Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-03-01 / 3. szám

Az új nemzeti bizottságok ne feledkezzenek meg gyermekeinkről Asszonyaink nagy érdeklődést tanúsítanak az új választási törvényjavaslat iránt. Ki­tűnik ez abból, hogy nagy tömegekben vesz­nek részt különösen a népgyűléseken, ahol értékes hozzászólásokkal kapcsolódnak bele a vitába. Dolgozó asszonyaink sokat várnak az újonnan választott nemzeti bizottságok­tól. Alkalmam volt erről meggyőződni. mivel nap-nap után falvakat járva, több gyűlésen vettem magam is részt. Dolgozó asszonyaink nagyon is tisztában vannak azzal, hogy a nemzet i bizottságok működésétől függ a köz­ségek szocialista felépítése. Meg van minden biztosíték arra. hogy az új nemzeti bizottsá­gok nem fog-nak kormányunk határozatával ellentétes dolgokat végrehajtani, mint azt eddig egyes helyeken tették, hanem figye­lemmel kísérik majd kormányunk határoza­tának minden legkisebb pontját és attól sem­miben sem térnek el, sem a koma, sem a só­gor kedvéért. Akkor dolgozóinknak az új törvénybe vetett reménye teljesülni is fog. Nagyon jól tudjuk, hogy kormányunk az új törvényjavaslattal is dolgozó népünk ja­vát akarja és sürgősen kiküszöböli azokat a hibákat, amelyeket a nemzeti bizottságok eddig gyakran elkövettek felületességből, tudatlanságból vagy egyenesen nemtörődöm­ségből. Bebizonyosodott ez a nőbizottságok munkájánál is. Ahol a HNB segítette a nő­­bizottság működését, ott jól ment a munka. Nagyon sok községben nem hogy támogat­nák a nők kezdeményező munkáját, de in­kább elnyomni igyekeznek. A királyhelmeci gyűlésen kitűnt ez Bánik elvtársnő beszámo­lójából. Arról számolt be, hogy 3 éve dolgozik a nőbizottságban, nagyon sok szép határo­zatot hoztak a nőbizottságok gyűlésein, de sajnos, a határozatok végrehajtásában egyet­­len-egyszer sem segítette őket. a HNB. Töb­bek között fontos határozatot hoztak több ízben a napközi otthon megszervezésére, amelynek megnyitására 83 gyermek vár 3 év óta Királyhelmeoen. Sajnos, ebben az ügyben a HNB semilyen komolyabb lépést nem tett, ami elkedvetlenítette a nőbizottság tagjait. Illés Margit elvtársnő hozzászólásában hangsúlyozza, hogy olyan egyéneket kell választani az új nemzeti bizottságokba, akik szeretik a népet és igazán szívügyüknek tartják a nép ügyét és irányítását. 14 Úgyszintén hasonló hangok hallatszottak el a csarnahói népgyűlésen is asszonyainktól: ha raegakarjuk a nép bizalmát tartani, akkor figyelembe kell venni a nép akaratát és a helyi viszonyokat is. Kormányunk éppen ezért terjesztette a törvényjavaslatot a nép elé, hogy azt meg­vitassák és a javaslatot kibővítsék. Létezik olyan kapitalista állam, amely ezt megtenné? Szocialista államunk egyenjogot adott a nőknek, akiket a kapitalista rendszerben senki sem értékelt, akiknek sehol sem volt szavuk, nagyon sok esetben még a saját csa­ládi körükben sem. Emlékezzünk csak vissza, hogy is nézett ki a legutóbbi „demokratikusnak“ nevezett választás. Összejött a járásfőnök a kocsmá­­rosokkal, összeállították a borospohár mel­lett a névsort, amely állt a komákból, sógo­rokból, a színe-java rokonságból és aztán akinek jobban bírta a zsebe: arra szavaztak. Ha valamelyik borivó pajtást még kifelej­tették, akkor a tábla alatt ment a suskus tovább. Nekünk volt is szavazati jogunk, meg nem is. Bár