Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)

1955-09-01 / 17. szám

cA bábétLiíibáL ineátezd

Abból az alkalomból, hogy Skupa tanárt, nemzeti művészt, a prágai Spejbl és Hurvínek bábszínház megalapítóját és igazgatóját, nagy kultúrpolitikai munkássága elismeréséül a Csehszlovák Békevédők Bizottsága az 1966 évi békedíjjal tüntette ki, megemlékezünk a bábjátszás két legnagyobb mesteréről.

1. Josef Skupa nemzeti művész bábáival

Spejbllel és Hurvínelckel

2. Hurvíneknek már nővére is van: Máűuélca.

3. Az apa és fta: Spejbl és Hurvínek.

A bábszínház emberemlékezet óta a legnépszerűbb népi szórakozás, mely látszólag primitív módon kacagtatja meg a gyermekeket és felnőtteket. De csak látszólag! Kevés színpadi mű bukhatik meg a lényeg hibás felismeréséből úgy, mint a bábszínházban.

A bábszínház ősi formája a vándor-bábjátékos, ki kintornájával, gyorsan felállítható kis színpadával, magakészítette bábúival járta az országutakat és a vásártéren, városokban pedig a bérházak udvarán ütötte fel tanyáját és mint minden vándornak, neki is sokszor akadt baja a rend őreivel. Pedig a vándorbábosok előadásaikban a feledésbe menő népi meséket tartották emlékezetben és tanítást, szórakozást vittek a legelhagyatottabb tanyára is, hová ezekben az időkben látnivaló különben nem is juthatott el. Nem volt sem rádió, sem mozi és ezért inkább megbecsülést érdemelt volna a bábjátékos. Hisz egyszerű kis darabjai mindig morális igazságokkal végződtek: a rossz elnyerte büntetését, a jó diadalmaskodott. Minden országnak meg volt a maga bábhőse; Németországnak a Hanswurst, Oroszországnak a Petruska, Angliának Puch, Csehszlovákiának Kasparek, Franciaországnak a Guignol.

A cseh bábjátszást művészetté Josef Skupa, nemzeti művész, emelte. Emberismerete, kitűnő humora, hazaszeretete, már az első világháború alatt felismerte, hogy a bomlásnak induló monarchia népei egy új korszak előtt állnak és áttért a szatirikus természetének sokkal jobban megfelelő író és színész - pályára. Karel Novák bábjátékossal együtt egy haladószellemű bábszínházát alapított. A monarchia bukása után a politikai éleslátással bíró Skupa felismerve a burzsoá elnyomást, saját elképzelése alapján megmintáztatta Karel Nősek szobrásszal az azóta világhírűvé vált két bábút: Spejblt, az apát, ki maradi korlátoltságában állandóan ellenzékben van élesnyelvű fiával, és fiát, a minden hájjal megkent Hurvíneket. E két figura kifelé ártatlannak látszó, de befelé politikai értelmű és a cenzúrát kijátszó párbeszédei a cseh nép felszabadulását hirdették. A második világháborúban a német fasiszta megszállás alatt a rendőrség elkobozta Spejblt és Hurvíneket -— és így természetesen még jobban belevésődött a cseh nép emlékezetébe. A két bábú — mint politikai fogoly — ott lógott a Gestapó pilzeni pincéjében, Skupa tanárt pedig Németországba hurcolták. A felszabadulás után Skupa visszakapta színházát és a bábcsalád még egy taggal szaporodott, megszületett Spejbl leánykája: Mánuska. A Skupa által rendezett filmek is — ki ne emlékeznék a bábokkal lejátszott zenekarra? — világviszonylatban remekelnek. A művészegyüttes külföldi, szerepléseivel is igen nagy sikereket ért el. 1950-ben a Szovjetunióban és Magyarországon járt, legutóbb Angliában és Lengyelországban.

Skupa professzort köztársaságunk elnöke nemzeti művésszé nevezte ki. Ittjártában meglátogatta őt Szergej Obrazcov, a Moszkvai Állami Központi Színház Sztálin-díjas igazgatója, a bábszínház mestereinek egyik legkiválóbbja. Nagy szeretettel emlékszik meg Obrazcov arról a kis, kézre felhúzható pufók arcocskájú néger babáról, mellyel először mint műkedvelő, csak baráti körét szórakoztatta, úgyszintén első példaképéről, az egyszerű népi bábjátékosról, Zajcevről, ki megtanította őt az eredeti bábszínház művészetére és ki, — mint Obrazcov életrajzában írja, — ugyanolyan koldusként halt volna meg, mint a Csehszlovák bábszínház vándormestere Kopecky Máté, ha „az utolsó vándorbábos, Zajeev, nem élte volna meg az új Oroszországot“. így megkapta jóval halála előtt az érdemes művész címet.

Obrazcov sokat utazott külföldön, megjárta Amerikát is, de igazi elismeréssel csak a mi Skupánkról emlékszik meg. ő maga legszívesebben és legsikeresebben kézre húzott babákkal játszik, szerinte a kéz hajlékonysága sokkal élőbbé teszia bábúk mozgását. Szatíráival melyeket többnyire maga ír, nemcsak az emberi gyöngeségeket gúnyolja ki, hanem a művészek, énekesek, karmesterek önimádatát és a magas pozícióba jutottak pózolását is. Műsorában súlyos problémákat állatszereplőkkel játszat le -— nagyszerűen. Á Nagy Honvédő Háború alatt sorra járta a harctereket és bábúival pár órára feledtette a katonákkal a háború borzalmait. Hitlerről és Mussoliniról szóló paródiáival a fasizmus közeli végét hirdette.

Simkó Margit