Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
Ne csak a koreai gyűjtés anyagi eredményéért — a béke új harcosaiért versenyezzenek népnevelőink 1 Ma már mind több és több i zem funkcionáriusa nézi elégedetten a postai befizetési lapot, amelyen a Korea megsegítésére a gyárban, üzemben, hivatalban összegyűlt többezres összeg szerepel. Az üzemek dolgozói valóban meleg szeretettel fordulnak hős koreai testvéreink felé. Sok helyen az egyes dolgozóknak a „koreai műszakon“ elért munkaeredményei sokszázezer korona értékű áru tervenfelüli elkészítését jelentik. Persze, minden a jó felvilágosító munka eredménye. De az anyagi eredményekkel együtt a béke új harcosait is meg kell nyerni, a béketábort is még jobban meg kell erősíteni. Célszerű a verseny megszervezőke, mert ez a legbiztosabb módszer, hogy a gyűjtést végző elvtásak mindenkit személyesen felkeresnek. Néhol a vezetők azt mondják, hogy a koreai gyűjtés nálunk már befejeződött. Nem jó a gyűjtést befejezni addig, amíg minden egyes dolgozóval külön-külön nem beszéltek a gyűjtés céljáról, a koreaiak hősi tetteiről. Kell, hogy erre mindenkinek ideje legyen. Az egyéni agitációról soha sem szabad megfeledkezni. Sok egyszerű asszony a koreai gyűjtés során szólalt meg először. Sok anya elmondhatta, hogy amikor kis gyermekére néz, a sokat szenvedett koreai gyermekeket is maga előtt látja, hiszen aránylag kevésnek juthatott osztályrészül, hogy a szeretett Csehszlovákiában, vagy más baráti államban élvezhesse a vendégszeretet áldását. Az ilyen magatartást, mint követendő példát meg kell aztán dicsérni. Azért mindaz, amit teszünk, kevés a koreai nép hatalmas áldozatához képest. Ne csak azért versenyezzenek tehát az üzemek és az asszonyok, hogy ki gyűjt nagyobb összeget. Versenyezzenek azért ki neveli jobban a koreai nép, a béke és a szabadság szeretetére, az ellenség gyűlöletére a dolgozókat, ki nevel még több új harcost a béke sokszázmilliós táborába. S ZO СI ÁLD EMOKR AT IZMUS: i. s. Jókai Mór: ttyQÁAÚAyÁ Nagy fátuma volt a magyarnak, hogy legnagyobb királyai után soha sem hajtott ki a nagyok sarjadéka. Nagy Lajost követte Zsigmond; Mátyást Dobzse László; Szent Istvánt Péter; pálmáit, tölgyek után fűzfa, rekettye és tövis! A nagy világdrámák után deszkabódék paródiái! Szép, mert fenséges az első magyar király fiának története. Első István egyetlen fiának, Imrének, olyan nevelést kívánt adni, mely őt méltóvá tegye apja trónjára. A legkegyesebb főpapra bízta az ifjú lelkét. És a kegyes püspök buzgalmában túl ment a király akaratán; Imréből nem királyfit nevelt, hanem szentet; nem a magyar, hanem a mennyei koronára tette őt érdemessé. Az ifjú azon időkorban volt már, amelyben a férfiszív egy nőalak ideál képével megtelik. Az ő szíve is telve volt egy női képpel, arról álmodott, azt kereste ébren, ahoz imádkozék. E nőalak volt pedig — a szent szűz maga. Imre herceg lelke előtt annyi fényben ragyogott az, hogy minden földi asszony arca sötét volt mellette és holt. A bölcs atyai gond szép királyleányt választa ki élettárául egyetlen fia számára. Az •ifjú nem nyujtá érte kezét. — Másutt van az én szerelmem. Tisztább az, nem homályozza semmi földi szenvedély. Akit ón imádok, az égben van az; sba meghallgatja imámat, engem is fölvisz magához. A király és bölcs országnagyjai elszomorodtak nagyon e szavakra. A királyfi, a korona örököse, az ég lakójába szerelmes! Mely sezony lehetne vetélytársa az ilyen szerelemnek ? A királyfi nem tölti éjszakáit víg pohár és hő lélekzetű asszony mellett, hanem térdepel egész éjjeken át az oltár zsámolyán s társalog a láthatatlanokkal. v Semmi sem érdekli őt, ami földi? — nem országa, nem népei, nem koronája; sem eljegyzett mátkájának lesütött szemei. Egy napon halva találták öt az oltár előtt, kezei közt a szent szűz képét tartva. Az égiek meghallgatták imáját. A király szomorúan mondta a püspöknek: — Egy szentet adtál az égnek, de egy királytól fosztottad meg az országot! Es első István után következett utolsó Péter, és e felől nagyon szomorú lapok vannak teleírva a magyar történetben. A szociáldemokrata pártok tevékenységük első szakaszában bizonyos pozitív szerepet játszottak. A munkástömegek körében terjesztették a szocializmus eszméit és hozzájárultak a munkásosztály tómegszer vezet einek megalakításához. A szociáldemokrata pártok azonban as; Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt kivételével már ; óval az első világháború előtt a megalkuvás (opportunizmus) útjára léptek és a kispolgárok érdekeit védelmező elemek csoportját alkották. Igyekeztek a munkásmozgalmat alárendelni a burzsoázia érdekeinek és megszilárdítani a burzsoázia uralmát. c Ma a szoeiáldemokratizmus л félrevezetés eszmei vonala, amely kiszolgáltatja a munkásosztályt a, burzsoázia kényeked vének. ^átszatra a munkásosztály előtt a munkásosztály érdekeit képviseli, azonban a munkásosztály árulója, amely mindig megtalálja az utat az uralkodó osztályhoz. A szoeiáldemokratizmus ma is megnyilvánul nálunk többféle formában, s igyekszik építő munkánkat gátolni és a burzsoázia malmára hajtani a vizet. Arra törekszik, hogy mély szakadékot húzzon a munkásosztály és szövetségese: a kis- és középparasztság közé. Igyekszik a munkásságot megosztani, klikkrendszert létesíteni közöttük és így egységüket megbontani. Igyekszik az osztályharcot akadályozni és hirdeti az osztály - ellenség békés benövését a szocializmusba. Jellemző megnyilvánulás még az egyenlősdi hirdetése, amely abban áll, hogy a fizetés nem a munkateljesítmény alapján történjen, hanem mindenkinek egyformán, akár teljesíti a kötelességét akár nem. Továbbá a nyolcórás munkaidőhöz való ragaszkodás a mezőgazdaságban, amely lehetetlenné tenné a mezőgazdasági munkálatok idejében való elvégzését. Ezek a megnyilvánulások a szocializmus építésének fékezői, kerékkötői, ezért aktívan fel kell venni ellenük a harcot. Tudjuk azt, hogy a munkásság a kis- és középparasztság érdekei nem ellentétesek és csak a szilárd szövetségük alapján gyakorolt proletárdiktatúra útján az osztályharc segítségével építhetjük fel a szocializmust. 11