a szavazócédula meg volt, amikor fel kellett használni, azt a választ kaptam, „hogy már nincs rá szükség“. Népidemokratikus hazánkban ezzel ellen­tétben a választás általános, közvetlen, egyenlő és titkos. Ma a nép maga közül vá­lasztja meg a nemzeti bizottságot. Olyan öntüdatos egyéneket választanak, akikben bíznak, akiket szeretnek, akik viszont sze­retik a népet és szívükön viselik a reájuk bí­zott község lakosainak sorsát. Népünk az megválasztott nemzeti bizottságokra min­dig bizalommal tekint. Bár asszonyaink bátran kritizálták a nem­zeti bizottságok működését, rámutattak azokra a szép eredményekre is, amelyeket a nemzeti bizottságok segítő erejével értünk el községeinkben. Királyhelmecen 145 óta épült a gyönyörű emeletes tejüzem, a pék­üzem, a tyúkfarm, a villanyszárítóval ellá­tott dohánypajta, közös istálló, egy modern, kényelemmel berendezett háztömb, amely­ben Ifi család kényelmesen lakhat, gyönyörű aszfaltozott utcák, gép- és traktorállomás, ahol 250 munkás dolgozik. 70 családi házat javítottak meg. Boly községben 18 családi ház épült egy év alatt, Radban 1945 óta a családi házak száma fi 1-ről 148-ra emelke­dett, ezenkívül az EFSz 100 darab szarvas­­marha befogadására közös istállót, 65 méte­res dohánypajtát, emeletes raktárhelyiséget, 150 köbméteres sílógödröt építtetett. Szen­tesben gyönyörű kultúrotthont építettek, nem beszélve a modern szövetkezeti épüle­tekről, amelyeket az országút mentén látunk. Leleszen csodákat művelnek asszonyaink és férfiaink az EFSz fejlesztésében. Ez csak egy kis bemutató a szocialista építkezés iramáról. Végig sem tudnám sorol­ni az építkezéseket, közellátási szövetkeze­teinket, vasútakat, iskolákat, óvodákat, böl­csődéket, egészségügyi otthonokat, amelye­ket községeinkben 1945 óta építettek. Hány­féle drága gazdasági gépet kaptunk, ame­lyek megkönnyítik a földművesek munkáját, hány gyönyörű autóbusz van járásunkban, ami lehetővé teszi a dolgozók közlekedését. Pártunk és kormányunk a legnagyobb gondossággal és szeretettel viseltetik legdrá­gább kincsünk, gyermekeink iránt, mert a szocializmus jövő építőit bennük látja. Nyugodtan követelhetjük, hogy vezetőink magukévá tegyék pártunk és kormányunk határozatát és legfőbb törekvésük legyen a gyermekekről való gondoskodás. Ha most felületesen törődünk a gyermekek nevelésé­vel, később esetleg nehézségekbe ütközik majd hanyagságunk helyrehozása. Ha helye­sen nézzük ezeket a kérdéseket, biztos talá­lunk módot arra, hogy megoldódjon végre a napközi otthon kérdése is, úgyszintén a többi községekben az óvodák létesítése, amelyekre dolgozó asszonyainknak feltétlen szükségük van. Mert asszonyaink nem ma­radhatnak ki építő munkából csak azért, mert gyermekeiket nem tudják hol elhelyez­ni munkaidejük alatt. Asszonyainkra nagy szükség van mindenhol, ahol a szocialista termelő munka folyik. Bizonyítja ezt a vékei Tóth József elviére kijelentése: „Ha a nőbizottság nem áll a sar­kára. nem tudjuk megvalósítani kormányunk határozatait.“ Ebből a pár szóból láthatjuk, hogy milyen nagy szükségünk van asszonyaink segítő kezeire, akik örömmel veszik ki részüket a rájuk váró feladatokból, csak nagyobb tá­mogatást és elismerést kérnek a helyi nem­zeti bizottságoktól jól végzett munkájukért . Debnár Júlia, Királyhelmee.

Next

/
Thumbnails
Contents