Dolgozó Nő, 1955 (4. évfolyam, 13-23. szám)
1955-07-01 / 13. szám
ASSZONYAINK аг аш-Ь<ша\ A falura már leszállt az esti csend. Szeműn Jüli néni, a zsarnói nőbizottság elnöknője a HNB felé tart. Gyűlés lesz ma este. összehívta a nőbizottság tagjait, hogy megtárgyalják, hogyan készülnek elő az aratási munkákra. Igaz, nem érett még a búza, a rozs kalászában is gyengék még a szemek, de ha egy hétig a nap szépen fog sütni, megadóan hajtja le majd fejét az aranykalásza búza. A HNB ablakán kivetődik a sárga fény. A nőbizottság tagjai egy-kettőre összegyűlnek. Figyelmesen hallgatják Juli néni szavát, aki bejelenti, hogy ma az aratási munkák előkészületeiről fognak tárgyalni. El is kezdi a mondókáját egyszerű szavakkal. — Tudjátok jól, hogy az idő miatt késlekedni fogunk az aratással, éppen ezért most sokkal jobban élő kell erre készülnünk. Előre ki kell jelölnünk alkalmas helyet, ahol a traktoristák aludni fognak. Be kell biztosítanunk, hogy alkalmas helyük legyen a tisztálkodásra. Ami a legfontosabb, gondoskodnunk kell arról, hogy traktoristáink, akik aratni jönnek hozzánk, jóízű meleg ételt kapjanak. Mert azt tudjuk magunkról, hogy a jólellátott ember nagyobb munkateljesítményt nyújthat, mint a fáradt és éhes. Már most fel kell szólítanunk a háztartásban dolgozó asszonyokat, hogy munkájukat úgy végezzék, hogy aratási munkaidő alatt rájuk is számítunk. A rövid beszámoló után az asszonyok mindjárt megjelölik, hogy hol lesz a legalkalmasabb hely a traktoristák elszállásolására. Már maguk közül azt az aszszonyt is kiválasztották, aki a legalkalmasabb szakácsnőnek. Végül pedig mindegyik megígérte, hogy még másnap megkezdik a meggyőző munkát és felvilágosítanak minden asszonyt, hogy mit jelent az aratás gyors, szemveszteség nélkül való elvégzése. Az asszonyok hazaszélednek. A csendes estébe belehal léptük zaja. A mezőben felriadt fészkéből egy pacsirta, rosszat álmodott. Azt álmodta, hogy a mező már le volt aratva és az egyforma tarlón nem találta fészkét. E. L. 14 Lqy ЬоЦшШАа ívciííatáAcUt JANUÁR HAVÁBAN A téli kampányban bekapcsolódtunk a kis- és középparasztoknál a tavaszi munkák előkészítésébe és megszervezésébe. Az állatok összeírásánál agitkettősök munkájával segítséget nyújtottunk. FEBRUÁRBAN Agitkettősöket szerveztünk, akik aktivizálták a falu népét a tavaszi munkálatok minél gyorsabb elvégzésére. A békealáírási akcióban is a HNB-al karöltve meggyőző munkát folytattunk, aminek az volt az eredménye, hogy 342.718.20 Kés értékű tervenfelüli beadást ajánlott fel községünk népe. MÁRCIUSBAN A nemzetközi nőnap alkalmából 20 előfizetőt szereztünk a „Dolgozó Nő“ folyóiratra. Március 8-án, a nemzetközi nőnap ünnepélyéhez kultúrprogrammal járultunk hozzá, melybe bekapcsolódtak gyermekeink is. Szabászati és varrászati tanfolyamot szerveztünk, melynek 30 részvevője volt. Asszonyaink sokat olvastak, mert a tanfolyamot olyan helyen szervezték meg, ahol a községi könyvtár és sok folyóirat állt rendelkezésükre. Míg a tanítómester meg nem érkezett, addig könyvolvasással foglalkoztunk és így megszerettük a könyveket. ÁPRILISBAN A tojásfelvásárlási akció bebiztosítására agitkettősök jártak a családokhoz. MÁJUSBAN A május 1-i ünnepségen felvonultak az összes tömegszervezetek. Május 9-én, a győzelem napján ünnepélyes kultúr - programot adtunk. Továbbá a falu szépítési akciójának keretén belül a nők a temetőt rendbehozták, a férfiak pedig kétoldali járdát csináltak a faluban. Horváth Margit o4 щьУшк&Ь, ШАщ jä- тщтс1ш1 a (Lékét! Еду szép májusi délelőtt csendesen munkámba temetkezve ültem irodámban és közben felfigyeltem a nyitott ablakon át behatoló zajra. Künn az épület előtt a 11-éves magyarnyelvű iskola tanuló lányai egy virágágy rendezésén fáradoztak. Az ablakhoz mentem és elnéztem az ügyesen mozgó kezecskéket, amint a barna földet vidáman morzsolgatják, hogy minél jobban elkészíthessék a virágok helyét. Egyszerre csak dobpergés és trombitaharsona zeng fel, egy igen kedves kép tárult a szemeim elé. Az utcán, a hullámzó zöldlombos fák alatt néhány kis fiúcska menetelt, a zeneiskola hallgatói, egyiknél dob, másiknál trombita és büszkén, magasra emelt fejjel haladtak tovább. Néztem, néztem a tovahaladó fiúcskákat és egyszerre elszorult a szívem, néhány könnycsepp csurgóit végig az arcomon, gondolatom azokhoz a gyermekekhez szállott, akik a kapitalista államokban nyomorúságban élnek. Azokhoz, akik ilyen kisgyerek korukban, ahelyett, hogy tanulási időn kívül még zeneiskolát is látogassanak, még írni és olvasni sem tanulhatnak, hanem kora reggeltől késő estig dolgoznak, mint a felnőttek csekély bérért, rossz bánásmód mellett. Amint így elgondolkoztam, újból gyermekkacaj és éneklés csapta meg a fülemet, az utcán kettős sorokban haladtak végig a kis óvodások, vígan énekelve a tanítónő vezetése alatt. Ezen kedves, jókedvű és gondtalan gyerekek buzdítsanak bennünket arra, hogy ő érettük és az egész világ gyermekeiért szálljunk síkra a béke megvédéséért, hogy az idei nemzetközi gyermeknap azon emberek szívét is megnyerje, kik eddig még nem értették meg kellőképpen harcunkat, melyet minden öntudatos, hazáját és családját szerető ember folytat a békéért. A menetelő kisfiúkat már csak távolról látni, de egészen kivehető volt még a piros pionírkendöcskék integetése, melyeket a szellő játszadozva kapkodott el. Meg vagyok győződve arról, hogy a füleki járásban nem lesz olyan polgár, aki ha látja a gyermekek életét népidemokratikus államunkban, ahol pártunk és kormányunk a legmesszebbmenően gondoskodik a gyermekek és mindannyiunk jólétéről és visszatekintve a múltba, amikor sok-sok gyerek nem járhatott iskolába csak azért, m.ert nem volt ruhája, cipője és nagy volt a nélkülözés — nem érezné azt a nemes és nagy érzést, hogy nekünk mindnyájunknak harcolnunk kell egy közös célért: az egész világ gyermekeinek jobb és szebb jövőjéért, az egész világon a béke megőrzéséért! M. Mihályová, a füleki JNB dolgozója.
