Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-03-01 / 3. szám

Az új nemzeti bizottságok ne feledkezzenek meg

gyermekeinkről

Asszonyaink nagy érdeklődést tanúsítanak az új választási törvényjavaslat iránt. Kitűnik ez abból, hogy nagy tömegekben vesznek részt különösen a népgyűléseken, ahol értékes hozzászólásokkal kapcsolódnak bele a vitába. Dolgozó asszonyaink sokat várnak az újonnan választott nemzeti bizottságoktól.

Alkalmam volt erről meggyőződni. mivel nap-nap után falvakat járva, több gyűlésen vettem magam is részt. Dolgozó asszonyaink nagyon is tisztában vannak azzal, hogy a nemzet i bizottságok működésétől függ a községek szocialista felépítése. Meg van minden biztosíték arra. hogy az új nemzeti bizottságok nem fog-nak kormányunk határozatával ellentétes dolgokat végrehajtani, mint azt eddig egyes helyeken tették, hanem figyelemmel kísérik majd kormányunk határozatának minden legkisebb pontját és attól semmiben sem térnek el, sem a koma, sem a sógor kedvéért. Akkor dolgozóinknak az új törvénybe vetett reménye teljesülni is fog.

Nagyon jól tudjuk, hogy kormányunk az új törvényjavaslattal is dolgozó népünk javát akarja és sürgősen kiküszöböli azokat a hibákat, amelyeket a nemzeti bizottságok eddig gyakran elkövettek felületességből, tudatlanságból vagy egyenesen nemtörődömségből. Bebizonyosodott ez a nőbizottságok munkájánál is. Ahol a HNB segítette a nőbizottság működését, ott jól ment a munka. Nagyon sok községben nem hogy támogatnák a nők kezdeményező munkáját, de inkább elnyomni igyekeznek. A királyhelmeci gyűlésen kitűnt ez Bánik elvtársnő beszámolójából. Arról számolt be, hogy 3 éve dolgozik a nőbizottságban, nagyon sok szép határozatot hoztak a nőbizottságok gyűlésein, de sajnos, a határozatok végrehajtásában egyetlen-egyszer sem segítette őket. a HNB. Többek között fontos határozatot hoztak több ízben a napközi otthon megszervezésére, amelynek megnyitására 83 gyermek vár 3 év óta Királyhelmeoen. Sajnos, ebben az ügyben a HNB semilyen komolyabb lépést nem tett, ami elkedvetlenítette a nőbizottság tagjait.

Illés Margit elvtársnő hozzászólásában hangsúlyozza, hogy olyan egyéneket kell választani az új nemzeti bizottságokba, akik szeretik a népet és igazán szívügyüknek tartják a nép ügyét és irányítását.

14

Úgyszintén hasonló hangok hallatszottak el a csarnahói népgyűlésen is asszonyainktól: ha raegakarjuk a nép bizalmát tartani, akkor figyelembe kell venni a nép akaratát és a helyi viszonyokat is.

Kormányunk éppen ezért terjesztette a törvényjavaslatot a nép elé, hogy azt megvitassák és a javaslatot kibővítsék. Létezik olyan kapitalista állam, amely ezt megtenné?

Szocialista államunk egyenjogot adott a nőknek, akiket a kapitalista rendszerben senki sem értékelt, akiknek sehol sem volt szavuk, nagyon sok esetben még a saját családi körükben sem.

Emlékezzünk csak vissza, hogy is nézett ki a legutóbbi „demokratikusnak“ nevezett választás. Összejött a járásfőnök a kocsmárosokkal, összeállították a borospohár mellett a névsort, amely állt a komákból, sógorokból, a színe-java rokonságból és aztán akinek jobban bírta a zsebe: arra szavaztak. Ha valamelyik borivó pajtást még kifelejtették, akkor a tábla alatt ment a suskus tovább. Nekünk volt is szavazati jogunk, meg nem is. Bár a szavazócédula meg volt, amikor fel kellett használni, azt a választ kaptam, „hogy már nincs rá szükség“.

