? — lázong bennem az előbbi kérdés. A CsISz elnökére nézek. Lehajtja a fejét, tehát igazat mond a leány. — Putyera elvtárs, nem szokták gyűléseiken megtárgyalni, hogy hogyan kellene segíteni ebben a szövetkezetnek? — mondom a lehajtott fejű CsISz elnökének. — Sajnos, még ezideig egyetlen CsISztag sincs az EFSz vezetőségében, így nincsen alkalmunk esetleges kérelmeinket vagy indítványunkat elfogadtatni a vezetőséggel. Most ismét eszembe jutottak utitársam szavai: „vannak eredményeink, de van ugyanannyihibánk is.“ Mert az ilyen nagyszerű, szervezett ifúsági munkaerőket ki kell használni, képeztetni őket, hogy megtanulják az új haladó mezőgazdasági módszereket az állatok gondozásának helyes módját. Helyet kell adni az ifjúságnak a vezetőség soraiban is, hogy ifjú, lelkes munkájukkal segíteni tudjanak a szövetkezet felvirágoztatásában . A kiskozmai ifjúság megtette a kötelességét. Beléptek a szövetkezet tagjainak sorába, vajon az EFSz vezetősége megtett-e mindent, hogy ezt a segítséget kihasználja? Ha még nem, akkor lásson hozzá, mert azt minden szövetkezeti tagnak és vezetőnek tudnia kell, hogy földművelő ifjúságunk jó munkájától függ a szövetkezet jövője. L-y Ü gyes asszony kezek simítják a dohányt. A dohány szántában. Már itt is a szekér, — rakják a d ohányt!
