Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)
1955-10-15 / 20. szám
Üzenetet közvetítek. Nemrég a bratislavai kerület I. gyermekgyógyintézetének várótermében találkoztam egy anyával, aki ölében tartotta bájos, szőke kislányát. Mint ez már lenni szokott anyáknál, különféle dolgokról, betegségekről, a nevelést illető problémákról beszélgettünk. Megtudtam, hogy Belluskájának szíve beteg, azért vannak ma itt, meg kellene operálni, így tanácsolják az orvosok, de szülei nem hagyják! — Ha szükséges, engedni kellene — bátorítottam az anyát, de csak inkább úgy, hogy mondjak valamit. — Meghalhatna operáció közben, s akkor... Vigyázunk mi nagyon reá... Védjük, kíméljük mindentől... Rendszere-MeqfebzmU Mindent. H sen járunk ide a tanácsadóba... Megteszünk mindent, amit csak lehet!... — Szava könnybefulladt, nem folytattuk ezt a témát. „Megteszünk mindent“, tényleg mindent ? Lehet-e szülői és testvéri szeretettel pótolni egy szükséges orvosi beavatkozást? Ez a kérdés nem hagyott nyugton. Kértem dr. Jakuhcová orvos-tanár felvilágosítását ebben az ügyben, aki nagv elfoglaltsága ellenére mégis talált időt arra, hogy megfeleljen erre a kérdésre. — A szívműtétek manapság már nem tartoznak a ritka jelenségek közé. Sebészeink sok műtétet végeznek dr.Siska akadémikus egyetemi tanárral az élen, szerzett vagy öröklött bajnál. Csecsemőkön, fiatalkorúakon, meglett embereken egyaránt. A legtöbb esetben a tüdőverőér, —a szívből a tüdőbe vezető nagy értörzs —, szűkülete gátolja a vérkeringést. Vannak csecsemők, akik öröklött szívbetegséggel jönnek a világra. Ezeket a betegségeket a közelmúltban még gyógyíthatatlannak tartották. A szív bármely részén lehet ma már műtétet végezni. A szívnyílások szűkülete következtében és régebben a reumában szenvedő betegek váltak munkaképtelenné. Ezeket a betegeket vissza kell adni az életnek, a munkának, nem megokolt, hogy rokkantakként éljék le életüket. Ott, ahol megállapították, hogy kell és lehet operálni, nincs mitől félni. Az orvosi beavatkozás nem holmi kísérlet, amibe felelőtlen elemek bocsátkoznak, de az orvosi kollektíva nagyon is megfontolt, alapos vizsgálatok, tanulmányozások után jelenti ki— ,,lehet operálni“. A pácienst a leggondosabban készítik elő, mielőtt ráfektetnék az operációs asztalra. A műtét alatt a sebészen és segédein kívül jelen van még a kezelő gyermekorvos is, aki alaposan ismeri a gyermek természetét és fizikumát. A beavatkozás alatt a teremben mindenki készenlétben van, hogy ki-ki a reá háruló feladattal hozzájáruljon ahhoz, hogy a betegnek visszaadja az egészségét. Maga a szívműtét csak percekig tart. Azt hiszem, ma már mindenki tudja azt is, hogy a gyógykezelés, útiköltségek, orvosság, stb. mind díjtalan s mégis meg kell jegyeznem, hogy nem veszik eléggé igénybe ezt az óriási segítséget, nem jönnek el idejében tanácsért és nem járnak következetesen az orvosi kezelésre! Minden rendelle-