Népidemokratikus hazánkban ezzel ellentétben a választás általános, közvetlen, egyenlő és titkos. Ma a nép maga közül választja meg a nemzeti bizottságot. Olyan öntüdatos egyéneket választanak, akikben bíznak, akiket szeretnek, akik viszont szeretik a népet és szívükön viselik a reájuk bízott község lakosainak sorsát. Népünk az megválasztott nemzeti bizottságokra mindig bizalommal tekint.

Bár asszonyaink bátran kritizálták a nemzeti bizottságok működését, rámutattak azokra a szép eredményekre is, amelyeket a nemzeti bizottságok segítő erejével értünk el községeinkben. Királyhelmecen 145 óta épült a gyönyörű emeletes tejüzem, a péküzem, a tyúkfarm, a villanyszárítóval ellátott dohánypajta, közös istálló, egy modern, kényelemmel berendezett háztömb, amelyben Ifi család kényelmesen lakhat, gyönyörű aszfaltozott utcák, gép- és traktorállomás, ahol 250 munkás dolgozik. 70 családi házat javítottak meg. Boly községben 18 családi ház épült egy év alatt, Radban 1945 óta a családi házak száma fi 1-ről 148-ra emelkedett, ezenkívül az EFSz 100 darab szarvasmarha befogadására közös istállót, 65 méteres dohánypajtát, emeletes raktárhelyiséget, 150 köbméteres sílógödröt építtetett. Szentesben gyönyörű kultúrotthont építettek, nem beszélve a modern szövetkezeti épületekről, amelyeket az országút mentén látunk. Leleszen csodákat művelnek asszonyaink és férfiaink az EFSz fejlesztésében.

Ez csak egy kis bemutató a szocialista építkezés iramáról. Végig sem tudnám sorolni az építkezéseket, közellátási szövetkezeteinket, vasútakat, iskolákat, óvodákat, bölcsődéket, egészségügyi otthonokat, amelyeket községeinkben 1945 óta építettek. Hányféle drága gazdasági gépet kaptunk, amelyek megkönnyítik a földművesek munkáját, hány gyönyörű autóbusz van járásunkban, ami lehetővé teszi a dolgozók közlekedését.

Pártunk és kormányunk a legnagyobb gondossággal és szeretettel viseltetik legdrágább kincsünk, gyermekeink iránt, mert a szocializmus jövő építőit bennük látja. Nyugodtan követelhetjük, hogy vezetőink magukévá tegyék pártunk és kormányunk határozatát és legfőbb törekvésük legyen a gyermekekről való gondoskodás. Ha most felületesen törődünk a gyermekek nevelésével, később esetleg nehézségekbe ütközik majd hanyagságunk helyrehozása. Ha helyesen nézzük ezeket a kérdéseket, biztos találunk módot arra, hogy megoldódjon végre a napközi otthon kérdése is, úgyszintén a többi községekben az óvodák létesítése, amelyekre dolgozó asszonyainknak feltétlen szükségük van. Mert asszonyaink nem maradhatnak ki építő munkából csak azért, mert gyermekeiket nem tudják hol elhelyezni munkaidejük alatt. Asszonyainkra nagy szükség van mindenhol, ahol a szocialista termelő munka folyik.

Bizonyítja ezt a vékei Tóth József elviére kijelentése: „Ha a nőbizottság nem áll a sarkára. nem tudjuk megvalósítani kormányunk határozatait.“

Ebből a pár szóból láthatjuk, hogy milyen nagy szükségünk van asszonyaink segítő kezeire, akik örömmel veszik ki részüket a rájuk váró feladatokból, csak nagyobb támogatást és elismerést kérnek a helyi nemzeti bizottságoktól jól végzett munkájukért .

Debnár Júlia, Királyhelmee.