Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)
1955-09-01 / 17. szám
Mosolyogva ringatja gyermekét a fiatal anya a felszabadított területen. A békés, szép életért Szeptember 2-án.ünnepli a vietnami nép szabadságának 10. évfordulóját, de a valóságban csak két éve él szabadon. Nehezen harcolta ki a vietnami nép szabadságát. Az őserdőn nem hatolhatott át harckocsi, a dzsungelben nem szállíthatott teherautó. Repülőgép ugyan az erdők fölé emelkedhetett és rakományát ledobhatta a tisztásra, de a vietnami népnek kevés volt a repülőgépe. A repülőgépet csak egy dolog pótolhatta: a minden áldozatra, nélkülözésre, sőt szenvedésre kész hazaszeretet. Ebből a kincsből kimeríthetetlen készletei voltak Vietnam népének. A teherhordók hazaszeretete megmérkőzött az őserdők áthatatlannak tűnő rengetegével, a fojtogató, maláriás levegővel, a mocsárral, az ólmos fáradtsággal — és győzött. Teherhordók tízezrei törtek utat az őserdőn, hátukon vitték a lőszert, az alkatrészeikre szerelt géppuskákat, mozsárágyúkat, az élelmiszert és gyógyszert. A teherhordók válla volt az az őserdői sínpár, amelyen a hadianyag gördült, — írja Makai György. Az egész világ csodálatát vívta ki nyolc év kemény és elkeseredett harcaiban Vietnamnépe, a vietnami néphadsereg. A békeharc hőseivé váltak a vietnami nép önfeláldozó bátorságú fiai, hősökké váltak az asszonyok, leányok. A hátország őserdei hadiműhelyeiben, az elrejtett vegyianyaggyárakban, az őserdei varrodákban az asszonyok és leányok a béke frontjának egyik előretolt, veszélynek leginkább kitett szakaszán harcoltak. Mintegy 700 000 asszony vett részt a partizánharcokban. A francia nép maga „szennyes háborúnak!“ nevezte a vietnami háborút. Szerte a világon milliók és milliók harcoltak a nemzetközi békemozgalom soraiban az indokínai háború beszüntetéséért. A francia Henri Martin, a „béke tengerésze“, a meluni várbörtönben szenvedett a vietnami háború ostorozásáért. A francia Raymonde Dien a sínekre szorított testével tartotta fel a Vietnam felé induló, hadianyaggal megrakott vonatot. Franciaország marseillesi, oráni,lapallicei munkásai családjaikkal együtt hónapokra inkább a munkanélküliséget, az éhezést vállalták, mintsem hogy hadianyagot rakodjanak. Jeanne Bergének, a fiatal francia asszonynak, zubbonyát sok kitüntetés díszítette, egyike volt a legodaadóbb szabadságharcosoknak Vietnamban. Egy nép szabadságát látta meggyalázva, s mindegyjvolt neki, hogy japán vagy francia barbárok teszik-e ezt. Jeanne Bergé hősnő és áldozat. Hőssé avatta az igazság és áldozata lett a nagy közös harcnak azok ellen, akik be akartak törni haszon kedvéért más emberek otthonába, hazájába. Genévieve de Galard, a derék és bátor francia ápolónő, kegyvesztett lett a francia kormánynál csak azért, mert fogságba esése után levelet intézett Ho Si Minh elnökhöz, amelyben megköszönte a francia foglyokkal szemben tanúsított emberséges bánásmódot. Kiszabadulása után mégegyszer írt Ho Si Minhnek, amikor viszont azt kívánta, hogy Vietnamban minden férfi, nő és gyermek egyaránt boldogan és békében élhessen. Ngujen Te Csien asszony, a vietnami nép hőse, az ellenállás elsőosztályú rendjét kapta. Vo Thi Hang két fia elesett, leánya Búi Thi-cuc emlékét a „vietnami Zója“ néven őrzik, akinek legendás bátorsága nemcsak népe körében, hanem az egész világon ismert. Hazafias feladatának elvégzése után huszonkét társával együtt elfogták. Elviselhetetlen kínzásokat tűrt el ez a fiatal leány. A hóhérok elvakult dühükben vadállati kegyetlenségekkel végeztek vele. A falu lakói hallották a haldokló utolsó szavait: Éljen Vietnam! Éljen Ho Si Minh! Nguyen thi Vinh, a hős anya, 9-tagú családjával a fronton harcolt. Nyolcvanéves francia gyarmati elnyomás után a vietnami nép fegyverrel a kezében kiharcolta szabadságát. S ott, ahol egykor minden föld a gyarmatosítók és helyi kiszolgálóik kezében volt, végrehajtották a földosztást. 1954 július 21-én Genfben aláírták a vietnami, laoszi és kambodzsai hadműveletek beszüntetéséről szóló egyezményt. A Vietnami Demokratikus Köztársaság 13 milliós lakosa nekilátott hazája újjáépítésének. Rendbe kellett hozni az utakat, vasutakat, folyókat, visszahelyezni az őserdőből a városokba az ipari üzemeket, a kulturális intézményeket. A vietnami nép kitartó munkája és kitűnő szervezőképessége következtében, egy évvel a harc beszüntetése után, helyrehozta a háborúokozta károkat. A rizsért — Vietnam kenyeréért — folytatott harc tavaly kitűnő eredményeket mutatott fel. Idén 860 000 hektáron — 100 000 hektárral nagyobb területen mint tavaly — takarítanak be rizst. A lakosság 80%-a földműves. Kuak To Tuok, Truong Ti Sin és sok más asszony 30%-kal emelte a rizsföldek hektárhozamát. A tervezett fél év helyett 124 napon belül megújították a 188 km hosszú vasúti vonalat Hanoi és Maknanguan között. A földművesek segítségével visszahozták a vasúti munkások a háború alatt a dzsungelben elrejtett 108 km hosszú sínpárt; 30 új hidat, 29 vasúti állomást, 120 km hoszszú gátat építettek. Ez év tavaszán Su és Ко folyó között 2 öntöző-rendszert létesítettek. Teljes gőzzel dolgoznak a mezőgazdasági-, gép,- műtrágya- és textilgyárak. ' Tlö Si Minh elnök népét kézenfogva, a Szovjetunió nagy erkölcsi és 4Ó0 millió rubel anyagi segítsége révén — a boldogabb élet útjára lép. Teli duzzadó, fiatalos energiával, derűs, csillogó szemekkel néznek békés szép jövőjük felé. Muon.nam! Sokáig éljenek! így köszönnek a vietnamiak, ezt kívánjuk mi is nekik! L. Z. /1 „nagy diák“ az elsőosztályost bevezeti az olvasókönyv fejteiméibe.
